Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt elbotlanátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr vakhomályt hoz el, és sűrű sötétséget támaszt.” (Jeremiás 13,15–16)
Uram, Istenem!
Emberi természetünk miatt időnként hajlunk arra, hogy homályos utakon járjunk. Ebben a változó időjárásban, amikor egyszer a hőséget kell elviselnünk, máskor pedig a zivatarok pusztító hatásával nézünk szembe, segíts hűséggel kitartani melletted minden változó körülményben!
Köszönjük a sok napfényt és a gyümölcstermést elősegítő esőzéseket.
Add, hogy elgondolkozzunk, amikor a viharos szél fákat tördel előttünk! Segíts, hogy ne bízzuk el magunkat, ne fuvalkodjunk fel azt gondolva, hogy sok mindenre képesek vagyunk nélküled! Segíts, hogy a sokat termő gyümölcsfa kettétörése is erre emlékeztessen!
Add, hogy odafigyeljünk ezekre a jelekre, tanuljunk hibáinkból, és ne legyünk gőgösek!
Segíts változtatni a homályos dolgainkon, és óvj meg a büszkeségtől! Segíts a Szentlélek által a világosságban élni és figyelmesen meghallgatni tanácsaidat! A célunk hadd legyen mindig ugyanaz, elmondani másoknak jóságodat!
Dicsőítelek, mert megóvsz a sötétség dolgaitól és a hitbeli megbotlástól. Köszönöm, hogy ha eltévednék a homályos utakon, te megkeresel és kiemelsz onnan. Köszönöm a sötét felhők mögül előjövő szikrázó napsugarakat. Köszönöm az új reményeket és az új örömöket, amiket a szívembe adsz.
Ámen.
Kiemelt kép: pexels.com
