Mi a legerősebb nevelési hatásunk? A családdinamikánk

Olyan, mintha azt képzelnék, hogy egy óriási pocsolya közepén tudnak szomjazó gyermeküknek iható vizet adni a latyakból azáltal, hogy egy gyönyörű és tiszta bögrét merítenek a mocskos vízbe.

„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6,43–45)

Jézus Krisztus egyértelműen állítja a fa és a gyümölcse kép analógiájaként, hogy amilyenek vagyunk külön és együtt, az van a legnagyobb hatással gyermekünkre is, aki házasságunk gyümölcse.

Lássuk, melyek azok az eszközök, amelyek a családdinamikában hosszú távú és döntő erejű nevelési hatással bírnak:

• a családi szerepek
• a szülői stílus
• a szülők közötti dinamika
• drámai változások

1. A CSALÁDI SZEREPEK

Minden családtag különféle szerepeket tölt be a családon belül. Ezek a szerepek alakítják a családdinamikát, mely meghatározza, hogy a gyermek hogyan viszonyuljon saját magához, hogyan lássa magát a jövőben, sőt mindez hatással van a világgal való kapcsolatára, de még a jólétére is. Nagyban meghatározza jövőjét, jövendő házasságát, sőt, jövendő gyermekeinek életét is.

Minden családtag hajlamos bizonyos szerepek felvételére, amelyek aztán erősen meghatározzák a történések dinamikáját. Ilyen szerepek például: a békehozó, a bűnbak, a gondoskodó, a kedélyes, a hős, a csendes, az úr, a szolga, az elsimító stb.

A szerep azt jelenti, hogy a családtag az otthon eseményeiben nem szabadon és tudatosan, hanem általában a felvett szerepe alapján reagál, annak megfelelően alakítja a kommunikációt: a beszélgetést, az interakciókat.

Ilyenkor a történés kimenetele már előre meghatározott, hiszen a helyzet a gyermeket is arra kényszeríti, hogy saját maga is találjon a másikhoz illeszkedő szerepet. Emiatt aztán a szabad válaszadási lehetősége egyetlen útra korlátozódik, hiszen hirtelen lecsökken a szerepválasztás egyetlen szerepre. Ezzel számára is elkezdődik a családi játszmák tanulási folyamata, amit önkéntelenül és automatikusan szív magába.

KÉRDÉSEK

1. Szülőként milyen alapvető szerep (esetleg szerepek) jellemző rátok?
2. Ez a szerep milyen helyzetekben erős hatású?
3. Mit okoz ilyenkor? Van-e pozitív hatása, és ha igen, mi az? Párodban vagy gyermekedben milyen hatást kelt, milyen reakciót okoz?
4. Benned milyen következménye van? Miben ad belső védelmet, mivel erősíti biztonságérzetedet?
5. Mióta látod a felvett szerep negatív hatását? Mit tehetsz ellene? Hogyan gyengítheted negativitását?
6. Hogyan tudod megélni, használni a családban pozitívabban?
7. A Biblia ad-e bármilyen útmutatást neked az általad használt családi szerephez?
8. Isten adott-e neked eligazítást közvetlenül vagy bárkin, bármin keresztül szerepeddel kapcsolatosan?

2. A SZÜLŐI STÍLUS

A személyes stílusunk is (amely személyiségünk ruhája) óriási mértékben meghatározza a családunk dinamikáját – ahogy a többieké is. Ilyen stílusköpenyünk lehet a kedvesség, a mogorvaság, a türelmesség, a hallgatagság, a hirtelenség, a szigorúság, a közvetlenség, az ítélgetés, a tudálékosság-okoskodás, a naivitás, a érdeklődés-nyitottság, a vidámság, megjátszás stb. A stílusunk azok a karakterjegyeink, melyek döntően meghatározzák alapállásunkat. Általában több stílusjegy jellemző mindenkire, de van fő stílus.

Honnan tudhatjuk pontosan saját stílusjegyeinket? Ha gyermekünk vagy kamasz barátai elmondhatják, leírhatják (akár anonim) őszintén valakinek, hogy minket – szülőket – milyen embernek tartanak, abból megtudhatjuk, hogy a személyes stílusunk milyen hatással van gyermekünkre.

Alapvetően olyan a hatásunk, amilyennek ő tart bennünket. Hiába gondoljuk mi magunkról, hogy sokkal inkább ilyenek vagy olyanok vagyunk, ha azok a jegyeink nincsenek hatással gyermekünkre.

Az ő számára fontosabbak vagyunk úgy, amilyenek vagyunk, mint amiket szándékos nevelési céllal ettől függetlenül állítunk magunkról. Például hiába mondogatjuk gyermekünknek, hogy mi mennyire tervezetten bánunk a pénzünkkel, ha ő tudja, hogy bizonyos hobbinkra, szórakozásunkra – ami szerinte nem szükséglet – jelentős összeget fordítunk rendszeresen.

Emberi stílusjegyünk azt is döntően befolyásolja, hogy a gyermekünkkel való intimitás milyen mértékű lehet, mert a személyiségünk a stílusunk miatt vonzza vagy taszítja gyermekünket, engedi vagy akadályozza, hogy a jó emberi oldalaink hassanak.

KÉRDÉSEK

1. Szülőként milyen alapvető stílus (esetleg stílusok) jellemző rátok?
2. Mióta vetted fel ezt a stílust?
3. A stílusod milyen helyzetekben erős hatású?
4. Mit okoz ilyenkor? Van-e pozitív hatása, és ha igen, mi az? Párodban vagy gyermekedben milyen hatást kelt, milyen reakciót okoz?
5. Benned milyen következménye van? Miben ad belső védelmet, mivel erősíti biztonságérzetedet?
6. Mióta látod a felvett stílus negatív hatását? Mit tehetsz ellene? Hogyan gyengítheted negativitását?
7. Hogyan tudod megélni, használni a családban pozitívabban?
8. A Biblia ad-e bármilyen útmutatást neked az általad használt stílushoz?
9. Isten adott-e neked eligazítást közvetlenül vagy bárkin, bármin keresztül stílusoddal kapcsolatosan?

3. A SZÜLŐK KÖZÖTTI DINAMIKA

A kisgyermek fejlődésének legfontosabb szükséglete a szülei közötti szeretetteljes dinamika. Ez adja meg számára a természetes biztonságérzetet, ez élteti egészséges bizalmát, ez segíti, hogy személyiségfejlődése akadálymentes legyen, és ez oltja belé az eljövendő párkapcsolatának mintázatát is. Ha gyermekünk ennek a biztonságában él, akkor már a magzati programjában működő fejlődési vonal sem lesz kitéve jelentős töréseknek.

Sajnálatos módon egyre több kisgyermekes szülő alakít ki szorosabb kapcsolatot kicsinyével, mint a párjával, nem is sejtve, mitől fosztja így meg a jövőjét.

A szeretet- és szerelemteljes házaspári dinamika talaján gyermekünk tapasztalja azt is, hogy szülei kijátszhatatlanok egymással. Ezért nem érez kísértést arra, hogy valamelyik szülővel egyoldalúan szorosabbra kellene fűzni kapcsolatát, és így elkerülheti a szülőfüggés később megerősödő rabságát is. Amikor tehát gyermekes szülőként számunkra továbbra is házastársunk az elsődleges kapcsolat, a döntő viszony, akkor a legjobb alapokon történik a gyermeknevelésünk.

Ha ezzel szemben a szülők bármelyike a fókuszt a párja helyett a gyermekére irányítja, ezzel a gyermeket olyan útra löki, amit a kicsi bár élvez, de közben személyisége deformálódik. Ez akkor is így van, ha a vele foglalkozó szülő határtalan szeretettel veszi körül. Egyre több szülő ezzel ébreszti fel és élteti gyermekében a korai nárcisztikus attitűdöt vagy szülőfüggést, amely szinte borítékolja a jövőbeli párkapcsolatának nehézségeit vagy akár kudarcát. A gyermek – ahogyan mi, felnőttek is – csak szociális lényként, közösségi emberként találja meg helyét a világban. Hogy mi is egy kapcsolat, egy közösség, hogyan kell benne élni, hogyan működik, azt öntudatlanul is a szüleink egymáshoz való viszonyából tanultuk meg. És kisgyermekünk is ezt tekinti tanulása fő forrásának.

A család dinamikája tehát igen erős mintaként ég bele a gyerekek lelkébe. A család működésének hatása felbecsülhetetlen éltető vagy pusztító erő.

Erre is gondoltak az ókori bölcsek, amikor így foglalták össze az otthon hatását:

„Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne.” Péld 17,1

És ezért mondta már az ÚR az ókori zsidóknak is: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.” 2Móz 20,5-6

KÉRDÉSEK

1. Erős-e még a szerelem, az elköteleződés és az intimitás közöttetek, szülők között?
2. Mit teszel és mit tesztek együtt a házastársi intimitás és szerelem megőrzéséért, erősítéséért?
3. Házastársi, szerelmi kapcsolatotokat tartjátok-e a legfontosabb emberi kapcsolatnak?
4. Hogyan élitek meg gyermeketek előtt a kapcsolatotok elsődlegességét, kizárólagosságát? Gyermeketek mitől bizonyos ebben?
5. Bármelyiktőknek a gyermekkel való kapcsolata nem nőtt-e fölé az egymás iránti kapcsolatotoknak?
6. Hogyan tudnátok még hangsúlyosabbá tenni a párkapcsolatotokat gyermeketek számára?
7. Mely bibliai helyek adnak számotokra egyértelmű útmutatást a párkapcsolatotokhoz? Ezek közül melyek azok, amelyeket használtok már, és melyek, amelyek még kihasználatlanok?

4. DRÁMAI VÁLTOZÁSOK

A család dinamikájában további meghatározó szerepe van a családon belüli drámai változásoknak: a függőségeknek, a gyerekkori traumáknak, a fizikai és mentális betegségeknek. De ugyanúgy negatív formáló hatás lehet egy válás, egy haláleset a családban, a munkanélküliség, vagy a családon belüli erőszak is. Jelentős változást okoz egy újabb gyermek érkezése, a nagyszülők vagy más rokonok családhoz költözése, valamely szülő külföldi munkavállalása, és még számtalan változás a családban, amely óriási nyomot hagy a gyermekben. S a nyom egyre mélyülhet, de ha a szülők észlelik, tudják segíteni a drámai változások feldolgozását.

A dinamikát a családi értékek, az etnikai kötődés és a kulturális beágyazottság is irányítja, de még az előző generációk politikai, gazdasági és társadalmi működése is befolyásolja.

Ezek a változások sok esetben tőlünk függetlenül megtörténnek, nem állhatjuk útjukat, de ezek közt is megőrizhetjük családunk biztonságos, közvetlen és meleg légkörét, amely nagyobb támasz gyermekeinknek, mintha küzdenénk a legyőzhetetlen történésekkel.

Ami pedig a mi döntésünk, ott a legfőbb mérlegelés ez: meg tudjuk majd őrizni családunk bizalmát, kedvességét és egymásra figyelését?

KÉRDÉSEK

1. Milyen drámai változások történtek családotokban a házasságkötésetek óta?
2. Ezeknek milyen okai voltak, vannak? Társadalmi, egészségügyi, pénzügyi, rokoni? Melyek voltak kikerülhetetlenek, melyek voltak előre láthatók, melyekre nem voltatok egyáltalán felkészülve?
3. A családi drámák közül melyekben van személyes felelősség? A felelős hogyan vállalta fel utólag a történést?
4. Ezek közül melyek azok, amelyek családtagjaidban helyükre kerültek, és melyek azok, amelyek még feldolgozatlanok, és még negatívan hatnak a család életére?
5. Mely drámákat, a drámák következményét tagadja még valaki a családból? Hogyan tudnátok ezeket is feldolgozni?
6. Szerintetek mik szükségesek ahhoz, hogy a családban előforduló drámák fel legyenek dolgozva?
7. A Bibliából mit értettetek meg a drámai változások megélésével kapcsolatosan?

MI VAGYUNK GYERMEKÜNK FÁJA

Gyermekünk nem a megszületésekor lesz szerelmünk érett gyümölcse, hanem reményeink szerint fiatal felnőtt korában látjuk meg benne közös fánk, a házasságunk érett gyümölcsét. „Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.” – ahogy Jézus mondja.

Ha tehát azt akarjuk, hogy gyermekünknek, mint érett gyümölcsnek örülhessünk majd évek múlva, akkor most kell életünk fájával, magunkkal foglalkoznunk!

Pál apostol fiatal munkatársát, Timóteust is arra figyelmezteti, hogy a saját fejlődésével, emberi és lelki előrehaladásával tudja legjobban segíteni a rábízottak életét:

„…gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. …légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. 1Tim 4,7b-8;12;15

Hasonlóképp minden szülő akkor tesz legjobban gyermeke érdekében, ha a „beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben” képes hiteles, mély nyomot hagyni gyermekében. Ha saját emberi és szellemi előrehaladása tapasztalható és látható gyermeke számára. Ekkor segít legjobban a hitre jutásban is.

Az élő hit olyan kincs, amit a szülő még inkább a saját személyiségében, a saját életében mutat be. Ha a saját gondolati, érzelmi, spirituális és hitbeli belső történéseiről való megnyilatkozást a mindennapi beszélgetésekbe viszi gyermeke korának megfelelően, és mindezt a gyerekre erőltetett következtetés levonása nélkül teszi, a gyermek szabadon reagálhat – többnyire magában – mindarra, ami anyjában, apjában történik.

KÉRDÉSEK

1. Házasságkötésed, gyermeketek megszületése óta hogyan törődsz magaddal, saját emberséged és lelked fejlődésével?
2. Hiszel-e abban, hogy fejlődésed, növekedésed a legfontosabb eszközöd gyermeked neveléséhez? Ha nem, akkor mit tartasz legfontosabb eszköznek, amit eredményesen tudsz használni?
3. Hogyan támogatod, segíted párodat a személyes fejlődésében?
4. Külön-külön és ketten együtt hogyan gyakoroljátok a személyes fejlődést, növekedést?
5. Mit vársz fejlődésedtől? Milyen emberi és lelki cél van előtted, amit mindenképp el akarsz érni?
6. Mit vár Isten tőled, tőletek személyes fejlődésetekben? Hogyan vesz részt benne?