• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Virágvasárnapi kiáltás

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
Ezen az ünnepen megelevenednek bennem ifjúkorom napsütéses virágvasárnapjai. Azok a régi virágvasárnapok, amikor nagy örömmel zengtük az ünnepi éneket: „Pálmákat szórjunk Jézus útjára!”.

A nőikar feszes, emelkedő ívű uniszónója egy idő után kétszólamúvá ágazott, mint a frissen sarjadó tavaszi ágak. A szöveg határozott felszólítása szíven ütötte a hallgatót és a lágy dallamok kromatikája fokozta bennünk a vágyat, hogy beálljunk abba a seregbe, amely a Jeruzsálem felé haladó Mestert kísérte diadalmas útján.

Annakidején én kísérhettem harmóniumon az énekkart. A refrénnél megszólalt az egész kórus, én pedig sűrű akkordokkal igyekeztem fokozni a hatást, átvenni a kétezer évvel ezelőtti diadalmenet hangulatát, amely a szamárháton ülő Jézust kísérte fel a szent városba. „Hozsánna!” – kiáltották a korabeli „békemenet” résztevői, és ugyancsak fortéban tört ki az énekkar éneke is, a karmester erőt imitáló vezénylése nyomán.

Zengtük énekkel és hangszerrel szívből a dalt: „Hozsánna, dicséret néki!”

Sokáig úgy tűnt nekem, hogy a virágvasárnap egy diadalünnep, annak a Jézusnak a felmagasztalása, aki méltó a dicséretre, és ezt az ünnepi éneket is, mint több más virág-vasárnapi dallamot ennek tudatában harsogtuk. Nem is volt semmi kétségem a tömeg hangulatát illetően, hiszen a zöld lombok egy sivatagos országban kivételes tisztesség egy ünnepeltnek. Kifejezi a szív hódolatát, a teljes azonosulást azzal, akinek a lábai elé szórják az értékeket, legyen az drága pálmaág, vagy ünnepi felsőruha.

Méltónak tartottam, hogy eközben a menet ajkáról arámul zeng a Hozsánna, amely héberesen Hozsiánna. Úgy íródott a szívembe eddig ez a szó, mint ami az öröm és a dicsőítés szava, mígnem egy virágvasárnapi istentiszteleten lelkipásztorunk arról prédikált, hogy ez a hangosan kiáltott szó tulajdonképpen annyit jelent, hogy „segíts rajtunk!”

Vagyis a Jézust ünneplő tömeg tulajdonképpen nem is önmagáért dicsőítette az Urat, hanem mert segítségre volt szüksége?

Merthogy Jézusnak ekkorra már Palesztina-szerte úgy ment el a híre, mint aki segíteni képes, betegeket gyógyítva, halottakat támasztva, a vizet borrá változtatva. És úgy gondolták: Ő az, akit érdemes királlyá is koronázni, mert segíteni tud a népen. Földi királynak képzelték, rövid távú földi célokkal, amiképpen rövid ideig tartott az ünneplése is. Jézus is tudta ezt, mégis elfogadta a hozsannát, mert abba az egész emberiség kiáltását hallotta bele. Nem is telt el sok idő, és az ötödik napon, azon a gyászos pénteken megtörtént ez a minden időkre szóló segítségadás: az emberiség megváltása, majd a harmadik napon pedig a diadalmas feltámadás.

Mint régi krisztuskövető mondhatom, hogy Jézus az, akit érdemes királlyá koronázni saját életünkben is.

Érdemes, mert egyedül Ő képes valódi segítséget adni. Ő az, aki segíteni képes a koronavírus borzalmai között, de életünk mindenféle problémájában is.

Kiáltsd hát velünk, „Hozsánna!” Ő jól érti ezt a szót, és kész segíteni rajtunk!

 

Marosi Nagy Lajos

 

Fotó: unsplash.com

 

 

 

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp