Amikor június végén megírtam ezt a Jézus-képeket bemutató cikket, még nem gondoltam volna, hogy a négyévente megrendezésre kerülő olimpiai játékok is árnyalni fogják a kérdést! Ahogy a Divinity-blog is rámutatott, úgy tűnik, hogy sajnos a „fejlett” Nyugat lecserélte Istenét. A nyitó „ünnepségen” történt, kereszténységet mélyen sértő és megalázó incidens után úgy gondolom, még inkább megáll a jól ismert igazság: „Könnyebb elnézést kérni, mint engedélyt…” Ezek után kíváncsian vártam a záróalkalom esetleges atrocitásait… Hála Istennek, ilyen nem volt, mindenesetre továbbra is igaz, ahogy Victor Hugo A nyomorultak (Les Misérables) regényéből is kiviláglik, a főhős Jean Valjean nyomán, hogy az út legnehezebb része a saját lelkünkön át vezet. A győzteseknek is! (Lásd Máté 16,26.)
Ha jól megnézzük a két képet (fent: Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora, lent: kezdőprogram), a sok különbség mellett feltűnhet, hogy az „LMBTQ-vacsorán” nincs semmi az asztalon. Amikor Jézus lát vendégül, jóllakik az ember. Korunk drag queen-„buliján” viszont éhen maradnak a résztvevők! Üvölt róla az üresség. Olyan, mint egy szánalmas kirakat. Harag és felháborodás helyett inkább szomorúság és szánalom volt bennem azok iránt, akik ahhoz az asztalhoz telepednek… És persze ima, hogy minél többen ismerjék (f)el az élő Isten meghívását:
„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézsaiás 55,1–3a)
Említésre méltó még sajnálatos módon a magyar bokszolónő, Hámori Luca esete, aki egy XY-kromoszómával rendelkező biológiai férfival (!) került össze a negyeddöntőben. Az algériai Imane Helif, akit a legutóbbi világbajnokságról eltiltottak, mert túl férfiasnak találta a nemzetközi szövetség, ezen az olimpián azonban indulhatott, és később, világszintű felháborodást is kiváltva, aranyérmes lett. A korábban említett harag és felháborodás itt úgy vélem sokunkat jellemzett. A magyar sportolóhölgyet az összecsapástól egyébként Kovács „Koko” István is óva intette (de felszólalt az ügyben Meloni és Trump is). Az MCC-feszten fellépő egyik zenész, Ákos szerint: „Felháborító, hogy nőket vernek péppé sportesemény címszó alatt…” Ugyanitt Esztergomban egyébként Bárdosi Sándor olimpiai ezüstérmes birkózó nyilatkozott úgy, hogy szégyen, hogy ilyen előfordulhat, és hangsúlyozta: „Az olimpia egy szent dolog.” Mindezt csak azért írtam le, hogy lássuk: az LMBTQ-lobbi térnyerése zajlott, propagálva a woke-ideológiát e legutóbbi világversenyen – kezdve a nyitórendezvénytől, a versenyszámokon át a zárásig.
Apropó záróünnepség – nos ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy bár összességében méltóbb és konszolidáltabb volt a kezdőprogramhoz képest, a főattrakcióként számontartott rész, egy elképzelt világról szóló vízió is tartogatott néhány furcsaságot. A 2028-as ötkarikás játékok pedig a pride-flag hazájában, Kaliforniában kerülnek majd megrendezésre. A Los Angeles-i tengerparton zenélő tömegben sorra tűntek fel a szivárványos (6, nem 7 színű!) zászlók. Nem kritika, csak észrevétel, hogy ezen a világversenyen és záróeseményen a nők sok fontos szerepet is betöltöttek. Kiderült a statisztikákból, hogy a történelemben először ugyanannyi női sportoló vett részt a játékokon, mint férfi (ezáltal kikerültek bizonyos sportágak, és bekerültek újabbak). A Stade de France-ban zajló záróműsor főszereplői is hölgyek voltak, itt került sor a női maratonfutás eredményhirdetésére, több női énekesnő is volt, illetve Párizs női polgármestere adta át LA fekete női polgármesterének a zászlót!
Miközben a versenyeken láthattuk, hogy leginkább csak a dobogó legfelső csúcsára lépő személy boldog igazán, a Biblia, amikor a hervadhatatlan koszorúért szóló versenyről ír, kiemeli, hogy a mennyország felé tartó úton mindannyian győztesek lehetünk! Együtt.
„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Korinthus 9,24–27)
Még egy fontos téma, amiről írni szeretnék, ez pedig a népek és nemzetek. Miközben a világunk többek közt a globalizmus hatására sok szempontból egyre kozmopolitább lesz, fontos hangsúlyozni, hogy a Bibliában is előkerül a népek, nemzetek sorsa. Sőt (ahogy a tusványosi beszédben is kiemelésre került) Isten nemcsak egyéneket, hanem országokat is megítél majd a végső elszámoltatáskor! Éppen ezért a nemzetállami szuverenitás fontos érték ma is – az Európai Unióban is! Még akkor is, ha ezzel a vélekedéssel hazánk sajnos jelenleg kisebbségben van. A Jelenések könyve ekképpen szól a különböző embercsoportokról:
„új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…” (Jelenések 5,9; lásd még 7,9 vagy 13,7 vagy 14,6)
Az idei olimpián több mint 200 nemzet vett részt, és közel fele pontot is (érmet is) szerzett.
Összefoglalva, hatalmas tisztelet és gratuláció a magyar sportolóknak, akik az országok közötti ranglistán az előkelő 14. helyen végeztek (6 arany, 7 ezüst, 6 bronz). Legutolsó aranyérmünket az olimpia zárónapján, pár órával a befejező ceremónia előtt Gulyás Michelle szerezte öttusában (érdekes, hogy pont a versailles-i kastély parkjában versenyezve és legyőzve a végül ezüstérmes franciát)!
Az éremtabellát vezető USA és Kína után kis országunk olyan jóval „nagyobb” nemzeteket utasított maga mögé, mint Spanyolország (15. hely), Svédország (16. hely) vagy Brazília (20. hely). Ha a Magyarországgal határos szomszédainkkal hasonlítjuk össze teljesítményünket, akkor sincs okunk szégyenkezni, sőt! Ukrajna a 22., Románia a 23. helyen végzett (3 + 3 arannyal – mint amennyi hazánk sportolóinak összesen lett), a szerbek a 27., a horvátok a 30., Ausztria pedig a 36. helyen végzett (Szlovákia egy bronzéremmel holtversenyben az utolsó, vagyis 84.).
Augusztus 28. és szeptember 8. között rendezik majd meg a paralimpiai játékokat hagyományosan ugyanott, ahol az olimpia volt. Ennek is tehát Párizs ad otthont, ahol Illés Fanni úszónő vezetésével újra szurkolhatunk majd a magyar sportolóknak! Érdemes továbbá megtekinteni a témában a Bizony, Isten! csatorna friss riportfilmjét: ADOLF BALÁZS OLIMPIKON, VILÁGBAJNOK KENUS – Isten kezében, illetve a „fair play” kapcsán is a Carpe Deum új videóját: Férfiasíthatók-e a nők következmények nélkül?
