Nem apad ki a hűsége

Elolvasási idő: 2 perc
Elolvasási idő: 2 perc
„Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?...

…Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag?” (Zsoltárok 77,6–10)

Drága Uram!

Köszönöm szépen, hogy sok szép élményt adtál az életembe, amikor megtapasztalhattam szereteted és törődésed. Átélhettem, amikor adtál győzelmeket, imádságaim meghallgatását és azok teljesülését. Örömmel emlékszem vissza a fájdalmak nélküli időszakra és a gyógyulásokra.

Hálával gondolok arra, amikor a nehézségek idején velem voltál.

Éjszakai forgolódások között ez is eszembe jut. Gondolkodok és töprengek, mennyi áldásban volt részem. Köszönöm, hogy a betegség idején is megsegítettél. Bátorítottál kitartásra és hogy semmilyen körülmény között se adjam fel.

Több ember fejében megfordul, hogy miért feledkeztél meg róluk, és miért nem segítesz a bajban. Miért változott meg szereteted, amivel a nyugtalanság és kétségbeesés érzése uralkodik el. Miért haragszol és miért taszítod el őket magadtól. Köszönöm, hogy a jóságod mégsem az emberi elképzelésektől függ.

Szívemben gondolkodom azokról a szép énekekről, melyek elmondják, milyen hűséges vagy. Azokat éneklem vagy dúdolgatom. Köszönöm, hogy nem szűnnek meg ígéreteid velünk szemben, hanem megerősítenek és hálára késztetnek. Köszönöm, hogy figyelsz rám, és bátran fordulhatok hozzád segítségért.

 

Ámen.

 

Majnár Zsolt

 

Fotó: unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp