Miért vannak olyan hívő és nem hívő emberek, akik nem akarják, hogy a járvány véget érjen? Mi mozgatja őket, hogy a járványügyi szakemberek oltásajánlatát ne fogadják el? – újra és újra ezek a kérdések zakatolnak bennem. Hiszen mindenki tudja, hogy a 20. században a járványok egyetlen megoldását csak a teljes körű oltottság (vakcinálás) hozta. Hogy amíg a lakosság 95%-a nem szerez védettséget, addig nincs vége.
Csak remélni tudom, hogy ezek a hívő és nem hívő testvéreim egyszerűen nem gondolták végig azt, hogy átoltottság nélkül csak tömeges megbetegedések és halálozások árán lehet védettsége a népességnek. Hogy egy ilyen helyzetben nem csupán magunkra és szűk családi körünkre kell gondolnunk – mint ahogy önző embertársaink teszik –, hanem mindenkit védenünk kell, mindenki életével szemben könyörületesnek kell lennünk – ahogy a Biblia mondja: „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2,4)
Mert kinek a lelkiismerete tudná elviselni, ha utólag kiderül, hogy valaki halálát, végleges egészségkárosodását az ő – bár lehet, hogy tudatlan – gondatlansága okozta?
Valaki egyszer az ősidőkben nemleges válaszra várva ezt kérdezte Istentől: „Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” Ám Isten mindig igennel válaszol erre.
Hogyan születtek a megoldások?
Az elmúlt évszázadokban sok-sok világjárvány okozott tragikus halálozási hullámot az emberiség életében. A legfélelmetesebb a fekete himlő volt, de a járványos gyermekbénulás Magyarországon még az 50-es években is sok család életét keserítette meg, és a kanyaró is sok-sok halált és életre szóló egészségkárosodást okozott. Ezek mellett ott volt a tbc (tuberkulózis), a malária, a hepatitis vagy a diftéria is. Megannyi súlyos, akár halállal fenyegető rém, melyek ma már nem veszélyeztetik életünket.
Az orvosok és a kutatók között mindig voltak olyanok, akik – akár az életüket is kockáztatva – megtalálták az egyes kórokozók elleni védőoltást, így mentették meg a halálos világjárványoktól az embereket.
Mindenki tudja, hogy a járványok akkor vannak „megfogva”, ha a lakosság legalább 60%-a védett (szervezete ellenanyaggal rendelkezik), és akkor van végleg legyőzve, ha a lakosság 95%-ára nézve igaz mindez.
Viszont mindenki más, aki nincs a védettek körében, egyszerre veszélyt is jelent minden más védtelenre (az egészségi okok miatt nem olthatókra is).
A fent említett járványok egyikét sem sikerült volna legyőzni – és még ma is félelmetesen szednék áldozataikat –, ha nincsenek azok az emberek, akiknek Isten segített rájönni a megoldásra.
Csak néhány példa arra, hogy milyen csodákat élt meg így az emberiség.
Fekete himlő
Évszázadokon át ez volt az egyik leghalálosabbnak tartott betegség az emberiség történetében (akár 40–80%-os halálozási aránnyal), és még a 20. században is közel 300 millió ember halálát okozta. Edward Jenner 1796-ban fedezte fel, hogy a tehénhimlő általi mesterséges fertőzés (vakcinálás) az emberi himlővel szemben is hatékony védekezést vált ki a szervezetben.
Ennek alapján a himlőt sikerült teljesen felszámolni (a világon eddig egyedüliként): Jenner módszere alapján 1967-ben világméretű oltási programot indítottak, így a föld lakosságának nagy részét mintegy 10 év alatt sikerült beoltani. Az utolsó megbetegedést 1977-ben jegyezték fel, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban pedig himlőmentesnek nyilvánította a földet.
Járványos gyermekbénulás (Poliomyelitis)
Az addig szórványos megbetegedések után 1910-től kezdődően a fejlett országokban hirtelen megugrott a gyakorisága. Magyarországon az első tragikus járvány 1950–1959 között történt.
Az 1959-ben indult oltási kampányt követően (Sabin-cseppek) gyakorlatilag eltűnt hazánkból.
Kanyaró (morbilli)
A kanyaróvírus az igen fertőző kórokozók egyike. Akár életre szóló idegrendszeri vagy agykárosodást okozhat. A lakosságot 1969 óta védi a kötelező védőoltás.
A védőoltások célja
A világjárványokra a védőoltás jelentette mindig a megoldást. Istent sosem zavarta az, hogy hívő vagy nem hívő kutató találta meg a betegség ellenszerét. Miért nem zavarja? Mert ő teremtette őket. Hazánkban kb. 13 kötelező védőoltás garantálja a fertőzésekkel szembeni védettséget, így fenntartva a nyájimmunitást.
Nyájimmunitás
Ha egy földrajzi terület népességének 90–95%-a védett egy kórokozóval szemben, akkor a teljes lakosság biztonságban van, mert a vírus nem talál magának fertőződésre fogékony embert. Ilyen fokú védettséget viszont csak az oltások biztosíthatnak. Emiatt a teljes lakosság biztonságához csak azok járulnak hozzá, akik készek beoltatni magukat, hogy mielőbb elérjük a kívánt védettségi arányt.
21. századi kockázati tényezők
Az intenzív utazási szokások, a globális kereskedelem és légi forgalom hétköznapivá válása sajnos jelentősen kedvez a fertőző betegségek gyors terjedésének. Reméljük, hogy mindannyian egy tudatosabb – a járványok terjedését is gátló –, életmódot tudunk sikeresen kialakítani! Ehhez rendelkezésünkre áll az egyre szélesedő tudományos háttér, az információk gyors cseréje, a karanténintézkedések elfogadása, a higiéniai és járványügyi szabályok szigorú betartása, és kívánatos az egyszerűbb életmód.
Akik irgalommal kelnek mások védelmére a járványhelyzetben, azok – Jézus szavaival – szintén irgalmasságot nyernek. Reméljük, hogy honfitársaink közül senki sem lesz kegyetlen lelkületű a többiek iránt.
Hasznos tudás:
Mende Balázs Gusztáv: Járványos mindennapok (ELTE BTK, kollokviumi jegyzet, 2015/16).
https://ri.btk.mta.hu/images/letoltes_publ/mende.balazs/jarvanytan.pdf
Semmelweis Egyetem, Járványtani jegyzet (tömörített fájlban).
