A volt táborlakóknak borzalmas szenvedéseket, veréseket, kínzásokat kellett kiállniuk. Mindezt a borzalmat kétféleképpen élték meg az emberek.
Az egyik volt fogoly így beszélt az átélt szörnyűségről: „Sosem tudom megbocsátani, örökre félelmetes emlék, nem akarok velük többet élni!” Míg egy másik rab ugyanazon borzalmak után ezt mondta:
„Bennem sem gyűlölet irántuk, sem sajnálkozás a magam irányába nincsen, az életem gazdagodásának tekintem!”
Vannak, akik ugyanazon nyomorúságtól, átélt traumáktól szegényebbek, nyomorultabbak lesznek, és vannak, akik erősebbek és lelkileg gazdagabbak lesznek általuk. Miért van ez?
MERT KÉTFÉLE EMBER VAN.
Az egyikfajta ember életmódját a körülményei alakítják. A körülmények uralkodnak felette. Az a világ irányítja, amely körülveszi, azok az események, melyek elérik őt is, melyekről hall másoktól vagy a médiából. Körülmények változására vágyik, vagy félve gondol a körülmények romlására. Életmódjának nincsenek mély gyökerei, hanem az alaptalan hiedelmei határozzák meg, vagy körülményei változásával változik. Akár kiszolgáltatott, akár nem, kiszolgáltatottnak érzi magát. Tagadja, hogy az ember a maga útját járhatja.
Ha azzal áltatod magad, hogy egyébként lenne saját utad, de azt mások akarata vagy akár ellenségessége, a körülmények megváltoztathatatlansága, a világ rosszra fordulása megakadályozza, akkor igazából mégsem hiszed, hogy az embernek van saját útja, amit nem gátolhat meg semmi és senki. Mert nem nevezheted saját életútnak azt, amelyet bármi miatt járhatatlannak, áthatolhatatlannak tartasz.
A másikfajta ember körülményeit a saját életmódjával alakítja.
Bár lehetnek ugyanazok a körülményei, és lehetnek ugyanolyan embertársai, mint az előző emberünknek, de nem hiszi, hogy azok meggátolhatják abban, hogy saját életmódja szerint alakítsa otthonát, környezetét, kapcsolatait, tevékenységeit, mindennapjait. Életmódja mélyen gyökerezik életszemléletében, világnézetében.
Ha a szeretetedet, a kedvességedet, a törődésedet, a figyelmességedet, az egyenességedet, a nyitottságodat, a természetességedet állandóan gyakorlod, akár jót kapsz érte, akár rosszat, csak akkor tapasztalhatod meg azt, hogy az életmódodon sincs hatalma az örökké változó körülményeknek. És akkor megtapasztalod, hogy a körülmények is kezedre állnak!
Ha mindezt nem hiszed, az csak azt bizonyítja, hogy még sosem próbáltad hosszan, éveken át hittel, tehát kitartóan. Ha a körülményeid, a napi történések már régóta nem a legjobbak számodra, az csak azt jelenti, hogy az életmódodat vagy ki sem alakítottad, vagy feladtad.
Mert az életmódunknak van hatalma a körülményeink fölött, és nem fordítva.
Meg kell értened, hogy vagy a körülményekben hiszel, vagy az életmódod igazságában. Ha a körülményekben hiszel, az nagyon veszélyes. Álmodozóvá tesz, vagy szorongóvá vagy lustává vagy panaszkodóvá vagy ellenségessé, agresszívvá.
Ha viszont az életmódod igazságában hiszel, mert igaz értékekben és helyes szemléletben gyökerezik, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a körülmények semmilyen változásai nem tudnak elsodorni. A nem igazit persze bármi legyőzi: a gyerekek születése, a lakásra gyűjtés, az utazásokra vágyakozás, a napi robot, a megszokás kísértése.
Háló Gyula
Fotó: Pinterest
