Kevesen tudják, hogy Elisabeth Elliot harmadik házassága Lars Grennel az ajtók mögött egy manipulatív, bántalmazó kapcsolat volt.
Mivel az írónő széles körben népszerűsített nézetei évtizedeken át nagyban befolyásolták az evangéliumi gyülekezetek szemléletmódját – aminek hatása ma is érezhető –, ezért fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk ezzel a történettel. Tisztában vagyok azzal, hogy jelen írásom érzékeny témát érint, hiszem egy ikon, generációk példaképének eddig kevésbé ismert történetét mutatom be. 2023-ban két életrajzi könyv jelent meg Elisabeth Elliotról. Mindkét könyv szerzői hiteles bizonyítékok alapján, őszintén írnak az írónő tragikus sorsáról.
Elisabeth Elliot egy áldozat volt, aki nem vette észre kiszolgáltatottságát, és aki hitte: Isten feltétel nélküli engedelmességet vár el tőle a férje iránt, még akkor is, ha az kegyetlenül bántalmazó.
Elisabeth Elliot neve a legtöbb keresztény közösségben az első házasságáról Jim Elliottal, elszánt missziós hozzáállásáról és a párkapcsolatok tisztaságáról szóló elveiről vált ismertté. Élete folyamán több mint negyven könyvet írt (ezek közül jó párat lefordították magyarra, amelyek ma is kaphatók keresztény könyvesboltokban), és több alkalommal tartott nyilvános előadásokat (Magyarországon is járt a kilencvenes évek elején). Nevéhez kötődik a tisztasági kultúra (purity culture) népszerűsítése is.
Elisabeth Elliot (a családjának Betty) azután vált ismertté, hogy férjét, Jimet 1956-ban meggyilkolták. A házaspár Ecuadorban szolgált a Testvériség misszionáriusaiként. Az Újszövetséget fordították az őslakos törzsek nyelvére, amikor Jim egy csapat fiatal misszionáriussal veszélyes küldetésre indult. Találkozni akartak a waodani népcsoporttal, amely egy civilizáció által érintetlen amazóniai törzs volt.
A misszionáriusokat az auka törzs területén való partraszállás után néhány nappal kivétel nélkül megölték. Mindegyiket lándzsával szúrták le. Jim évekig udvarolt Elizabethnek, még csak három éve voltak házasok, amikor a fenti események történtek. Lányuk, Valerie alig tíz hónapos volt Jim halálakor.
A gyász feldolgozása közben Elisabethnek hirtelen döntést kellett hoznia, hogy maradjon-e vagy elhagyja a régiót. Családja legnagyobb megdöbbenésére úgy döntött, hogy marad, és megpróbálja felkeresni azt a törzset, amelynek tagjai meggyilkolták a férjét. Közben alkalmazkodni kényszerült az egyedülálló szülőséghez is… Interjúk tucatjait készítettek vele, az öt amerikai misszionárius halálának története az újságok címlapjaira került, többek között a Time Magazinban is szerepelt a hír. Közben a többi özvegy Elliotot választotta meg szóvivővé. A következő évtizedekben Elisabeth számos könyvet kiadott férjéről, Jimről és misszionáriuscsapatukról. Keresett előadó lett. Az akkori Elisabeth vitatkozó és véleményformáló hozzáállásáról vált ismertté.
Három házasságának mindegyike egyre konzervatívabb nézetek felé vezette Elliotot a nők családi és egyházi szerepéről.
Először Jim Elliot hatása érvényesült az életében. Jim naplói évtizedeken át inspirálták munkásságát. Kapcsolatukat olyan példaként mutatta be, amelyet mások számára is követendőnek tartott.
Aztán következett második házassága Addison Leitch-tel, aki egy nála idősebb, erősen konzervatív szemléletű presbiteriánus szemináriumi professzor volt. Miután összeházasodtak, Elizabeth barátai és családtagjai egyaránt észrevették, hogy új férje hatására a nő nézetei hamar megváltoztak. Elkezdett érvelni „a feleségnek feltétel nélkül engedelmeskednie kell a férjének” elv mellett.
Amikor 1973-ban a rák legyőzte Leitch-et, Elizabeth ismét megözvegyült. Öt évig egyedülállóként élt, majd ezt követően egy új kapcsolat érkezett az életébe.
Lars Grennel úgy ismerkedett meg, hogy az akkoriban még lelkipásztornak készülő férfi albérletben élt nála. Elkezdett udvarolni a már középkorú írónőnek, végül megkérte a kezét, és összeházasodtak. A férfi hatására történt Elizabeth teológiai gondolkodásának legdrasztikusabb fordulata.
Gren ezt mondta Elliotnak: „Kerítést akarok építeni… körülötted, és minden oldalon én akarok állni.” Az ötvenéves nő gyakran érezte magát túlterheltnek a karrierje által támasztott követelmények miatt, ezért Gren szavait védelemként és támogatásként értelmezte. Ellenben hamar kiderült, hogy Elizabeth félreértette a szavak mögött rejlő valódi szándékot. Gren szó szerint „be akarta keríteni” a nőt. Elliot később bevallotta közeli barátainak, hogy már az esküvői ceremónia után néhány órával rájött, mekkora hibát követett el, amikor hozzáment Grenhez.
Kilenc nappal az esküvő után így fogalmazott: „Életem legnagyobb hibáját követtem el.” Mindkét életrajzírója [Lucy R.S. Austen, Ellen Vaughn] részletesen leírja Elizabeth szabadságának drámai korlátozását a harmadik házasságában. Gren döntötte el, hogy mikor ihat meg egy csésze teát, mikor fürdik és mikor alszik. Gyakran ellenőrizte a nő autójának kilométeróráját, hogy megállt-e előre be nem tervezett helyeken. Gren lehallgatta a telefonbeszélgetéseit, és az ő engedélyével látogathatta csak a barátait. Többször az utolsó pillanatban utasított vissza feleségének szóló meghívásokat. Ha megharagudott rá, akkor napokig nem volt hajlandó beszélni vele. Ám Elisabeth számára a legfájdalmasabb az volt, hogy férje „kiszámíthatatlanul megtagadta tőle a kapcsolatfelvételt a lányával, a vejével és az unokáival, akiket szeretett” – írja Vaughn.
A manipulációk egyre súlyosabbá váltak, Elliot férje pedig fokozatosan átvette az „Elisabeth Elliot-iparág” irányítását – ahogy ezt Austen egy interjúban nevezte. Szintén ő írja: „Férje mutatta be őt a pódiumon, igazította a mikrofonját, kezelte a könyves asztalt, és gondoskodott arról, hogy egyen. Ő döntötte el, hogy mikor pihenjen, mikor dolgozzon és mikor társalogjon… szidta őt a beszédhibákért… még a testtartását is kritizálta.” Gren fárasztó nyilvános fellépések sorát szervezte az introvertált Elisabeth számára, akit emiatt gyakran rémálmok gyötörtek. A nő idősebb korára legszívesebben visszavonult volna a nyilvános szereplésektől, mégis alávetette magát férje könyörtelen elvárásainak. Így a nő bánatára a férfi befolyása tovább erősödött az élete felett.
Elisabethnél a ’90-es években Alzheimer-kórt diagnosztizáltak az orvosok. Gren nyomására ezután is küszködött az elvállalt előadások sokaságának teljesítésével. Még akkor is, amikor már beszélni sem tudott.
Előfordult, hogy a férfi mosolyogva felültette a feleségét a színpadra, miközben Gren egy évekkel korábban felvett előadást kazettáról játszott le. Csak amikor orvosa elrendelte az utazások megszüntetését, akkor enyhültek vele szemben a férj követelései.
Elliot teológiai gondolkodásának változása harmadik házasságának tekintélyelvűségét tükrözte. Gren és Elliot is osztotta azt a meggyőződést, hogy a feleségnek alá kell rendelnie magát a férjének. Így Elliot írásaiban egy új téma jelent meg: engedelmeskedj Istennek, függetlenül az érzéseidtől. Úgy tűnt, hogy Elisabeth ezt az alapszabályt szabadon alkalmazta, ugyanis egyre inkább „Gren” helyettesítette „Istent”.
Elliot mindezt úgy fogalmazta meg hírlevelében az olvasóinak, hogy az ő feladata „elfogadni az isteni rendet”, és önzetlen szeretetet gyakorolni a férje iránt. Még akkor is, ha az nyilvánvaló módon vétkes. Amikor női olvasói levélben kértek tőle tanácsot a bántalmazó vagy diszfunkcionális kapcsolataikról, Elliot így válaszolt nekik: „Vizsgáld meg a szívedet, hogy bármilyen módon te nyomod-e el a férjedet, vagy kihívást vagy bosszúságot okozol-e neki.”
Austen kifejti: „[Ez] [az Elliot által kínált] tanács… megerősíti azt a tévhitet, hogy az áldozat tehet valamit, amiért megérdemli a bántalmazást, ezért a bántalmazónak jogos a kirohanása.” A családon belüli erőszak ugyanis alapvetően megzavarja az agyműködést. Az áldozat kezdi azt hinni, hogy megérdemli az ilyen bánásmódot. Illetve elhiszi, hogy ha jobb, szebb, okosabb, szentebb lenne, akkor saját erejéből meg tudná állítani a bántalmazást. (Mindezek a megváltozott vonások tetten érhetőek az Elliot által képviselt elvekben.)
A Billy Graham által alapított Christianity Today konzervatív keresztény magazinban ezt nyilatkozta: „Amikor egy nő megházasodik, meghal a múltjának, a nevének, más elkötelezettségeinek, az identitásának és önmagának. Miért? Mert Jézus azt mondja, hogy aki elveszíti az életét, az megtalálja azt.” Az Elisabeth által használt „a házasság mint halál” kép ad egyfajta magyarázatot Elliot és Gren zavaros házasságára. Mindezek ellenére miért maradt harmincnyolc évig házas? Akik a legjobban ismerték, kétségtelenül ugyanezt a kérdéseket tették fel maguknak. Vaughn leírja a barátok és a család növekvő aggodalmát Gren miatt. Különösen a demencia diagnózisa után:
„[Aggódtak], hogy Elisabeth egykor erős lelkivilága összetört.” Egy alkalommal a családtagoknak sikerült külföldre szöktetniük a zavarodott és félelemmel teli Elisabethet, aki végül azt kérte, hogy vigyék vissza a »fejéhez«. Az írónő ekkor már azt vallotta, hogy a férje nélkül nincs identitása, nincs célja, nincs múltja. Elliot számára a házasság a mártíromság eszközévé vált. És az alávetettség – saját énjének teljes halála, látszólag Isten kedvéért – lett az életműve.
Elisabeth korábban halt meg, mint a bántalmazója. Gren több, a házasságuk ideje alatt írt naplóját elégette, ezért kevés feljegyzés maradt ránk Elisabeth Elliot életének utolsó évtizedeiből. Ahogy az Alzheimer-kór megfosztotta a beszédtől a termékeny írónőt, Gren a magánjellegű írásait semmisítette meg: ez a végső megaláztatás egy író számára.
Austen és Vaughn életrajzai ritka bepillantást engednek a függöny mögé. Olyan nőt látunk a megváltozott Elizabethben, aki gyógyulást és útmutatást akart nyújtani olvasóinak, miközben zöld utat nyitott az erőszakot elkövetők boldogulásának. Fenntartott egy olyan hozzáállást, amely szinte legalizálja a kapcsolati erőszakot, figyelmen kívül hagyta az érintett nők szenvedését és bántalmazását. Nem volt tudatában annak, hogy szavai milyen károkat okozhatnak. Nem volt tudatában annak a disszonanciának, amely az általa „eszményként” felvázolt tanácsok és a saját maga által megélt tapasztalatai között fennálltak. Nem értette saját értékeit. Az általa alkotott istenkép és a férje rabszolgájának látta magát, akinek kötelessége alávetnie magát, miközben elfojtotta saját érzéseit és gondolatait. Elisabeth Elliot évtizedeken át kitartóan védte a „biblikus nő” szerepét. Talán így akarta racionalizálni saját bántalmazását, igazolni azt az alávetettséget, amelyben élt. Évtizedeken át a bántalmazójával együtt élt. Áldozat volt, bántalmazó férjének az áldozata. Azt tette, amit másoknak tanácsolt, és közben szenvedett.
Unokája szerint – aki saját bevallása alapján sokáig dolgozott azon, hogy meg tudjon bocsátani Larsnak, mert távol tartotta tőle a nagymamáját – Elisabeth Elliot nem hitte, hogy bántalmazás áldozata. Pontosan ez az a probléma, amellyel foglalkozni kell! Ha a bántalmazott nincs tudatában annak, hogy ő bántalmazott, akkor hogyan védekezzen? Miért gondoljuk, hogy ez a téma minket, keresztényeket nem érint? Ha a gyülekezeteinkben elhallgatjuk vagy bagatellizáljuk a kérdést, akkor várhatunk-e változást?
A B, mint bántalmazás 1. részében (ITT elolvasható) dióhéjban felsoroltam a bántalmazás formáit. Egyik sem tolerálható, egyiknek sem szabad alárendelni magunkat. Isten nem várja ezt el!
Elisabeth Elliot harmadik házasságának történetét tragikusnak tartom. Nehéz szívvel, megdöbbenve olvastam róla, mégis hálás vagyok, hogy nyilvánosságra kerülhetett. Mert arra késztet, hogy vizsgáljuk meg a tanításait. „Egyedül az igazság az, ami felszabadít” – írta egyszer Elisabeth. Amíg élt, titok övezte a harmadik házasságának bántalmazó természetét. Az igazság kiderült. Azt gondolom, Elisabeth Elliot sem szégyenkezik emiatt a mennyben. Földi életében mást érdemelt volna, és mást érdemelnének a kapcsolati erőszak áldozatainak milliói is!
Források:
- https://en.wikipedia.org/wiki/Elisabeth_Elliot
- https://therevealer.org/elisabeth-elliot-flawed-queen…/…
- https://www.christianpost.com/voices/so-elisabeth-elliot-is-trending.html
- https://www.patheos.com/blogs/fleshofmyflesh/2024/03/elisabeth-elliot-victim-of-biblical-womanhood/
- https://kimiharris.substack.com/p/the-tragic-love-life-of-elisabeth
- Lucy R.S. Austen: Elisabeth Elliot: A Life (Crossway).
- Ellen Vaughn: Being Elisabeth Elliot (B&H Books).
