Éreztél már ilyet? Isten kezének rád nehezedését? Életerőd, energiád ellankadását? Azt, hogy lelki értelemben csak vánszorogsz, mint amikor nyáron a hőség miatt képtelen vagy fürgén, energikusan mozogni, beszélni, gondolkodni? És azt is, hogy „megavultak a csontjaid”? Bevallom, nekem volt már részem ezekben. Nem is egyszer. Ezek nem mások, mint pszichoszomatikus tünetek. Amikor a megsérült lélek, gondolkodásmód, érzelmek kihatnak testünkre.
Dávid saját bűnével okozott magának ilyen súlyos tüneteket. A bűn megsebez, meg is tud betegíteni. A saját bűnünk is. Mások bűne is. Megsebez az, ha egy elvetemült ember szándékosan cselekszik velünk gonoszságot, és megsebez az is, ha ez nem egy szándékolt akció, hanem véletlenül, figyelmetlenségből, akaratlanul történt.
Fontos kérdésünk, hogy mi lesz ezekkel a sebekkel. Soha nem gyógyulnak be? Vagy ha igen, akkor ez automatikusan történik, „megold mindent az idő”?
Mi, hitéletben járók sokszor keressük a Szentírás válaszát Isten gyógyító erejével kapcsolatban. A legtöbbeket az érdekli, hogy fizikai betegségekből is meggyógyít(hat)-e a Teremtő bennünket. Magam hiszek abban, hogy ez lehetséges és Isten gyakorolja is ezt a ténykedését. Ugyanakkor a Biblia elmondta annak módját is, hogy hogyan kell Istentől ezt kérnünk, hogy hogyan kell ezen vágyunkat, kérésünket egyénileg és a gyülekezetben őhozzá hoznunk.
Lényeges az is, hogy mindig Isten mérlegelésének következménye és döntése marad az, hogy meggyógyít-e vagy sem. Igen lényeges szem előtt tartani azt is, hogy Isten a teljes lényünkre figyel, az egész emberre tekint. Ennek fényében a következőkben azt tekintjük át, hogy hogyan gyógyítja meg az Úr a lelki és érzelmi sérüléseket.
Ezen a ponton szükséges megjegyezni, hogy most nem lesz szó sem a lelki betegségekről, sem azok gyógymódjáról, hiszen az jóval hosszabb téma lenne.
Van különbség lelki sérülések és lelki betegségek között.
Először is, végezzünk el most egy egészségügyi tesztet gondolatban! Hányszor volt már életünkben csonttörésünk? Műtétünk? Hányszor vágtuk meg magunkat késsel? Én kamaszkoromban fejszét hajigáltam házunk hátsó udvarában egy farönkbe. Elég jól ment… egy ideig. A kisujjamat azonban olyan mélyen megvágtam, hogy majdnem el is veszítettem. A csont közepéig hatolt a vágás. Akkor elláttak, és behegedt a sebem. De mind a mai napig jól látható helye van, és bár nem fáj, de egy különös érzés, viszketés, bizsergés gyakran érezhető.
Rajtad milyen sérülések estek sok évvel, évtizeddel ezelőtt? Régi, esetleg jelentéktelen dolgok ezek, de sokszor van mai hatásuk. Sokaktól hallom, hogy ma is jelzi a hó érkezését, az időjárás változását, a melegfront érkezését a több évtizede eltört láb, az évekkel ezelőtt ejtett pici műtéti seb hege, vagy éppen egy sérves gerinc-porckorong.
Életbe vágóan fontos a rejtett lelki sérülésekről beszélni: olyan átélések emlékeiről, amelyek még mindig fájdalmat okoznak nekünk, és befolyásolják reakcióinkat. Cserben hagyás, megcsúfolás, gyűlölet, hátrányos megkülönböztetés, érzelmi zaklatások emlékei lehetnek ilyenek, és még rengeteg más dolog.
Lehet, hogy saját szüleiddel kapcsolatban vannak ilyen emlékeid, és az is lehetséges, hogy pont fordítva van: gyermekeid ejtettek rajtad ilyen sebet. Lehet, hogy féltve őrzött titkodat mondtad el legjobb barátodnak vagy valakinek, akit bizalmadba akartál fogadni, de a titkodat ő ellened fordította, vagy éppen a háztetőkről hallottad hirdetni.
Ilyen sérüléseket számos helyen lehet szerezni: baráti közösségekben, a családban, a munkahelyen, az iskolaudvaron, szinte bárhol.
Két fontos dolgot szükséges leszögezni:
a.) Mindenkinek vannak múltban szerzett rejtett sérülései.
Nincsen olyan ember, aki ne rendelkezne ilyenekkel. Lehet, hogy néha valaki életét figyelve azt hisszük, hogy az illető gondtalan, sérülésektől mentes ember. A valóság azonban teljesen más. Minden emberi lény hordoz lelki sérüléseket.
b.) Az érzelmi sérülések lassabban gyógyulnak, forrnak össze, mint a fizikai sérülések. Ez nem jó hír. Mellé kell tennünk azonban egy nagyon jó hírt: Isten a lelki sérülésekből is képes meggyógyítani. Urunkat nagyon is érdekli a bensőnkben hordozott sebek, sérülések sokasága. A zsoltáríró így fogalmaz: „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsoltárok 147,3) Ez az igevers pontosan a gondolataiban és érzelmeiben megsérült emberről beszél, és kiváltképpen arról, hogy Isten meg szeretné gyógyítani az ilyeneket.
Nézzük meg az alábbiakban azt, hogy hogyan gyógyítja Isten a lelki sérüléseket!
Egy négylépcsős folyamatot vázolok fel az alábbiakban. A teljes gyógyuláshoz szükséges mindegyik lépcsőre fel kell lépni, sorrendben. Ezért mind a négy lépés egy felszólítást, biztatást tartalmaz.
1. Tárd fel sérülésedet!
Ismert tény mindenki előtt, hogy egy gyógyulási folyamat során nagyon sok múlik a beteg hozzáállásán. Ha valaki meg akar gyógyulni és ezért tesz is valamit, ha nem is többet, mint azt, hogy betartja a gyógyuláshoz szükséges utasításokat, akkor már hatalmas előrelépésről van szó. Az első lépés a gyógyulásban éppen ezért nem más, mint annak elismerése, hogy van miből felgyógyulni. Amikor szembenézel vele: sebet szereztem, így meg vagyok sérülve.
Lelkipásztorként nagyon sokszor találkoztam olyan esetekkel, amikor ezt nem akarták elismerni az emberek. Sokféle tünetet mutattak, amelyek mind arra utaltak, hogy kezelendő seb van az életükben, de ők mindeközben igyekeztek sérült voltuk tényét a mélybe lenyomni, jól elrejteni. Mindenféle kifogások és eszmefuttatások hallhatóak ilyenkor: „Én nem azért viselkedtem így… félreérted viselkedésemet… mások is félreértik… senki sem látja jól…”
Ma mindenki szeret erősnek látszani (sokkal erősebbnek, mint amilyen valójában). Hogyan is lehetne így bevallani azt, hogy sérült vagyok?
Ezért nem kevesen inkább azt választják, hogy nem is mennek orvoshoz, nehogy nehéz hírt halljanak, nehogy fel kelljen venni egy fájdalmas (bár eredménnyel kecsegtető) kezelést. Így sok sérült elfut inkább a gyógyulási folyamat elől, vagy ha már futni nem tud, hát elvánszorog…
Pedig a sérülés feltárása feltétele Isten gyógyító beavatkozásának. Amint elismered, hogy segítségre van szükséged, és hogy az Úr segíthet rajtad, már kezdetét is veszi gyógyulásod.
Nem egészséges, ha elfojtod a benned lévő dolgokat, ha elmenekülsz a probléma elől. Emberek tömegei menekülnek ma ilyen módon drog- és alkoholfogyasztásba, más szenvedélyekbe, pótcselekvésekbe. Részben ilyen menekülés tünetei a mások rágalmazása, a pletykálkodás, a túlfeszített munka (munkaalkoholizmus) és a többi. Ez a téves út még sokkal nagyobb problémát okoz, mint maga a sérülés, és közép-, illetve hosszabb távon ez vezet a lelki megbetegedéshez.
A neheztelés, a harag, a bűntudat, a múlt fölötti bánkódás, sérülések raktározása, megbántások újra és újra történő végiggondolása kimeríti az érzelmi energiáidat. Dávid így fogalmazza ezt meg: „Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt.” Legyél őszinte önmagaddal, Istennel és még egy emberrel szemben, akiben megbízhatsz!
Nagyon fontos, hogy ne csak Isten elé menj ezzel. Minél nehezebb egy terhünk, annál inkább szükség van bűnvallásra, illetve sérüléseid feltárására, problémáid elmondására egy embertársad felé is. Félő ugyanis, hogy ha nem tudod a belsődben zajló folyamatokat horizontálisan kezelni, akkor vertikálisan sem megy.
Feltárni a sérülésedet – ez az első lépés. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a legnehezebb megtenni. De ne feledd: érzéseid feltárása a gyógyulás kezdetét jelenti. Ezért biztatlak: tárd fel sérülésedet!
2. Bocsáss meg azoknak, akik megsebeztek!
Fontos kérdés, amit nem érdemes kikerülni: rendbe akarsz jönni, vagy revansot akarsz venni? Nem lehet mindkettő a tiéd. A bosszúállás nem fogja megszüntetni a fájdalmadat. Egyetlen módja van annak, hogy kiheverd a sérelmet. Ez a megbocsátás.
Magam is átélem nemegyszer, hogy alapvetően, a megtört világ, az emberi természet jellege miatt nem vágyom arra, hogy megbocsássak. „Nem érdemli meg az illető, hogy könnyebbé tegyem az életét, hogy megbocsássak” – így gondolkodom. Ekkor azonban Krisztus mindig közbelép. Ilyenkor három érv szokott az elmémben, lelkemben kibontakozni és biztatni arra, hogy megbocsássak. Ezt javaslom neked is:
a.) Bocsáss meg azért, mert Isten ezt parancsolta!
b.) Bocsáss meg azért, mert neked Isten sokkal többet bocsátott meg!
c.) Bocsáss meg önmagad miatt!
Világi, lélekgyógyászattal foglalkozó kutatók ma ugyanarra jutnak, amit Teremtőnk sok évszázada elmondott már: fel kell adnod az elégtételhez való jogodat. Le kell tenned róla, hogy kiegyenlítsd a számlát. „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt… Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – ezt mondja az Úr.” (Róma 12,17.19)
El tudod ezt fogadni, hogy Istené a bosszúállás? Majd ő dönt arról, hogy kell-e bosszú, és hogy milyen, mekkora bosszú kell. Vagy éppen el kell azt engedni. Add át az ő kezébe ezt a jogot! Ez az egyetlen módja annak, hogy rendbe jöjj, meggyógyulj.
Valahol azt olvastam, hogy aki fenntartja magában a haragot valakivel szemben, és azt reméli, hogy ezzel bünteti az illetőt, az hasonlatos az emberhez, aki maga kortyolgat mérget, és reméli, hogy ellensége betegszik bele.
Ez a második lépcső a gyógyulásban, és nem lehet kikerülni, átugrani ezt sem: bocsáss meg azoknak, akik megsebeztek!
3. Régi gondolataidat cseréld fel Isten igazságával!
Az elménk csodálatos alkotás. Olyan, mint egy adatrögzítő és hatalmas kapacitású adattároló. Agyunk eltárol minden szót és élményt. Teljes életünk folyama rögzítve van benne. Nem veszít adatot, nem esnek ki a rögzített tételek sohasem. Egy adatbanknál ez a legnagyobb előny – de lelki életünkben ez néha a legrosszabb dolgok egyike.
Néha le kellene törölni ezeket a mágnesszalagokat, újra kellene formázni a flashdrive-ot – ahogyan egy mai informatikus mondaná. Amíg ez nem történik meg, addig mindig előhozható a régi adat.
Ha a régi gondolatokat forgatod magadban – és azok fájdalmas, múltbeli eseményeken alapulnak –, akkor ennek eredménye pszichoszomatikus tünetekben vagy akár önpusztító tettekben nyilvánulhat meg életedben.
Vedd inkább Isten igazságait ezeknek az eltárolt adatoknak az alapjául és mérlegéül! Pál apostol szavai ezen területen is megfontolandóak: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12,2) Imádkozz hát Istenhez, hogy gyógyítsa meg bensődben a múlt sérüléseit! Azután töltsd fel gondolataidat a Bibliából, és hidd el az Isten által rólad mondott igazságokat!
Példaként álljon itt egy konkrét tanács, hogy mit kellene tenni a gyakorlatban ezzel kapcsolatban: az önmagadról alkotott kép azon alapul, hogy mit gondolsz arról, amit a számodra legfontosabb személy mond rólad.
Azt tanácsolom, hogy legyen Jézus Krisztus a legfontosabb személy az életedben! Legyen az a fontos, amit ő gondol és kijelent rólad!
Ő azt mondja, hogy olyan valaki vagy, aki értékes, szívesen látott, szeretetre méltó; valaki, akinek meg lehet bocsátani, aki egy tehetséges és Isten által használható ember. Cseréld hát fel régi sérüléseid által meghatározott gondolataidat Isten igazságával!
4. Koncentrálj újra a jövőre!
A gyógyulási folyamat első lépcsője a múltban keletkezett sérülés feltárása. Azaz nagyon fontos az, hogy vissza tudjunk nézni a múltra, az ott kapott sérülésekre. Enélkül lelkünk, gondolataink, érzelmeink nem tudnak begyógyulni, és a furcsa, téves és káros kihatású cselekvéseink, reakcióink jelzik is majd ezt önmagunk és környezetünk számára.
Szóval fel kell lépni arra az első lépcsőre. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy egy lépcsőn úgy megyünk fel, hogy miután először felléptünk az első lépcsőfokra, utána tovább is haladunk. Nem lesz feljutás annak életében, aki mindig csak az első lépcsőfokon toporog.
Hadd mondjak egy másik szemléltető példát! Nagyon hasznos dolog az autón a visszapillantó tükör. Fontos rendszeresen belenézni, hogy tudjuk, mi van mögöttünk. De ne használd folyamatosan a visszapillantó tükröt, mert akkor össze fogod magad törni! Azaz fontos visszatekinteni a múltra, de nem szabad csak arrafelé nézegetni. A Példabeszédek könyvének egyszerű, lényegre törő szavai fontos útmutatást adnak: „Szemed előrenézzen, és egyenesen magad elé tekints!” (Példabeszédek 4,25)
Fontos, hogy tudj szakítani a múlt terhével, mert különben rámehet az egészséged (lelki, mentális, érzelmi, testi), akár az egész életed. Mi előretekinthetünk, mert Krisztus szabadítása képessé tesz erre bennünket. Szabadok lehetünk saját bűneink terhétől, és attól is, amit más emberek okoztak nekünk.
Nincsen adóslevelünk, ami egy folyamatos nyomást helyezne ránk, rabságban tartana bennünket: „titeket, akik halottak voltatok a bűnökben és testetek körülmetéletlenségében, vele együtt megelevenített, és megbocsátotta minden bűnünket. Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára.” (Kolossé 2,13–14)
Kedves Olvasó! Terheidet, sérüléseidet le tudod tenni Isten kezébe. El tudod engedni. Ő átveszi terheidet, bebalzsamozza sebeidet, és meggyógyítja sérüléseidet. Vágyj rá, kérd, engedd!
Dr. Steiner József lelkipásztor
Fotók: unsplash.com