…Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (Jeremiás siralmai 3,18–26)
Uram!
Meg kell vallanom, hogy korábban sokszor felpörgött az életem, és sok mindenre nem volt időm. Sose gondoltam volna, egy vírusos, betegséges időszak kell átgondolni az életem dolgait.
Megtanítasz újra a reménykedésre és a bizalomra. Így megtapasztalom a naponkénti megújuló szeretetedet és hűségedet. Belátom, ez régebben oly természetesnek tűnt.
Köszönöm, hogy elcsendesítesz, mennyire fontos átgondolni a szabadításodat. Igen, ha a nyomorúságra gondolok, mindig elcsüggedek. Köszönöm a pihenőt, hogy átgondoljam, mennyire fontos az elcsendesedés. Azt kérem, ha lehet, sose feledkezzek el a csendességről.
Hálát adok, hogy lehetőséget adsz rád és magamra figyelni. Köszönöm, hogy mindennap annyi erőt adsz, amennyi szükséges.
Ámen.