Mi történhetett?
Olykor vannak ilyen esetek. Hála Istennek, persze győzelmek és imameghallgatások is. De előfordulhat és elő is fordul sokunk életében, hogy bizonyos esetekben a kitartónak tűnő imádságaink nem érnek célhoz. Vagyis ezt gondoljuk, mivel nem kaptuk meg kérésünk tárgyát! De hadd vessek fel valamit!
Nem lehet, hogy imádságainknak van egy mélyebb szintjük és alapvetőbb céljuk, ami nem más, mint maga az istenkapcsolatunk ápolása az imán keresztül? Az imatémáink is fontosak az Úrnak, viszont még fontosabb a vele való személyes viszonyunk! Ezért van értelme és célja a megválaszolatlan imádságoknak is. A menny perspektívájából biztosan!
Nem kidobott idő tehát egy ilyen fohász, egy imára szánt idő sem.
Lehet, hogy a világ mércéje szerint nem produktív, mégis az örökkévalóság szempontjából jelentős a kitartó, csendes, titkos vagy közösségi imádság – mennyei kreditek szempontjából bizonyosan (de félreértések elkerülése végett hangsúlyozandó, hogy ez itt most semmiképpen nem üdvösségkiérdemlő módon értendő).
A Biblia arra hív minket, hogy hittel és hűségesen (angolul azonos a szavak töve: faith & faithfulness) imádkozzunk, és Isten nagy erőt ígér ebben a folyamatban! Figyeljük meg, nem mindig imameghallgatást, hanem erőt! Ő olykor erőt ad a nehézségek elhordozásához is, máskor pedig gondviselő kegyelme megoldja problémáinkat.
Nem szabad(na) kételkednünk Isten jóságában gyermekeiként, sem pedig megkérdőjelezni, attól függővé tenni felénk irányuló szeretetét, hogy megteszi-e imakérésünket, vagy sem. Tud(atosíta)nunk kell, hogy bukott világban élünk, és sajnos vannak és lesznek tartósan megoldatlan dolgok az életünkben.
Jézus azt mondta, hogy e világon nyomorúságunk lesz (János 16,33a)!
Mégis hihetjük, hogy a buzgó imádságnak ereje van (lásd Jakab 5), illetve csupán az, hogy egyes imáink nem kerülnek megválaszolásra (úgy, ahogyan elképzeltük), nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a hitünkkel probléma lenne. Ez a következtetés lehetséges, de nem minden esetben igaz! Sőt, talán sokszor nem az.
Igen, ez egy gyakori ellenvetés lehet: nincs elég hited, hiszen ha lenne, Isten bizonyára meghallgatott volna. Erről a gondolkodásmódról – Jób és barátai példája nyomán is – ki kell mondanunk, hogy alapvetően téves, bár lehet benne részigazság. De az egészben az a lényeg, hogy végső soron az ima nem egy csodatevő automata: „bedobom” az imát + „kijön” a kérés…
Pünkösdhöz közeledve fantasztikusan bátorító, hogy erőtlenségeinkben is megsegít minket a Szentlélek! „Ugyanúgy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8,26)
Hiszem és tapasztalom, hogy Isten szeretné azt, hogy meglássuk, ő a szuverén Úr életünk felett, és bizalmunk legyen felé akkor is, ha nem úgy alakulnak a dolgok minden esetben, ahogyan elképzeltük. A jó Atya szeretne minket arra nevelni, hogy Dániel barátaival együtt bizalommal mondhassuk: „de ha nem tenné is…” Ez a lelkület tanúskodik igazán élő hitünkről – ami szintén Isten ajándéka. SDG!
Forrás: Greg Pruett Extreme prayer című könyvének néhány gondolata (az előszót Max Lucado írta).
Kiemelt kép: pexels.com
