Családunkban hagyománya van a befőzésnek.
Gyerekkoromban nagyszüleimmel jártam ki gyümölcsöt szedni. Málna, meggy, cseresznye, ribizli, barack mind-mind megtermett a szőlő mellett. A gyümölcsök betakarítása és feldolgozása igazi családi esemény volt akkor – és ma is az. Kislányként a nagymamámnak segítettem a magozásban. Szerettem megkeverni a cukorban ázó meggyet, kezeimmel beletúrni a napon száradó mákszemekbe. Érdeklődéssel figyeltem a tüllzacskóból csöpögő málnalevet, melyből nagymamám csodás szörpöt készített. Emlékszem, hogy nővéremmel fagyisat játszottunk a hátramaradó málnazúzalékkal.
Bodrogon százhuszonnyolc gyümölcsfánk volt a kertben, melyek termését sokakkal tudtuk megosztani. A mostani otthonunk kertjébe három évvel ezelőtt ültettünk meggyet, cseresznyét, szilvát, almát és sárgabarackot. Az idei évben nagy izgalommal vártuk a termést: a májusi fagyok ellenére mindegyik bő termést hozott. A barackfáink különösen sokat. Tudtuk, hogy júliusban eljön a lekvárfőzés ideje. Kitakarítottuk a kamrát, beszereztük a hozzávalót, kimostuk az üvegeket.
Tudtad, kedves olvasó, hogy egy üveg lekvár tele van szeretettel?
Mert:
– Isten szeretetéről, gondoskodásáról és kegyelméről beszél. A 3Mózes 26,3–4. versekben a következő ígéretünk van: „Ha törvényeim szerint éltek, megtartjátok rendelkezéseimet, és megteszitek, amit parancsoltam, akkor én is adok esőket földetekre a megfelelő időben, a föld is bő termést ad nektek, és a gyümölcsfák is bőven hozzák gyümölcseiket.”
– A bő termést hozó gyümölcsfák a testvéri szeretetről mesélnek. Kedves barátunk és testvérünk, Zakor Laci (aki szakmáját tekintve kertészeti szakember), még a faültetés előtt meglátogatott minket. Megnézte a telket, a földet, és javaslatot tett arra, hogy milyen fajta fát hová ültessünk. Sőt! Még a csemetéket is megrendelte nekünk. Laci cselekedetéről a Galata 6,10 jut az eszembe: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” Bár évtizedek óta ismerjük egymást, nagyon ritkán találkozunk. Mégis a testvéri szeretet Laci családján keresztül számtalanszor elért bennünket, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Hogy még miért van szeretet egy üveg lekvárban?
– Mert a gyümölcsfákat szeretettel és odafigyeléssel gondozza a férjem.
– Mert a betakarítás és a feldolgozás igazi családi projekt, ami a szeretetet és az összetartozást erősíti közöttünk.
– Mert a lekvárt szeretettel készítem, kevergetés közben sokszor azokra gondolok, akik majd megkóstolják azt.
Mivel egy-egy üveg lekvárban ilyen sok szeretet van, szívesen ajándékozunk belőle. Amikor lekvárt adunk (vagy más télire eltett finomságot), szeretetet ajándékozunk.
Az iskolaév végén a Kedvesem is kapott ajándékba egy befőttesüveget az első osztályos tanítványaitól.
Az üveg falán a gyerekek rajzával díszített papír: „Szeretetbefőtt 2021”.
A befőttesüveget a férjemnek szóló személyes üzenetekkel teleírt papírhengerekkel töltötték meg a gyerekek, melyekben megfogalmazták, hogy miért is szeretik Laci bácsit… Ennél jobb ajándékot és visszajelzést a munkájáról nem kaphat pedagógus. A Kedves meghatódva, Istennek hálát adva olvasta el a kis cetliket. A gyerekek üzenetein keresztül Isten bátorítását, munkájában, küldetésében pedig megerősítését érezhette. Az ajándékozásnak ez a lényege.
A szeretetlekvár és a szeretetbefőtt elkészítése időigényes és sok munkával jár, de megéri! Készítsünk belőlük az egész év során! Szívünk kamrájának polcairól hozzuk elő az időnket, a figyelmünket, a meghallgatásunkat, a bátorításunkat, az imádságainkat, kreativitásunkat, és adjuk át azokat másoknak örömet szerezve általuk!
Ne feledjük, hogy jobb adni, mint kapni, és hogy „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11,25)!
Fotók forrása: a szerző
