• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Hozsánna? Hozsánna!

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Hogyan engedjük be Jézust az életünkbe? Virágvasárnapi elmélkedés.

Alapige: Máté 21,1–11; Lukács 19,41–44

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.  Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:  »Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.«
A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!
Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”

„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

***

Az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe, mert tudta, hogy elérkezett az idő, hogy bejelentse messiási igényét. Ő mindig mennyei Atyja akaratát kereste, Isten időzítéséhez igazodott. Bevonulása nem volt mérhető a győztes hadjáratból hazatérő római császárok és hadvezérek pompás diadalmenetéhez. Az Úr Jézus inkább arra törekedett, hogy beteljesítse az Ószövetség ide vonatkozó próféciáit (Ézsaiás 62,11; Zakariás 9,9). Tanítványaival csatlakozott egy, az ünnepekre érkező zarándokcsoporthoz, és egy szamárcsikó hátán próbálta örvendezésre bírni Sion leányát, Isten városát. Az őt kísérő sokaság a korábban tapasztalt csodák és jelek hatására – és különösen Lázár feltámasztása után pár nappal – türelmetlenül várta, hogy a názáreti Jézus Jeruzsálemben is megmutassa magát, és megkezdje messiás-királyi uralmát. Ebben a lelkesült hangulatban hangzik fel elemi erővel a „Hozsánna!” kiáltás, ami akkoriban olyasmit jelentett, mint ma az „Éljen!” vagy a „Hurrá!”.

A héber szó eredeti jelentése azonban valahogy így szól: „Uram, kérlek, segíts most!” vagy „Istenem, szabadíts meg!”.

És hogy sokkal inkább az ősi értelmében kellett volna hozsannáznia a sokaságnak, azt jól jelzik Megváltónk Jeruzsálem felett hullatott könnyei. Sírt, mert a szent város nem ismerte fel meglátogatásának idejét és az igazi békességre vezető utat. Szomorú jövendölésében felsejlik a negyven évvel későbbi római pusztítás képe…

Az Úr Jézus ma is kész bevonulni az életedbe. Eddig talán csendesen, szelíden, szinte alázatosan zörgetett, várva, hogy bebocsásd. Most azonban kopogása erőteljesebbé vált a koronavírus-járvány idején, amely próbára teszi az egész emberiséget, de minket is dolgaink átértékelésére késztet. Félelemteli bezárkózás vagy hitből fakadó, közösségre vágyó ajtónyitás? Az Úr Jézus ezt mondja: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20) – Engedd be Jézust szíved karanténjába, és kiálts teljes erődből „Hozsannát” eredeti értelmében: „Uram, kérlek, segíts most és szabadíts meg!”

Kolozs Nagy János

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp