„Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (Apostolok cselekedetei 2,36) Ez a Jézusra utalás tele van súlyos fájdalommal és feltartóztathatatlan örömmel, elpusztíthatatlan reménnyel. Fájdalmas kijelentés, mert a mindenfelé jót tevő Jézust, a mindenkit szerető Jézust, az igaz életet bemutató Jézust, az Atya Isten által igazolt Jézust, a názáreti ácsot, a derűs és éles eszű vándor rabbit el akarták végleg pusztítani.
De örömmel és reménnyel teli kijelentés is, hogy a nagyszerű názáreti elpusztíthatatlanul él és hat, most már örökké, mert feltámadt és él.
Ez a kijelentés – „azt a Jézust” – összekapcsolja végleg Jézust Krisztussal, az embert Istennel. Ez a kijelentés végleg alárendeli a halált az életnek, a múltat a jövőnek, a fájdalmat az örömnek, a kétséget a hitnek. Ez a kijelentés nem tagadja a rossz, a fájdalom, a bűn valóságát emberi világunkban, de bemutatja, hogy van nagyobb hatalom, mely Isten csodájaként mindezeket az élet gyönyörű arcán maradt hegekké változtatja, amelyektől még szebb az egész.
Ahogy a gyerekek is büszkén viselik baleseteik nyomait, mert azok bizonyítják, hogy ők győztek. Ugyanígy Krisztus büszkesége a kereszt, mely egész lényét még emberibbé, még istenibbé, még sugárzóbbá varázsolja, mert győzött és él igazul, mindent áthatóan.
Osztozz vele ebben a megtörhetetlen életben! Ismerd meg „azt a Jézust”, aki így tud élni!
Háló Gyula
