Ez a férfi a polinéz szigetlakók körében közismert volt. Erős, jó megjelenésű, nagyon intelligens ember volt, nem utolsósorban pedig sikeres és gazdag. A helyiek szokása szerint élt, de nem volt bennszülött. Amikor eljött az ideje, hogy feleséget találjon, az emberek hitetlenkedve csóválták a fejüket. A nő (Mahala), akit Johnny választott, sovány és kócos volt, és görnyedt vállakkal, lehajtott fejjel sétált. Nagyon tétova és félénk volt. Kicsit idősebb is volt a falu többi eladósorban levő lányánál, ami enyhén szólva egyáltalán nem járult hozzá az „értékéhez”.
De ez a férfi szerette őt! Ami leginkább meglepett mindenkit, az Johnny ajánlata volt.
Tudni kell, hogy a szigeten nem élt sok gazdag ember, a legtöbben halászok vagy farmerek voltak, és az volt a helyi népszokás, hogy egy feleség megszerzése érdekében úgy fizettek, hogy a lány apjának (jelen esetben Mokónak) tehenet adtak cserébe. Átlagosan pár tehenet, a négy (4 db) már nagyon magas árnak számított – valójában az volt a rekord… A helybéli falusiak úgy gondolták, hogy Moko lányáért, Mahaláért jó, ha akad bárki, aki egyáltalán egy tehenet adna. Ezt tudta az apa és a lánya is – ahogy hallotta kisebb kora óta, már-már el is hitte önmagáról, hogy mennyit is ér…
Johnny, aki szerette Mahalát, egy nap elment hozzájuk. Moko, az apa, aki sosem bánt túl jól a lányával sem érzelmileg, sem verbálisan – meglepődve fogadta a kérőt. Persze jó ideje ki akarta már házasítani a lányát, de most sem fűzött hozzá túl nagy reményeket.
Tehát egy nap valaki kopog Moko ajtaján, és mikor kinyitja, ott áll Johnny – Johnny Lingo.
Így szólt hozzá a házigazda:
– Mit akarsz, Johnny?
– Azért jöttem, hogy feleségül vegyem Mahalát – válaszolt Johnny. – Meg szeretném tőled vásárolni…
– Igazán? – szólt az apja, Moko, aki nem bírta elrejteni megdöbbenését, és elkezdett reménykedni egy tehénben. – Mit akarsz adni Mahaláért? – fordult Johnnyhoz.
– Nyolc tehenet fogok érte neked adni.
Erre Moko: – Most viccelsz? Gúnyt űzöl belőlem, Johnny? – kezdett egyre mérgesebb lenni az apósjelölt…
Mire Johnny: – Egyáltalán nem, elhoztam, nézd, itt van a nyolc tehén! Ennyit adok neked Mahaláért.
Moko hirtelen a sziget egyik leggazdagabb emberévé vált. Nyélbe ütötték az „üzletet”, megtörtént a házasítás, az esküvő – de ez az egész zavarta Mokót, mármint nem értette, mi történt, nem állt össze a fejében, hogy lehet az, hogy Johnny nyolc tehenet adott Mahaláért, akit akár egyért is megvehetett volna.
Valamennyi idő elteltével az após, Moko, meglátogatta a lányáékat, akik a sziget másik oldalán éltek. Korábban Mahala nem volt túl csinos, a ruhái, amelyekben járt, gyűröttek és régiesek voltak. Most, amikor ajtót nyitott az apjának, az hirtelen először nem is ismerte föl.
– Isten hozott, apa!
– Te vagy az, Mahala?
– Igen, én vagyok!
Mahala sugárzott a szépségtől, már nem az a korábbi félénk, tétova lány volt, hanem Moko előtt egy gyönyörű, kiegyensúlyozott és magabiztos nő állt.
Ápolt, fényes hosszú fekete haján virágdísz volt, drága fehér ruhát viselt, ami kiemelte szép, telt alakját. Értékes gyűrűt és nyakéket viselt, amit a férjétől kapott.
Moko a döbbenettől magához térve megkérdezte, otthon van-e Johnny. Mikor kijött Johnny, így szólt hozzá Moko:
– Négyszemközt szeretnék veled beszélni. Te is meg én is tudjuk – kezdte –, hogy még egy tehénért is megvehetted volna tőlem a lányom. Nem értem, nem tudtam felfogni, ezért nem bírtam tovább, eljöttem megkérdezni, azt akarom, mondd el végre nekem, miért fizettél Mahaláért nyolc tehenet.
Johnny ránézett Mokóra, és csak ennyit mondott: – Ez nagyon egyszerű: mindig is egy nyolctehenes feleséget szerettem volna (olyan feleséget, aki nyolc tehenet ér).
– Ennyi az egész? – szólt Moko.
– Ennyi – válaszolta Johnny. Moko elgondolkodott és elindult hazafelé…
Azóta is sokan megkérdezik Johnny Lingót, hiszen szóbeszéddé vált az eset, és híre ment nemcsak a szigeten, de azon túl is a környező polinéz szigetvilágban. Johnny válasza mindig nagyon egyszerű volt. „Nyolctehenes nőt akartam, és amikor ezt kifizettem érte, és ilyen módon bántam vele, kezdte azt hinni, hogy ő nyolc tehenet is érő nő. Felfedezte, hogy többet ér, mint bármely más nő a szigeteken. Én is tudom, hogy nekem van a legértékesebb feleségem.”
Johnny mellett Mahala érezte és elhitte, hogy nagyon értékes. Eddig a történet.
Hogy megtörtént eset vagy legenda – nem tudjuk, mégis nagyon jól mintázza azt, amit Isten tesz az egyházért, amit Jézus tesz menyasszonyáért, akit nagyon szeretett, mert drága árat, a legdrágábbat fizette érte, sokkal többet, mint Johnny Lingo!
Jézus Krisztus saját életét adta érte… értünk, akik hiszünk benne, és most is azon munkálkodik, hogy mikor eljön majd a nagy mennyei esküvő, kész legyen menyasszonya, az egyház…
Tökéletes, tiszta, olyan, akin nincs ránc vagy folt…
„…így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket…” (Efezus 5,27–28b)
