„Istenem, tedd erőssé szívemet és lelkemet, hogy gyermekeim lelkét megerősíthessem.”
- A lakásba zárt család életében minél előbb alakítsanak ki napirendet a kiskamaszokkal közösen! Legyen mindennek ideje, időpontja: ébresztő, felkelés, reggeli, tanulás, játék, szabadidő, mozgás-sport, közös játék stb. A legveszélyesebb, ha a kiskamasz irányítatlanul marad magára, egyedül a gondolataival és érzéseivel. Természetesen a szülő is tartsa be!
- Törekedjenek arra, hogy a gyermek – ha interneten is van – a szülő fizikai közelségében legyen minél többet! Ha tanul, tanuljon az ebédlőben vagy a konyhában. Ha internetezik a család külön-külön, ezt akkor is a nappaliban tegyék! Így rögtön reflektálhat a szülő arra, amit a kamasz észrevett, amit olvas, ami foglalkoztatja! Ne hagyják, hogy órákat egyedül legyen a szobájában úgy, hogy csak az internet híreivel és osztálytársaival, barátaival tart kapcsolatot!
- Legyen figyelmes arra, hogy mi mozgatja meg a gyermeke lelkét: amitől szomorú, vagy épp vidám, vagy letört, vagy hallgatag, vagy elgondolkodó. Ehhez igyekezzen kapcsolódni! Ne akarja rögtön másra terelni a szót.
- A szülők keressék azokat a híreket, posztokat, videókat, amelyek bemutatják a természetes és aktívan cselekvő magatartást a hasonló, karanténhelyzetekben. Például: Mit csinálnak a karanténban levő diákok, nagyszülők stb.
- Legyen a szülőknek a napi munkán, feladatokon kívül olyan tevékenységük, céljuk, amely a bezártság ellenére is értelmet ad. Találják ki, keressék meg.
- Meséljenek a gyerekeiknek arról, hogyan keresik a témához kapcsolódó értelmes tartalmakat az interneten.
- Beszélgessenek arról, és kérdezzék meg kiskamaszaikat is, hogy milyen haszna lehet annak, hogy most be vannak zárva. Mire használható ez az idő? Miket érdemes újragondolni? Miket érdemes kipróbálni? Például: A családi higiéniai gyakorlat felülbírálata és újraindításának folytatása a járvány után is.
A legfontosabb
A kiskamasznak elsősorban érzelmi biztonságra és nem alapos információra van szüksége ebben a helyzetben. Az érzelmi biztonságot a szülő azzal tudja segíteni, ha ő érzelmileg kiegyensúlyozott: nem pánikol, nem retteg, tetteit nem a félelem motiválja. Természetes, hogy a szülő ebben a veszélyhelyzetben félti magát és a családtagjait. De a féltés nem csaphat át félelembe, amivel nem fog tudni mit kezdeni a gyermek.
Ezért a szülőnek elsődleges feladata az, hogy magát folyamatosan olyan mentális és pszichés állapotban tartsa, amiből érzi a gyermek, hogy az anyja-apja belül erős. Nem a szavakban, nem nyugtatgatni próbálja, hanem a lényében van a nyugalom.
Minden szülőnek kötelessége, hogy éljen azokkal az eszközökkel, amelyek újra és újra megerősítik a lelkét és megnyugtatják az elméjét. Némelyeknek ez az ima, az elcsöndesedés. Másoknak a tudatosság, az objektivitásra való törekvés. Megint másoknak az értelmes tevékenység, a célok határozott kijelölése. Megint másoknak a zenehallgatás, a családi társasjáték. A szülőnek tudnia kell, hogy ő mitől erős valóságosan. Ha csak magára erőlteti a bátorságot, a nyugalmat, a reményt, a kiskamasz gyermekére csak még nagyobb terhet rak, még szorongóbbá teszi.
Legyünk erősek, hogy gyermekeink is erőt merítsenek belőlünk.
+1 tanács: Nevessünk sokat!
Kép forrása: Facebook