Eszter egy csodálatos nő, és ezt ő szerintem nem is sejti (jaj, hányan vannak így). Írhatnék most arról részletesen, hogy mit tett aztán a lábammal, arról, hogy a kezelése után pár nappal nemhogy járni, de futni tudtam, ám ennél sokkal érdekesebb és lényegesebb ő maga, illetve a munkája, amit hivatásaként végez. A Benitánál (Benita Gyermekvédelmi Szolgáltató) találkoztunk először, itt volt lehetőségem látni azt, ahogy hihetetlen alapossággal, türelemmel méri fel közel száz gyermek állapotát, fizikai képességeit. A gyerekek között voltak izomtónus-problémás csecsemők és hanyagtartású kamaszok is. Miközben vizsgált és jegyzetelt, kizökkenthetetlen kedvességgel magyarázott a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt a feltárt problémákról, elvégzendő feladatokról, a kemény munka sikereiről. Jó volt ezt nézni…
Út a Szappanos utca felé…
Aztán sorban jött a többi információ arról, hogy a szociális szférába tulajdonképpen beleszületett. Édesapja református lelkészként egykor, a kilencvenes évek elején, gyermekotthont vezetett, míg édesanyja a három, majd a négy gyerekük mellett pszichiáterként dolgozott. Mesélt arról, hogy édesapja korai halála mekkora űrt jelentett-jelent számára, és mekkora támaszt adott a gyülekezet ennek a kitöltéséhez. Beszélgettünk az útkereséséről, hogy miként és miért vált meg fokozatosan korábbi gyülekezetétől, és gyökeredzett meg a Szappanos utcában.
„2019-ben merítkeztem be, nem egy hirtelen döntés volt ez, előtte már egy évtizeddel megfogalmazódott bennem, hogy nem abban a gyülekezetben van a helyem, ahol felnőttem. Isten adta a lehetőséget, hogy barátnőimen keresztül megismerkedjek a Szappanos utcai gyülekezettel, folyamatosan bevonódjak az ottani mindennapokba. Kisifjúsági-vezető lettem, lány- és női tornát vezettem, énekkari szolgálatot végeztem…”
– sorol fel párat a tevékenységek közül. Mára, bár továbbra is aktív tagja a gyülekezetnek, kevesebb feladatot vállal, hiszen jelenlegi munkája jócskán kitölti mindennapjait.
Egyébként ez a munka továbbra is ezer szállal kötődik a gyülekezethez
Hiszen a Benita fenntartója az a Debreceni Baptista Gyülekezet, amely hazánk legnagyobb taglétszámú baptista gyülekezete, és fennállása több mint 125 éves múltra tekint vissza. Valószínű laikusként is látjuk, tapasztaljuk, hogy egyre több körülöttünk az – kortól függetlenül –, aki gyógytornászi segítséget igényelne. Sajnos, sok esetben csak igényelne, ugyanis a nyikorogva működő ellátórendszer az igényeket kevéssé tudja kielégíteni. Nagy városokban még csak-csak, és ha végképp nincs más, marad a magánrendelés, de vidéken, kistelepüléseken ritka kincs ez a fajta szolgáltatás. A nevelőcsaládok és így a szakellátott gyermekek zöme pedig éppen ilyen hátrányos helyzetű településen él.
A gyermekek mélyszegénységből kerülnek a rendszerbe, ahol az alapvető élelmiszerek sem voltak biztosítottak, nemhogy a gyógytorna, amiből szintén rendszeres foglalkozást igényelnének más fejlesztések mellett. Erre a helyzetre keresett és talált megoldást a Gyermekvédelmi Szolgáltató Eszter személyében.
Hozzáteszem, igen ritka az a nevelőszülői hálózat, amely ’saját’ gyógytornásszal rendelkezik…
Istentől kapott talentum
Eszter, mint meséli, egész fiatalon gyerekekkel szeretett volna foglalkozni, a gimnáziumban kiegészült mindez a gyógyítás szándékával. A Pető András Intézetet célozta meg, és ami veszteség lett a konduktor szakmának, az nyereség a gyógytornászok közösségének. Eszter ugyanis nem nyert felvételt, így módosított, a későbbiekben első helyre jelölte meg a gyógytornász szakot.
Mikor azt kérdezem, hogy mi az, amit leginkább szeret a választott hivatásban, azt mondja, hogy a változatosságát és azt, hogy az emberekkel olyan kapcsolatot tud teremteni, amelynek eredménye a változás, főleg azok életminőségében.
Mindehhez kell azonban az, hogy ne csak elszenvedői legyenek ennek a folyamatnak, hanem akarják is azt, vegyenek abban aktívan részt. „Istentől kapott talentum ez a típusú kedvesség, amellyel meg tudom győzni az embereket arról, hogy a kívánt cél érdekében együtt dolgozzunk” – foglalja össze a titkát.
Tini anyák és az ő babáik
Eszter a szakellátás egyik különösen nehéz, érzékeny területén is jelen van, segít. Ez pedig az ugyancsak Benitához kapcsolódó leányanyaotthon. Várandós lányok, fiatalkorú és utógondozott ellátott anyák kapnak itt lehetőséget arra, hogy életük más fordulatot vegyen, mint az övéké, a szülőké, nagyszülőké volt.
Az édesanyák életkora, akikkel Eszter foglalkozik, 14 és 16 év között van. Mindezt nem azért írom le, hogy botránkozásra ösztönözzek bárkit is, ezek sajnos megkerülhetetlen tények, ezeken a lányokon és a nyomukba lépőkön a szörnyülködés nem segít. Okokat, mintázatokat lenne szükséges megváltoztatni, a Benita és az itt dolgozók tesznek ezért nap mint nap, jó volna, ha mindez rendszerszintű lehetne.
Milyenek ezek a gyermek-anyák?
Eszter szerint amennyi édesanya, annyiféle a hozzáállás, de az összességében elmondható, hogy a közös munka kezdetén mind tiltakozik, védekező álláspontot vesz fel.
„Azt tapasztalom, ahogy a babák sírása a fiatalokban is olyan normális reakciót indít el, mint minden ’idősebb’ édesanyában, de előfordul, hogy túlzó módon. Ahogy foglalkozom a babájukkal, és sírni kezdenek, van, hogy azonnal kiveszik a kicsit a kezemből. Talán valami olyasmi játszódhat le bennük, hogy ki kell menteniük a gyermekeiket a szituációból, különben rossz anyák lennének, ha ezt nem tennék meg. Ezen túl egy másikféle féltés is része lehet a reakciójuknak, hogy »ne bántsd a gyereket, mert elveszíthetem, nélküle meg nem érek sokat«.”
Meg kell tanítani küzdeni ezeket a babákat
A legnehezebb a partnerségi viszony, emellett – fogalmazza meg a szakember – a bizalom kialakulása. Ennek a lépései egyfajta társasjátékra emlékeztetnek, amelynek elhagyhatatlan elemei annak a tisztázása, hogy mióta csinálja, amit csinál a gyógytornász, illetve neki van-e gyereke. „Ezeket a kérdéseket újra és újra végigvesszük. A legtöbb esetben azonban, ha ezt sikerrel magunk mögött hagytuk, akkor egyszerűbbé válik minden. Az édesanya tapasztalja, hogy könnyebb etetni, öltöztetni a gyermeket, valóban hat a terápia. Ekkor már lehet arról beszélni, hogy nem azért teszem, amit teszek, hogy a baba kimerüljön vagy fájdalmat érezzen, hanem azért, mert ez a küzdés velejárója, anélkül nem megy a gyógyító folyamat. Meg kell tanítani küzdeni ezeket a gyakran oxigénhiánnyal született babákat.” Nem szakmabeliként is átlátható, mennyire irtózatosan nehéz ez a munka. Egyrészt a gondoskodást, de a majdani, életkornak megfelelő elengedést is tanítani szükséges ezeknek az édesanyáknak, akik mindezt nem tapasztalták meg. Mindebben a munkában Eszter közel sincs egyedül, az anyaotthonban elkötelezett, igen nagy szakmai tudással rendelkező csapat végzi a feladatát nap mint nap.
Gyógytornász és az ő barátai: Schroth, FDM, segítőtársaink lehetnek…
Beszélgetőtársam hatodik éve dolgozik babákkal, de a kedvenc elfoglaltsága az, ha a kamaszok girbe-gurba gerincén tud javítani. Többek közt a Schroth-terápiát alkalmazza, amely egy komplex kezelési módszer. A gyógytornász tapasztalatai alátámasztják a tanultakat, rendszeresen végzett Schroth-kezeléseknek köszönhetően hosszú távú eredmény érhető el, rendszeres tornával a gerinc kóros görbületeinek kialakulása is kordában tartható. Az FDM (Fascia Disztorziós Modell = Kötőszöveti Elváltozások Kezelésének egyfajta gondolkodási megközelítése) módszert, illetve annak alkalmazását a közelmúltban sajátította el, sokunk szerencséjére… A fasciára, vagyis a kötőszövetre ható technika ez, amelyet kézzel vagy eszközzel végez. A mozgásszervi, azaz zömében izom- és ízületi elváltozások és megbetegedések esetében alkalmazhatóak. Eszter szerint a módszer különlegessége – többek között – az, hogy nagyon gyorsan lehet elérni a pácienst is meglepő eredményeket. A kezelés (ezt teljességgel alá tudom támasztani) fájdalmas, de utána szignifikáns javulás következik be.
