hanem egyesek használhatóak orvosságként, de ezekkel is előfordulhat, hogy nem megfelelő kézben méregként működnek. Az ókori civilizációk már rögzítették a gyógynövényekkel, azok hatásaival összefüggő tapasztalataikat. Az egyik legkorábbi emlék Egyiptomból származik, ez az úgynevezett Ebers-féle papirusztekercs, amely száz gyógynövényt és egyéb, a természetben fellelhető anyagot listáz.
Az ókori görögök, majd a rómaiak is kiemelt figyelmet fordítottak a gyógynövényekre.
Hippokratész egyik művében már 200 gyógynövényt írt le, Claudius Galenus, a római császárkor „sztárgyógyítója” pedig többkötetes gyógynövény monográfiát hagyott az utókorra. Ez alapján jól kirajzolódik, hogy a rómaiak gyógyhatású szerei túlnyomórészt növényi eredetűek voltak. Szintén ebből tudhatjuk, hogy a kenőcsöket és gyógyszereket főleg fokhagymából, rozmaringból, édesköményből és más gyógynövényekből állították elő.
Gyógynövénykertek, ispotályok, habánok, Melius Juhász Péter
A középkorban a gyógyítás színhelyei a kolostorok voltak, ahol úgynevezett ispotályokban történt a betegek ellátása. A szerzetesek az ima erejére és a kertjeikben termesztett gyógynövényekre támaszkodtak a gyógyításban. Büszkék lehetünk, hiszen Magyarországon ma is fellehető „működő” gyógynövénykert, mégpedig Pannonhalmán, az Apátságban.
A kolostori tudást a szerzetesek összefoglalták, rögzítették az úgynevezett herbáriumokban, amely a könyvnyomtatás időszakáig kézzel írott, majd később, nyomtatott formában is eljutott a nemesi udvarokba, illetve a vagyonos polgárok házaiba. Nem csupán a szerzetesek óvták, gyarapították a tudást, a protestáns Melius Juhász Péter Herbariuma az első magyar nyelven íródott gyógyfüveskönyv. Nem lenne teljes a kép, ha ennél a pontnál nem emlékeznénk meg a habán elődökről is, akik – mint azt dr. Nagy Imre írja “Egészségügy és orvoslás a habánok korában című munkájában” – nemcsak a kerámiájukkal (ezen belül a cserépkályhaipar) tették le névjegyüket Európában, hanem közel 30 szakmában is maradandót alkottak.
Ácsmester, molnár, elefántcsont-faragó, takács, kötélverő, malomépítő, vincellér, kádár, pintér, késes, gerencsér, bútorkészítő, cserzővarga, szabó, kovács, házépítő, tetőfedő, kertész csakúgy tudása legjavát adta, mint a gyógyfüves, fürdős, orvos.”
Mindezeken túl a népi gyógyászatban is jelen voltak a gyógynövények. Ezek a felsorolt területek nem különültek el egymástól, kölcsönösen adtak-vettek át egymásnak az ismereteket, tapasztalatokat.
Mindenre, de mindenre volt orvosság
Hazánkban, akárcsak más országokban, voltak gyógynövények, amelyek csak egy-egy szűk területen, míg mások több tájegységben is ismertek voltak. A kis ezerjófű például országos elismertségnek örvendett, és ahogy neve is utal rá, úgy gondolták, hogy (szinte) minden bajra orvosság. A székfű, amelynek virágjából teát főztek, szintén ilyen volt. A hársfa virágjából főzött tea, akárcsak ma is, nagy elismertségnek örvendett: hurutos megbetegedésekre, meghűlésre, gyulladások megszüntetésére egyaránt használták. Olyannyira értékelték hatását, hogy magát a fát is nagy tisztelet övezte.
A fűz levelét viszont csak szűkebb területen, a Nyírségben használták, és nem is gyógyítási, hanem inkább kozmetikai célra: főzete, úgy vélték, elősegíti a haj növekedését. A kígyómarásra használt gyógynövények (bojtorján, kender, ökörfarkkóró) alkalmazása sokkal inkább kétségbeesésről árulkodik, hiszen ezek hatásosságáról semmiféle bizonyítékunk nincs. Vélhetőleg akkor járt sikerrel az alkalmazásuk, ha emellett a sebet sikerült megfelelően kitisztítani, ezzel a méreg felszívódását megakadályozni.
A gyógynövények egyeduralma a 18. század végén – 19. század elején ért véget, amikor is létrejött a ma ismert, alkalmazott kémiai alapokon nyugvó gyógyszertan. Egyeduralom megszűnését nem véletlenül írtam, hiszen a gyógynövények alkalmazása, a rájuk mutatkozó piaci igény továbbra is markánsan jelen van.
Az aromaterápia, bármilyen hihetetlen, de az ókortól ismert, azóta minimális változtatáson „átesett” gyógymód, mely az illóolajok antibakteriális, gyulladásgátló, nyugtató stb. hatására épül.
A hatásmechanizmusban gondot jelent az, hogy nem kiszámítható, milyen koncentrációban, mekkora mennyiségéggel érhető el a kívánt hatás. A kozmetikai iparban, főleg az elmúlt évek vegán, környezettudatos fogyasztói szemléletének előretörése miatt reneszánszát élik a gyógynövények felhasználásával készült krémek, testápolók, samponok. Az, hogy a tisztítószerek között is egyre több akad, amelynek illatosításáért, vagy hatékonyságáért a gyógynövényekből nyert koncentrátumok felelnek, szintén nem meglepő, hiszen évszázadok használata igazolja hatékonyságukat.
Az élelmiszeripar részben a gyógyélelmiszerek, részben adalékanyagok (aromák, színezékek) formájában alkalmaz különféle gyógy- és fűszernövényeket. Természetesen maga a gyógyszeripar továbbra is jelentős felhasználója a gyógynövényeknek. Teszi ezt úgy például, hogy a hatóanyagot kivonja az adott növényből, majd felhasználja, ez történik a gyöngyvirág vagy a máriatövis esetében, amelyek hatóanyaga nélkülözhetetlen alkotóeleme egyes szív- és májregeneráló gyógyszereknek.
A gyógyszeripar kevésbé ismert eljárás során pedig izolálja is a gyógynövényekből a molekulákat, majd a félszintetikus átalakítást követően növényi szteroidokat hoz létre. A felhasználási skála nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg az úgynevezett gyógytermékekről, amelyeknek egyik produktuma a sokak által ismert és fogyasztott tökmagolaj-pasztilla.
Érdemes a vásárlónak ellenőrzött terméket vásárolni
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), valamint a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács szerint a hazai fogyasztók továbbra is a kamillavirágot, a bodza- és hársfavirágot, valamint a csipkebogyót, illetve az ezekből készült teákat vásárolják a legnagyobb számban. Téli időszakban igencsak keresetté válik az immunerősítő hatású, influenza és megfázás megelőzésére használatos bíbor kasvirág, valamint a magas C-vitamin-tartalma miatt kedvelt homoktövisből készült termékek.
A homoktövis – és ez lépten-nyomon tapasztalható – igen kedveltté vált: lekvár, szörp, tea, sőt gumicukor is készül belőle.
A NAK tájékoztatása szerint, a saját márkás és import gyógyteák térhódítása miatt, a gyógyteapiac igencsak túltelített, a belső piaci verseny nagy, ami gyakran minőségi problémákat, termékvisszahívásokat is eredményez. Érdemes tehát a vásárlónak ellenőrzött és (gyógyszerkönyvi) minőségű alapanyagból készült készítményeket, teákat vásárolniuk.
Amíg az import és saját márkás termékekből túlkínálat van, addig a hazai alapanyagokból készültek beszerzése a jövőben gondot jelenhet. Ennek oka egyrészt a munkaerőhiány, amely a vadon termő és a termesztett növények esetében is gondot jelent, másrészt a klimatikus változásokat ezek a fajok is megszenvedik. Mindennek kiküszöbölésére az ágazat igyekszik az ezidáig gyűjtött gyógynövényeket termesztésbe vonni, és ezzel biztosítani a kívánt mennyiséget és minőséget.
Szöőr Bea
Fotók: unsplash.com
