Az idei karácsony lesz számomra a második ünnepi időszak, amikor mentesmódon készítem el a menüsort, vendégségbe menet pakolom a kis dobozaimba a saját ételeimet és igyekszem megismertetni és megszerettetni a családtagokkal, illetve a barátokkal az általam választott, véleményem és tapasztalatom szerint, egészséges étrendemet.
Manapság már sokan fogyasztjuk az ételeket, italokat valamilyen mentes módon. Szinte minden második ismerősöm laktóz, tej, glutén, cukor, gyorsan felszívó szénhidrát, ritkábban hisztamin mentesen igyekszik étkezni. A jelenkor élelmiszer ipara nem építi a szervezetünket, sőt inkább a testünk állandó harcot vív az élelmiszerekben lévő adalékanyagokkal. Így hát idővel, tapasztalatom szerint, egyre többen leszünk, akik valamilyen „mentes” étkezéssel próbálják a sérült emésztőrendszerüket, hormonháztartásukat, cukorfelszívódási zavaraikat, migrénjüket gyógyítani vagy egy megfelelő, jóllétet biztosító szinten tartani.
No, és hát mit is kezd egy „mentesen” étkező a nagy ünnepek menüsorával?
Nem csak gyakorlati, a főzést megvalósító módon, hanem lelkileg? Hogyan készítjük a szívünket, hozzáállásunkat az ünnepi étkezésre az év legjelentőségteljesebb időszakára, a karácsonyra, hogy ekkor is elszántan, elhatározásunkat megtartva, lelkesen készítsük, fogyasszuk ételeinket és vegyünk részt a közösségi étkezésekben?
Az adventi időszakban, Krisztus földi eljövetelének megemlékezésére készülve, még több időt és energiát szentelünk hitünk elmélyítésére, az Istennel való találkozásra, karácsonyi áhítatokra, műsorokra, koncertekre… Próbáljuk a szívünket ünnepi díszbe öltöztetni, miközben nagyon gyakorlati módon, munkából jövet-menet menüsorokat írunk a jegyzetfüzetünkbe, bevásárló listát állítunk össze, beszerezzük a „speciális” hozzávalókat, tervezzük előre az időbeosztást a főzésre és a sütésre. Számomra észrevétlenül olyan gyakran szétválik a kettő – lelkifeltöltődés, hétköznapi rutin, főzés, étkezés, testmozgás…, holott az Isten életünk minden pillanatában jelen van, bármivel megszólítható.
A Szentlélek ereje, bátorítása az életmódunk, étkezésünk Isten szerinti megélésére is biztosított.
Tehát felmerül bennem több, önreflexióra sarkalló, elgondolkodtató kérdés; az életmódomat Istennel élem-e meg úgy általában és karácsony táján is?, hogyan vagyok jelen az Istennel közösen a menüsor kitalálása, elkészítése közben?, tudom-e Őt dicsőíteni mindezzel?, Ő van az első helyen a szívemben, gondolataimban vagy az ételek összetevői, a saját magam „jóllétének” bebiztosítása az életmódom szerint, az önsajnálatom, az a sok minden, amiről „le kell” mondanom…?, stb.
Újból és újból megbizonyosodom arról, a fizikai hogylétem hullám hegyeit és völgyeit megélve, hogy Ő tudja legjobban, mi történik a testemben és a szívemben, a kettő nem választható el. Leginkább Ő van tisztában azzal, hogy mi vezetett a mostani fizikai állapotomig, és hiszem azt, hogy azt is tudja, mi okból és mi célból történik mindez. Látja azt is, hogy milyen folyamatok történnek a szervezetemben, biztosít afelől, hogy mindenről gondoskodik az életemben,
biztonságban vagyok az Ő karjaiban és amikor eljön az ideje, Ő ad teljes gyógyulást.
Ámde addig is a Lélek gyümölcsét (szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás) érlelgetve bennem, a Szentlélek erejével tölt be, hogy lelkesen, hittel teljesen éljem meg a fizikai és lelki jóllétemet támogató életmódomat, a mostani időszakban a karácsonyi étkezéseket és a finom, telített asztal körüli családi összejöveteleket. Így tehát a legnagyobb bátorsággal, elszántsággal, bizalommal hívhatom be Őt az étkezési szokásaimba, az életmódom megélésébe is. Hiszen Ő azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk (János 10,10b). Tehát a jelenlegi élethelyzetemben nem szűkölködésre, lemondásra, nélkülözésre hív, hanem a bővelkedésre, tanulásra, teljesebb fizikai és lelki életre, még szorosabb Hozzá kapcsolódásra.
Ezzel a hittel és bizonyossággal emlékeztetem magam arra, és kérem Isten segítségét, hogy a hozzáállásomat, gondolataimat és érzéseimet a következők mentén formálja a karácsonyi ünnepek alatt is:
- Teljes bizalmam legyen abban, hogy az Ő féltőn szeretett gyermeke vagyok, szeret, mindent lát és tud rólam, úgy gondoskodik rólam, ami nekem a legjobb.
- Az Isten velem van, tisztában van a fizikai és a lelki hogylétemről, velem sír és velem nevet, velem tűr és bízik. Végsősoron az Ő kezében van a testem állapota és Ő adja a gyógyulást.
- A pozitív táplálkozás paradigmaváltása: amit a jelenlegi táplálkozási szokásaim szerint fogyasztok, mind a szervezetem gyógyulását, a hogylétem javulását szolgálja. Hálával vagyok tehát Istennek a gondoskodásáért, hogy lehetővé teszi számomra hitben, időben és anyagiakban a jelenlegi étrendemet.
- Az ünnepi étkezések során bátor legyek kérdezni (mit mivel készítettek), kínálni, egy-egy ételre nemet vagy igent mondani.
- Nem vagyok tökéletes az étkezésemben sem – Isten akkor is szeret, ha nem kifogástalanul tartom az életmódomat. Adjon magamfelé is elfogadást és együttérzést.
„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31)
