Amikor ezekről a témákról beszélünk, sokszor azt érezhetjük, hogy egy kollektív tudat részei vagyunk. Ehhez kapcsolódóan nemrég a feleségemmel megnéztük az On the spot dokumentumfilm-sorozat születéseket bemutató részeit. Különleges volt megismerni, hogy szerte a világunkban milyen hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg egy gyermek érkezésénél. A filmes páros felvett pár tucat hazai ismert személyiséget is, ahogy pár percben elmesélik azt, mit tudnak saját születésükről, megosztják, mit meséltek nekik szüleik. Beszélgetett már a kedves olvasó ilyen témáról a szüleivel?
Megkérdeztük édesanyánkat, milyen volt neki, hogyan történt, milyen körülmények között zajlott az, amikor világra jöttünk?
Tegyünk egy próbát, és meglátjuk, milyen meghitt és mély megosztások alakulhatnak ki a családban!
Miközben egy emberi élet indulását óriási változásnak tartjuk – önmagára, családjára, szüleire nézve is –, a Biblia szerint Isten emberré létele, inkarnációja, e földre való megszületése valami egészen más minőségű és felfoghatatlanul hatalmasabb mértékű változás volt. Elmúlt karácsony ünnepe, így év elején nincs még olyan távol, és ennek az esztendőnek a végén is életünk és egyházi ünnepeink ciklikussága is emlékeztetnek minket közös történelmünk központjára, lényegére és céljára. A következőkben három fő szempontból vizsgáljuk meg Jézus földre jöttének csodáját, majd pedig tanításának egyik központi elemét, az újjászületést vesszük górcső alá.
Végtelenből véges
Istent úgy ismerjük meg a Szentírásból, mint mindenható, mindentudó és végtelen személyt. Vége-hossza nincs fantasztikus tulajdonságainak, mely attribútumok szuperlatívuszokban beszélnek róla a Biblia lapjain. Az egyik legfelfoghatatlanabb számunkra valószínűleg végtelensége. Gyerekkoromban sokszor gondolkodtam azon, milyen lehet, hogy Istennek nincs sem kezdete, sem vége, nem korlátozza őt tér, sem idő. Aztán mikor kicsiként hallottam a mennyről, meghaladta minden elképzelésem, hogy örökké ott leszünk nála!
Mit jelent az, hogy örökké? Hogyan tudnám megérteni a végtelen időt?
Nem tudtam akkor sem és ma sem felfogni ezt a csodálatos távlatot, ugyanakkor Istentől ajándékba kapott hitemmel bele tudok kapaszkodni ebbe a csodálatos ígéretbe is. Az, hogy Isten Fia önként emberi keretek közé jött, vállalva e világ fizikai törvényeit, hallatlan alázatról tanúskodik. Figyeljük meg előéletét, ki ő és miben vett részt, mielőtt a földre jött:
“15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. 16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” – Kolossé 1,15–17
Ő, aki ott volt a teremtésnél, és szavával tartja fenn a mindenséget, önszántából lemondott kizárólagos végtelen voltáról, és a történelem legjelentősebb pontján emberré is lett (Zsidók 1,3a). Ez hangsúlyos, hogy is, mert a keresztény tanítás szerint a Megváltó egy percig sem szűnt meg Isten maradni. Jézus emberi testére – általában – ugyanúgy igaz volt a gravitáció törvénye, nem is ugrott le az ördög kísértésére a templom párkányáról, nem mintha problémát okozott volna számára azt túlélni, ha megteszi. Neki is napi 24 órája volt, és megtudjuk az evangéliumok beszámolójából, hogy volt olyan, amikor elfáradt, kimerült, megéhezett.
Halhatatlanból halandó
Ehhez kapcsolódik, végtelenségének feladásából következik, hogy ő vállalta emberi sorsunkat, mely az elmúlás, romlás, öregedés, gyengülés felé visz minden férfit és nőt ezen a bolygón. Igaz, Krisztus élete és ereje teljében, 33 évesen ízlelte meg a halált értünk (Zsidók 2,9). Amit senki sem gondolt a későbbi húsvét ünnepén, hogy Jézus pont a halálával győzi majd le a halált, és aki halhatatlan volt, azért válik halandóvá, átélve a szenvedés, majd a halál gyötrelmeit, hogy feltámadva soha többé ne haljon meg, és sokakat halhatatlanságra vezessen, akik hisznek benne!
55 „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” 56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! – 1Korinthus 15,55–56
A Szentírás több feltámadástörténetről is értesít minket akár az Ószövetség, akár az Újszövetség lapjain. Egy közös azonban bennük az, hogy akik feltámadtak, később újra meghaltak életük végén (pl. Lázár vagy a sunémi asszony fia). Jézus azonban eddig egyedülálló és különleges módon úgy támad fel „első zsengeként”, hogy soha többé nem hal már meg, hanem örökké él (1Kor 15,20.22). Ez a mi reménységünk is egy nap!
Lelkiből testi
Jézus Krisztus tehát végtelen és halhatatlan isteni volta mellé egy időre felvette a véges és halandó formát. A Bibliából tudjuk, hogy Isten alapvetően Lélek! Ezt maga az Úr Jézus mondta a samáriai asszonynak annak a híres beszélgetésnek a csúcspontján, amit János apostol megörökít evangéliumának 4. fejezetében.
24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. 25 Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. 26 Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek. – János 4,24–26
Hatalmas hálával tölthet el tehát minket, hogy a mi Urunk azért lett lelkiből testi is, hogy a mi testi valónkban levő, a bűneset miatt „elhalt” lelki részt megelevenítse. Krisztus tehát lelkiből testi is lett, hogy mi testiből lelkiek is lehessünk már itt a földön, majd pedig odaát megújult lelkünk és szellemünk összekapcsolódhasson Teremtőnkkel.
Jézus Krisztus mondja a János evangéliuma 3. részében, hogy: „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” (7. vers) Mit is jelent ez? Nem csoda, hogy nem értik sokan, hiszen a képzett rabbi, Nikodémus is értetlenkedve visszakérdezett. Jézus akkor is és ma is türelmesen, szeretettel elmagyarázza.
Újjászületni, vagy pontosabban fordítva az eredeti gondolatmenetet, felülről születni azt jelenti, hogy Isten a már meglévő testben élő ember lelkét megeleveníti, újjászüli. Sok képet használ erre a Biblia, például Jeremiás és Ezékiel prófétáknál a „szívcsere” képe (Jeremiás 31. rész, Ezékiel 36. rész), vagyis hogy a mennyei Orvos eltávolítja a kőszívünket, és hússzívet ad helyette. Mindez természetesen nem fizikális, hanem lelki síkon értendő. Ilyen értelemben tehát a testet öltés, az inkarnáció csodája, amit karácsonykor ünneplünk, valójában a lélekért volt. A te lelkedért és az én lelkemért!
Istennek ennyire drágák és fontosak voltunk. Neki nem volt mindegy, hol töltjük az örökkévalóságot, megelevenített lélekkel és új testben.
Ő azért született, hogy mi újjászülethessünk és örökké „dicsőségének magasztalására legyünk” (Efezus 1,12a). Ez életünk célja és értelme! Ezt tette valósággá Isten Fia abban a megváltó munkában, ami karácsonykor elkezdődött és húsvétban kiteljesedett. Örök hála legyen érte!
Tóth Krisztián © 2020
Nyitókép: David Alberto Carmona Coto, Pexels.com
