Most már több mint 200 ezer (és növekszik) esetről számoltak be több mint 100 országban. Ezrek haltak meg. Az olasz nemzet szinte teljesen bezárult mint Kína után leginkább sújtott ország. A legnagyobb egyetemek átálltak online oktatásra. (Az USA-ban Disneyland bezárta kapuit. Az NCAA lemondta a várt márciusi Madness bajnokságot. Az NBA, az NHL és az MLB sokmilliós forgalmával felfüggesztette a bajnokságok idényét. Az Egyesült Államok harminc napig betiltotta az Európából érkező utazások legnagyobb részét. Néhány becslés szerint mintegy 200 millió amerikai végső fokon fertőzött lehet. Ha ez az előrejelzés valósággá válik, és a jelenlegi 3 százalékos halálozási arány fennáll, ez több mint 6 millió halálesetet jelentene csak az Egyesült Államokban.)
Miközben óráról órára többet tudunk meg, sok mindent még mindig nem tudunk (és talán nem is fogunk tudni egy jó ideig, ha egyáltalán valaha megtudunk) a vírusról.
Ami része az egész megdöbbentő hatásának: az ismeretlen szörnyű félelme.
Félelmek félelme
A COVID–19 iránti félelmeink alatt a mélyben a halál iránti félelem lapul, amely az emberek nagy részét, olykor rejtve, de egész életükre rabláncra veri. Azonban Jézus azért jött, hogy megszabadítsa mindazokat, akik „a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak” (Zsidók 2,15). Mostani napjainkban – történetesen egy világjárvány esetében – C. S. Lewis háborúval kapcsolatos megjegyzései ugyanolyan relevánsak:
„Mit okoz a háború [vagy a koronavírus] halálnak? Természetesen nem teszi gyakoribbá; 100%-unk meghal, és az arány nem növelhető. Mégis ez több korai halálesetet eredményezhet, de nem hiszem, hogy ez az, amitől félnénk… A háború azonban mégis tesz valamit a halállal kapcsolatban. Arra kényszerít, hogy emlékezzünk rá… A háború valóságossá teszi számunkra a halált, és erre a múlt nagy keresztényeinek legtöbbje áldásként tekintett.” (Learning in War-Time c. tanítás)
A halál valósága nem változott.
Ami az elmúlt néhány hétben, legalábbis néhányunk számára, megváltozott, az, hogy most tudatosan gondolkodunk azon, hogy mi fog történni elkerülhetetlenül mindannyiunkkal. Ha hajlandóak vagyunk meghallani és befogadni azt, amit Isten mond a COVID–19-en, egy szörnyű és halálos víruson keresztül, az furcsa és keserédes irgalommá válhat.
Miközben a keresztények, mint az élet igenlői, komolyan veszik a világjárványt, ennek megfelelően tanácsolják magukat és másokat, és megteszik a megfelelő óvintézkedéseket, a COVID–19 figyelmeztetésként szolgál mindannyiunk számára, valamint emlékeztető és megbízás mindazok számára, akik szeretik és követik Krisztust. A halál félelmétől megszabadulók olyan kockázatot vállalnak-e, amit a világon sokan nem tennének, hogy a reményre mutatnak a félelmekkel teltek, fertőzöttek és haldoklók körében?
Ami nem pusztíthatja el a testet
A világ nagy része lehet, hogy süket lesz az isteni figyelmeztetésre egy globális járvány idején. De a menny Ura, aki az univerzum minden csíráját és molekuláját irányítja, azt mondja mindenkinek, akinek van füle, hogy hallja:
„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.” (Máté 10,28)
Noha a várható halálozási arányok alacsonyabbak, mint a korábbi járványoknál, mint például a SARS vagy a MERS esetében, a vírus sokkal tovább és szélesebb körben terjedt, vagyis annak ellenére, hogy a százalékos arány alacsonynak tűnik, sok millió ember halhat meg, különösen a köztünk lévő gyengébbek és kiszolgáltatottabbak.
A Máté 10-ben található figyelmeztetés azonban figyelemre méltó ígérettel jár azok számára, akik Istenfélők és menedéket találnak őbenne. A következő versekben Jézus azt mondja:
„Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” (Máté 10,29–31)
Miközben az egészségügyi szervezetek harcolnak a COVID–19 megfékezésével, addig a te mennyei Atyád minden hajszáladról gondoskodik.
A világméretű világjárvány felett is uralkodik, és minden szükségünkről gondoskodik. Ha te vagy én meghalunk Krisztusban, az nem azért lesz, mert elfelejtett vagy elhagyott volna minket.
Krisztus messze jobb, mint…
Aki az élet ajándékát kapta, ismerte a halál félelmét. Bárki, aki megtalálta a valódi és örök életre vezető keskeny utat, átélte, ahogy Krisztus elveszi a halálfélelmet. Pál apostol, aki sokszor majdnem meghalt a keresztre feszített Úr nyomában járva, kijelenti:
„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél…” (Filippi 1,21–23)
Ezek a mai idők is tesztelik, vajon mi mondhatjuk-e ugyanazt. Könnyű azt mondani, hogy Krisztusért élni és meghalni nyereség, amikor Krisztusért élni kevésbe kerül nekünk, és a halál messzinek tűnik. Más dolog ugyanezt mondani, ha a betegség terjed, és mi vagy valaki, akit szeretünk, hamarosan meghalhat.
A halál valóban jó hír azok számára, akik szeretik Jézust?
A COVID–19 egy új és sötétebb vászon hátteret jelent, amelyre Isten újra felfesti igazságait: a halál utáni élet ővele – messze jobb, mint a legédesebb földi élet.
Maga a halál természetesen nem jobb. Rettenetes olyan ellenség, amit gyűlölünk. De Krisztussal a halál szolgává lesz – ajtó, melyen Jézus teljesen megelégítő és végtelenül biztonságos jelenlétébe lépünk, örökre. A halál nem azért nyereség, mert a halál tapasztalata kevésbé valószínű vagy kevésbé nyomorúságos, hanem azért, amit ad nekünk a halál – azért, Akit ad nekünk a halál. Bátor szeretettel fogunk szembenézni az előttünk álló bizonytalan időszakkal amiatt, hogy most már mit jelent számunkra a halál?
Szabadon kockáztatva
Pál apostol tudta, hogy a halál messze jobb, mint még néhány év a földön. De azt is tudta, hogy mennyire fontosak a még megmaradt napjai. Vágyott elköltözni végleg Krisztushoz, „de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre…” (Filippi 1,24–25) Annak ellenére, hogy Jézussal akart lenni, továbbra is „kiöntötte magát” a körülötte levő lelkekért, dolgozva, áldozatokat hozva, és kockázatokat vállalva mások hitbeli fejlődése érdekében.
Vajon a megfelelő pillanatokban az egyház betölti-e a körülötte keletkező szükségeket, és ezzel munkálja-e mások Jézusba vetett hitének előrehaladását és örömét?
Az ilyenfajta bátor és cselekvő szeretet nem lesz meggondolatlan vagy elutasító, figyelmen kívül hagyva a bölcs állami óvintézkedéseket. Az egyik legszeretetteljesebb dolog, amit most tehetünk: a vírus terjedésének korlátozása és lassítása. De ez a fajta bátorság az elkövetkező hetekben arra is készen áll, hogy lépjen ott, ahol szükséges, amikor kevesek tennék.
Isten „Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített” nekünk (Efezus 2,10). Ilyen napokat készített számunkra, mint amilyenek ezek is. Azt tervezi, hogy megmutatja kedvességének mérhetetlen gazdagságát a keresztény bátorság egyszerű cselekedeteivel a félelem által megbénított és felemésztett világban.
Atyánk, Jézus nevében, használd az egyházat. Most van itt az idő!
Szerző: Marshall Segal, desiringGod.org – 2020. március (A cikkrészletet fordította: Tóth Krisztián)
Forrás: https://www.desiringgod.org/articles/what-courage-might-corona-unleash
