Gyerekek érzelmi intelligenciája. Nevelés szívvel-lélekkel

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
,,Ha csupán egy gyermeknevelésről szóló könyvet akarsz elolvasni, akkor ez legyen az!” – ajánlotta egyik videójában dr. Mihalec Gábor ismert pár- és családterapeuta.

John Gottman és Joan DeClaire: Gyerekek érzelmi intelligenciája. Nevelés szívvel-lélekkel – Könyvajánló

Nos, én megfogadtam a tanácsát, és beszereztem ezt a könyvet. Nem bántam meg!

Ajánlom mindenkinek, aki még gyermekvállalás előtt áll, mert ha felkészültebb vagy, kevesebb meglepetés érhet. Annak is, aki most van benne a sűrűjében, mert jobb később, mint soha. És annak is, aki körül már nem ugrálnak gyermekek, de szeretné fejleszteni a saját érzelmi intelligenciáját!

A kezdőkulcs ugyanis nem a gyermekekben, hanem a szülőkben rejlik.

Ahogy azt a könyv egyik szereplője megfogalmazta: ,,Olyan ez, mint a biztonsági utasítások a repülőgépeken. Előbb neked kell felvenned az oxigénmaszkot, hogy segíteni tudj a gyerekednek.” Érzelmileg intelligens felnőttek tudnak stabil, jó teljesítőképességű, problémamegoldó és egészséges gyermeket nevelni. Ehhez azonban tisztában kell lennünk a saját nevelési stílusunkkal, és tudnunk kell azt, hogy az érzelmi fejlesztés technikája elsajátítható és tanulható!

John Gottman öt lépésben foglalja össze azt az utat, melyen keresztül közelebb kerülhetünk a gyermekek érzelmi világához, és jobban megérthetjük, hogy olykor miért dühösek vagy szomorúak. Vagy hogyan élik meg az elkeserítő, ijesztő helyzeteket, amelyekből – valljuk meg őszintén – már gyermekkorban is bőven van részük!

  • Az első lépés: legyünk tisztában a gyermek érzelmeivel (ehhez nem árt, ha saját érzelmeinkkel sem állunk hadilábon, de nagyon jó gyakorlatokat ad erre is a szerző)
  • Második lépés: ismerjük fel az érzések megnyilvánulásában azt, hogy most van lehetőség közelebb kerülni a gyermekhez, és megtanítani valamire (nem pedig eltávolítani a közelünkből)
  • Harmadik lépés: hallgassuk meg együttérzően, és ismerjük el a gyermek érzéseinek jogosságát (ugye milyen jó érzés, amikor velünk is így tesznek?)
  • Negyedik lépés: segítsünk a gyermeknek abban, hogy meg tudja nevezni a saját érzelmeit
  • Ötödik lépés: jelöljük ki a határokat, miközben segítünk a gyermeknek megoldani a problémát

Ez a metódus így leírva hosszúnak és bonyolultnak tűnhet, mondjuk egy reggeli sietős készülődés és hisztikitörés közben, mégis vannak stratégiák és mondatok, amelyek előbbre vihetik a nehéz perceket is. Például: ,,Zaklatottnak vagy szomorúnak tűnsz… Áruld el, mi a baj… Rosszul érzed magad, mert… Tudom, mit érzel… Mit tegyek, hogy jobban érezd magadat?” Az ilyen és ehhez hasonló mondatok sok gyakorlással automatikussá válhatnak, és egy idő után már a gyermek maga is tudni fogja a megoldási menetet.

Persze az érzelmi fejlesztés nem jelenti azt, hogy megszűnnek a családi viták, sem a fegyelmezés végét nem jelenti, de ha azt akarjuk, hogy gyermekünk kezelni tudja az érzéseit, meg tudjon birkózni a stresszel, és egészséges kapcsolatokat tudjon kialakítani, akkor példát kell adnunk neki a negatív érzelmek kinyilvánításában is, és útmutatást kell kínálnunk neki. Ahogy azt a Példabeszédek könyve is mondja:

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22,6)

Kérjük folyamatosan az Úr támogatását ehhez a feladathoz, de nagy segítség lehet az ajánlott könyv is szemléletes példáival és hasznos tanácsaival.

John Gottman és Joan DeClaire könyve a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp