Jelenleg a Győri Széchenyi Egyetemen végzed a mester szakot. Az alapképzést Németországban, Detmoldban szerezted meg. Hogy érzed magad Győrben?
Németországban négy évet töltöttem, Kiss József tanítványa voltam. 2020 májusában diplomáztam, azután hazajöttem és most nagyon jól érzem magam szakmailag és a mindennapokban is. Kovács Kitti tanárnőhöz kerültem, akit nagyon megszerettem, fel tudok nézni rá, hiteles számomra. Sokat fejlődtem a vele folytatott munka során.
Mikor és hogyan kezdődött a zenei elhivatottságod?
Pécsett nőttem fel, két testvérem van. A videófelvételek alapján elég idegesítő kisgyerek voltam, de a szüleim nagyon szerettek, ezért ezt elviselték tőlem. Amikor iskolás lettem, rögtön elkezdtem szolfézst és furulyát tanulni, ami kezdetnek nagyon jó volt. Anyukámnak nagyon tetszett az oboa hangja, ezért sok oboazenét hallgattunk, és úgy gondoltam, hogy jó lesz nekem ez a hangszer. Szép, különleges hangszernek tartottam, és tetszett, hogy kevesen játszanak rajta. A családom erősen támogatott a zenei tanulmányaimban, türelmesek voltak, elviselték a kezdeti idők nehézségeit, mert nem könnyű kibírni az oboa hangját az elején. Később Kothencz Melinda tanárnő folyamatosan versenyekre vitt, amiben szintén minden támogatást megkaptam a szüleimtől. A nemzetközi versenyeken összekapcsolódott bennem az oboa az utazással, és rájöttem, hogy én ezt nagyon szeretem csinálni.
Mely versenyek voltak a legkiemelkedőbbek a pályád szempontjából?
Nehéz kérdés, mert a versenyeredmények sosem voltak meghatározóak számomra. Inkább az élmények, amelyek a versenyek kapcsán értek. Volt például egy nemzetközi verseny Santorinin, ami egy nyaraláshoz hasonlított inkább, mint versenyzéshez.
Junior Prima díjat vehettél át 17 évesen, 2017-ben a Művészetek Palotájában. Erre hogyan emlékszel?
Meglepődtem és óriási megtiszteltetés volt. Nem tudtam, hogy a Pécsi Rotary Club felterjesztett a díjra. Hálás voltam és utólag rájöttem, hogy bár abban az időszakban Istentől elfordultam, ő mégis megajándékozott ezzel a díjjal, és mutatta a vezetését, ugyanis a nyeremény biztosította számomra a németországi tanulmányokat.
Mennyit dolgozol a pályádért?
Mostanában fogalmaztam meg magamnak, hogy a hagyományos egyetemi tanulás lehet időszakos, viszont hangszeren gyakorolni mindennap kell. Ez egyfajta kötöttség, hiszen az életemet úgy tudom tervezni, hogy a gyakorlás a mindennapok kihagyhatatlan része. Ezen kívül az oboához hozzátartozik a nádfaragás is, ami szintén sok időt vesz igénybe.
A diplomakoncerted a karantén ideje alatt volt. Izgalmas történet lehetett.
Igen, az első hullám előtt, januárban nagy örömmel készültem a májusi diplomahangversenyre, amikor egyre rosszabb hírek jöttek. Az iskola bezárt, karantént rendeltek el, és bizonytalanná váltak a diplomahangversenyek. Kétségbeestem, mert akkor már formálódott bennem, hogy amint végzek, hazajövök.
Abban a bizonytalan időszakban nagyon közeli kapcsolatba kerültem Istennel. Én kérdeztem, és ő mindenre válaszolt.
Elhittem, hogy ha Isten úgy akarja, akkor meglesz a diplomám, és rá bíztam magam. Úgy alakult, hogy később főtárgyórákat is kaptam, és én diplomázhattam legelőször abban a félévben. Ezt az isteni csodát vittem át a zenébe a diplomakoncerten. Szívből játszottam és mindent beleadtam, amit mások is észrevettek.
Középiskolás korodban volt a hitéletedben egy törés. Mi történt?
Megpróbálom sírás nélkül elmondani. Gyerekkoromban a pécsi gyülekezetbe jártunk. Verset mondtam, énekeltem, vasárnapi iskolába jártam. Viszont amikor bekerültem a művészeti gimnáziumba, akkor észrevettem, hogy másoknak Isten nélkül is megy az életük, akár még jobban is, mint nekem. Például a zenélés vagy a fellépések, koncertek. Ekkor arra gondoltam, hogy nekem is menni fog mindez egyedül, Isten nélkül. Egyre kevesebbet jártam gyülekezetbe, nem akartam elfogadni, hogy Isten szerepel az életemben.
A létezését nem kérdőjeleztem meg, de megkeményítettem a szívemet, és nemet mondtam neki.
Amikor kikerültem Németországba, akkor törtem meg, hiszen teljesen egyedül voltam egy idegen országban, idegen emberek között, nem ismertem senkit, és még a nyelvet sem értettem. Az első félévben teljesen összeomlottam, hiszen nem volt biztos alapom, nem volt mibe kapaszkodnom. Napokig sírtam, de még akkor is arra gondoltam, hogy megoldom ezt az egészet egyedül. Mindeközben folyamatosan érzékeltem, hogy Isten gondoskodik rólam még akkor is, ha én ellentmondok neki. Tudtam, hogy én ezt nem érdemlem meg.
A második évem után itthon elmentem a Baptista Ifjúsági Nagytáborba, de csak azért, hogy legyen valami visszacsatolás is Isten felé, ha már annyi mindent ad nekem. Megtérni nem akartam, ezért az evangelizációs alkalomra nem mentem el. Csakhogy kiderült, hogy az egy másik időpontra került át, amelyen pedig ott voltam. Ezen a délelőttön Isten az összes kifogásomat eltörölte, és elhittem, hogy Jézus értem is meghalt. A visszafordulásom Istenhez olyan hatással volt rám, mintha kicseréltek volna. Azóta már nem fuldoklok, hogy a felszínen maradjak, hanem Isten ereje bármilyen helyzetben megtart, segít nekem, fogja a kezemet. 2018-ban merítkeztem be a Pécsi Baptista Gyülekezetben.
Hogyan fogadtad 2019-ben az Év Fiatal Baptista Művésze díjat?
Akkor is meglepődtem. Váratlanul jött egy telefon, amelyben megkérdezték, hogy elfogadnám-e. Megtiszteltetés volt. Éppen abban az időszakban jött ez, miután megtértem és imádkoztam, hogy Isten használjon engem a zenén keresztül, ahogyan neki tetszik, hiszen én Isten országát akarom építeni és az ő dicsőségét hirdetni.
Szerinted a művészet és a misszió hogyan kapcsolódik össze?
Nem tudom, hogy Isten hogyan akar használni engem, de felajánlottam a zenémet neki. Rájöttem, hogy nekem igazából csak az a dolgom, hogy zenéljek, hogy ne tartsam magamban azt, ami bennem van.
Hogyan képzeled el a pályádat?
Szólistaként, tanárként, zenekari tagként egyaránt el tudom képzelni magamat, de nem tudom, hogy Isten hol szeretne engem látni, mi a szerepkör, amit nekem szánt. Azért szeretném magam minél magasabb szintre képezni a zenében, hogy alkalmas legyek az állásra, amit elém hoz.
Mi kelti fel az életben az érdeklődésedet a zenén kívül?
A napom központi része a gyakorlás. Azon kívül változó, hogy mivel töltöm meg. Sokat időzöm a családommal, a barátommal, kirándulunk, főzünk, filmezünk. Átlagos dolgokkal töltöm a napjaimat. Ezeket szeretem.
A teljes interjú itt hallgatható meg:
https://share.transistor.fm/s/2baf9163
