…vagyis most a leghosszabb, legrövidebb és középső igék kerülnek elénk úgy, mint amelyek szépen szerkesztett módon a Szentírás szívében, közepén találhatók!
A Zsoltárok könyve egyébként is az egyik legbensőségesebb bibliai gyűjtemény, mely az egyház imádságoskönyve. Szépen fogalmazza meg ezt Eugene H. Peterson amerikai teológus, a The Message Biblia szerzője. Mint utal rá egyik nagyszerű könyvében, ha a Tóra (Mózes 5 könyve) az öt kérdés, akkor a Zsoltárok 5 nagyobb alkönyve az erre adott 5 válasz. Ez a kettő pedig úgy viszonyul egymáshoz, mint két imára kulcsolt kéz 10 ujja. Isten ószövetségi, de újszövetségi népe számára is az egyik legfontosabb irat a Zsoltárok könyve. Még ha nem is tudunk olykor imádkozni fájdalmunkban, Isten kedvesen megtanít minket, ha hajlandóak vagyunk legalább a régiek szavait magunkévá tenni, elismételni. Lehet, hogy mindez nehezen indul, de később valóban a sajátunká is válhat!
De nézzük a „leg”-eket!
A 118. zsoltár 8. verse így szól: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.”
Bizonyos számolások szerint ez a vers a Szentírás közepe, vagyis a középső verse. Érdekessége, hogy előtte található a Biblia legrövidebb fejezete, amely nem más, mint a 117. zsoltár, illetve utána a leghosszabb fejezete (119. zsoltár). A szöveg pedig éppen a legfontosabbat, a központi mondanivalót vési olvasói elméjébe! Jobb az Istenben keresni az oltalmat, mint emberekben bizakodni. Hiú remény marad sokszor, ha emberek felé támasztunk „isteni” elvárásokat. Az oltalom szó az eredetiben a batach ige ragozott alakja, amely a védelem, oltalom mellett a leborulni, arcra borulni jelentéssel is bír. Jobb tehát Isten előtt leborulni, tiszteletet adni (ami során persze védelmet kap az ember), mint ugyanezt embernek megtenni. Ez utóbbi esetben a csalódás csak idő kérdése…
Dióhéjban tehát a legrövidebb és leghosszabb közé esik a középső (medián), amely rejti a legfontosabbat, az esszenciát! Gyönyörű szerkesztés – mely tanúskodik arról, hogy hitünk szerint az Ige nem véletlen műve, hanem a Szentlélek munkája, persze emberi szerzők által. Ahogy az EFO Biblia is szemléletesen hozza: „Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlenegyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni. Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szentlélek indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!” (2Péter 1,20–21) Bízhatunk tehát a mennyei szerzőségben, a látszólagos ellentmondások (paradoxonok) ellenére is a Biblia hibátlanságában, tévedhetetlenségében és gyakorlati hasznában. Pál apostol Timóteusnak négy ilyet is felsorol a 2Timóteus 3,16–17-ben. Éljünk velük!
„A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timóteus 3,16–17)
Kiemelt kép: pexels.com
