Ezek a korai évek határozzák meg annak a mértékét, hogyan látjuk, hogyan adjuk és kapjuk a szeretetet, és hogy mit várunk és akarunk később a kapcsolatokban. Ez határozza meg párkeresésünket, párválasztásunkat is.
HOGYAN KÖTŐDTÜNK, KÖTŐDÜNK?
Bennünk szüleink érzelmi elérhetősége befolyásolta a velük való kötődésünk típusát, és ez határozza meg, hogyan kötődünk majd a párunkhoz is. Ez a kötődési stílus arra is hatással van, hogyan éljük meg önmagunkat, és hogyan élünk a kapcsolatokban. A kötődési stílus valójában mindig a szülői/nevelői viszonyulás leképeződése. Csecsemőként, majd gyermekként a fejünkben egy modell épül ki arról, mit várhatunk a szüleinktől és később az emberektől. E modell azt is leírja, mennyire tartjuk magunkat értékesnek és szerethetőnek.
A szüleink egymással való kapcsolata az első és legbefolyásosabb mintánk, forrásunk arra, hogyan kezdjünk és hogyan vegyünk részt egy romantikus kapcsolatban. A szüleink közötti szeretet vagy annak hiánykifejezése, megjelenítése és gyakorlása nagy hatással volt, van ránk. És csak kamaszként vagy fiatal felnőttként kezdünk azon gondolkodni (jó esetben), hogy mi volt jó, egészséges és igazi szeretet vagy ezek ellentéte szüleink egymáshoz való viszonyában.
JÓ HÍR
És akkor jön az igazi lehetőség és feladat, hogy végiggondoljuk, megítéljük a viszonyukat, szétválasztva benne jót a rossztól, egészségest a betegestől, az előrevivőt a gátlótól. Majd ezt követően kell eldöntenünk, hogyan építjük ki magunkban a jó, egészséges és életteli kapcsolatot segítő értékeket, gondolkodásmódot, hozzáállást, attitűdöt. Nagy feladat ez, de sokaknak sikerül nagyszerű és csodálatos házasságot élni és építeni, még ha nem is túl jó szülői házasság alapjából indultak.
James Baldwin író (1924–1987)
