A változás az élet természetes velejárója, sok esetben mégis meglep minket. Néhányra nem tudunk, míg másokra elfelejtünk felkészülni. Vannak olyan, az egész társadalmat érintő változások, amelyeknek talán még nem látjuk a végkifejletét, azonban meghatározzák a mindennapjainkat. Változik az információáramlás, a munka világa és abban a munkavállalók attitűdje. Heizer Tamás lelkipásztort, menedzsmentszakértőt kérdeztem ezekről a folyamatokról és az általunk adható válaszokról.
Milyen kihívásokkal találkozik ma a fiatal generáció?
Több jelenség, trend is tapasztalható a fiatalok életében. Az alfa és a Z generációt érintő, legmeghatározóbb kihívás a valóság és a virtualitás határának felbomlása. Ez a mai gyerekek, fiatalok életében nagyon látványos, főként, ha a játékokat vizsgáljuk.
Korábban a játéknak az volt a szerepe, hogy a szocializációs folyamatban a valóságra készítette fel a gyerekeket, valós szerepekhez hozta közel őket: kipróbálhatták, milyen apának vagy anyának lenni, hősnek vagy gyávának lenni a katonás szerepjátékokban.
A számítógépes játékokban azonban egy másik valóságba lépnek be, ott is szerepeket játszanak. Ez is felkészíti őket valamire, de ez a valóság nem az a valóság, amelyben felnőttként jelen kell lenniük. Hiszen néhány év múlva nem szuperhőssé, varázslóvá vagy kommandóssá válnak, hanem munkavállalóvá, szülővé, amihez teljesen más készségek szükségesek. Azokon, akik most lépnek be a munka világába, már észrevehető ez a változás. Frusztráló számukra, hogy több időt kell tölteniük a valóság ezen oldalán, éppen emiatt felkészületlenebbek, sokkal sérülékenyebbek, kisebb a teherbírásuk, nincsenek szocializálva arra, hogy egy munkahelyi közösségben meg kell érteni a másik embert, a kapcsolati dinamikákat, amelyeket nem lehet két kattintással megoldani. Mindemellett állandó a stressz, az, hogy az ember ellenállásokkal találkozik, és ebben ki kell tartania, nem menekülhet ki a helyzetből.
Eközben egyre több helyről halljuk, hogy a soft skillek századát éljük, azaz a társas készségek még soha nem voltak ennyire meghatározóak a munka világában, mint napjainkban.
Igen, itt az a nehézség, hogy a játékok világa nagyon másképp jutalmaz és működik. A jutalmak nem érkeznek olyan gyorsan a való világban, többet kell dolgoznod egy-egy értékért, és nemcsak anyagiakról beszélek, hanem az önfejlesztésre is gondolok. Érdekes ez a folyamat, aminek a végkifejlete még nem látható.
Várható, hogy alkalmazkodik a munka világa ehhez a folyamathoz? Átalakul majd a munkavégzés kultúrája?
Az biztos, hogy változik, próbál alkalmazkodni, de ezt a végtelenségig nem lehet erőltetni. Hiszen az embernek egy olyan autonóm személlyé kell válnia, aki ezzel a világgal is harmóniába tud lépni, és az a harmónia, amit a számítógépes játékokon szocializálódott fiatalok tanultak, nem ennek a világnak a harmóniája, hanem egy másik, virtuális világé.
A változások kapcsán: az egyértelműen látszik, hogy más ma dolgozni, mint húsz éve. Mi jellemző ma a munka világára?
A munka világában is tapasztalható egy érdekes folyamat: eltűnik a munkaidő és a magánszféra közötti különbség. Régebben, amikor lejárt a munkaidőd, hátra tudtad hagyni a feladataidat, ma ott van nálad a céges telefon, a céges laptop, és ezáltal állandóan elérhetőnek kell lenned. Felmerül a kérdés, hogy így mikor leszel barát, házastárs, mikor élsz a hobbidnak?
Régen a munka világa a többségnek azt jelentette, hogy áruba bocsátották a fizikai erejüket. Ma gyakorlatilag a személyiségedet adod el.
Amíg a fizikai erő volt a munka alapja, külső ösztönzők működtek (anyagi jutalmazás stb.). Ma fel vagy szabadítva arra, hogy önmegvalósíts. Míg régen mások zsákmányoltak ki téged, ma te zsákmányolod ki magadat. Ebben a tekintetben könnyű dolga van a cégeknek, mert nem kell hajcsárt felfogadniuk, te vagy a saját hajcsárod, mert a munkád minősége már a te személyiségedről, a te kreativitásodról szól.
Ez egy paradigmatikus változás: amit korábban a barátság, hobbi, társadalmi felelősségvállalás, hit, család, közösség jelentett, ma azt a cégek veszik át, és ezt azért tudják megtenni, mert a személyiségedet használod, így a munkavégzésed az identitásod részévé, belső kérdéssé válik.
Változik az információáramlás is, ami szintén hat a gondolkodásunkra. Ezt hogyan ismerhetjük fel?
Ebben a tekintetben a legjellemzőbb az episztemológiai válság: „Honnan tudom, amit tudok?” Az egyén egyre kevésbé képes kontrollálni, hogy az igazsághoz való viszonyában mennyire kapcsolódik a valósághoz. Ebben korábban a médiumok voltak segítségünkre, azonban a fakenews, a deepfake mind azt hordozzák magukban, hogy már a saját szemünknek sem hihetünk. Így elveszítjük a stabilitást a valóság vizsgálatával kapcsolatban. Nehéz lenyomozni, hogy mi igaz és mi nem.
Ezáltal az emberek lassan leszoknak az egészséges kritikai gondolkodásról, és innentől válik megtéveszthetővé rengeteg ember.
Minden ismeret ott kezdődik, hogy valahonnan információt merítesz, és azután kezdesz vele valamit. Ehhez pedig egyre nehezebb azonosítani, hogy hiteles forrásból származik-e az adott információ.
Hogyan tudunk keresztényként ezekre a kihívásokra jó válaszokat adni?
Az egyik legfontosabb feladatunk a kritikai gondolkodás fejlesztése és a személyes életünkért vállalt felelősség. Ezek megkerülhetetlenek, és a történelemben talán még sosem volt erre olyan nagy szükség, mint ma. Ha nem vállalunk felelősséget saját magunkért, akkor mások fogják eldönteni, hogyan éljünk.
A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy eldöntjük, mi a jó és mi a rossz, és azt, hogy mi mit választunk.
Ma a kultúra arra bátorít, hogy az ítéletalkotást ne gyakoroljuk. Nagyon sokan küzdenek azért, hogy helyettünk megmondják, mi a helyes, mi a jó, mit kellene gondolnunk, miért kellene rajonganunk.
Éppen ezért fontos megértenünk azt, hogy nagyon nagy ajándékot kaptunk, amit Életnek hívtak, de ezzel együtt jár egy felelősség is. Hívő emberként meg kell tanulnunk jól kételkedni. Ebben a Biblia és az a keresztény örökség, ami az évezredek alatt felhalmozódott, nagyon nagy segítségünkre van. Kezdjük el ebben a tekintetben is értékelni és tanulmányozni.