„Hiszek Szentlélekben”

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Napok óta forgatom szívemben e rövid mondatot. Írni szeretnék róla, de nehezen indul gondolataim folyama. Pedig nem vagyok forrásszűkében.

Glédában áll a polcomon tucatnyi könyv, amelyek mind róla szólnak, az Istenség harmadik személyéről. A világháló is mintegy nyolcszázezer Szentlélekkel kapcsolatos magyar nyelvű találattal sietne segítségemre. Egy hittudományi előadásra készülve bátran merítenék a kínálkozó ismerettengerből, de most nem tehetem, mert írásom címének kezdőszava nem az, hogy „Hiszünk…”, hanem az, hogy „Hiszek…”.

Ezúttal tehát nem arról van szó, amire a megváltottak megszámlálhatatlan serege két évezred során, a Szentírást tanulmányozva és egymás hite által épülve eljutott. Most az a feladatom, hogy elétek tárjam azt, amit asztali beszélgetés során a serdülő unokámnak, kórházban a betegtársamnak, céltalan életével hozzám forduló felebarátomnak mondanék el, hogy én miért is hiszek Szentlélekben…

*

Hiszek Szentlélekben, aki megelevenítette számomra az Igét. A családban és az újpesti vasárnapi iskolában gyermekségemtől fogva alaposan megismerhettem a Szentírás szövegét. Megtérésemkor azonban valami rendkívüli változás történt a Bibliához fűződő viszonyomban. Az addig csak értelmemben fölhalmozott szavak életre keltek bennem; a teljes Írás is átlényegülve a legértékesebb könyv rangjára emelkedett tudatomban; személyes barátként, a földi életen át az öröklétre vezérlő, hitet ébresztő, hitemet éltető és növelő, végtelenül bölcs és megfellebbezhetetlen tekintélyű vezérlőmmé lett.

Hiszek Szentlélekben, aki meggyőzött arról, hogy az Örökkévaló – Édesatyám, akihez félelem nélkül, bizalommal járulhatok mindenkor. Így tártam elé egykor a lelkipásztorságra készülve jövőm lehetséges anyagi alapjairól szőtt elképzeléseimet is. A Szentlélek által érkezett el hozzám Atyám közel hat évtizede érvényes válasza, hogy ennek gondját nemcsak félrevethetem, hanem félre is kell vetnem, mert ő lesz az én örökségem (5Mózes 10,9).

Hiszek Szentlélekben, aki szememet megnyitotta, hogy a Golgotán, gonosztevők társaként ártatlanul kivégzett názáreti Jézusban felismerhessem előbb az Isten Bárányát, aki által eltöröltettek bűneim, sőt ezzel szinte egyidejűleg életem Urát, aki mennybe ment, hogy hajlékot készítsen nekem, ahol majd mindörökké vele lehetek. Ám a Szentlélek által lehet bizonyossá, hogy Megváltóm tényleg Immánuel, aki láthatatlanul és mégis valóságosan velem van mindennap, a világ végéig. Így valósulhatott meg az, hogy közvetlenül a szívműtétem után becsövezve és bedrótozva, nyomorúságos közérzetem ellenére is bizonyos lehettem afelől, hogy ő most is velem van.

Hiszek Szentlélekben, aki újjászületésemkor testvérek milliárdjaival ajándékozott meg, amikor betagolt, bemerített a Krisztus-testbe, a gyülekezetbe. Ámulva élem át újra a csodát, nemcsak akkor, ha példának okáért ezernyi magyar hittestvéremmel lehetek együtt egy sportcsarnokban, hanem akkor is, ha egy albániai garázsban imádkozom együtt egy számomra érthetetlen szavú, éppcsak hogy megalakult gyülekezettel. Csodálom az isteni Lelket, ahogy egyesít minket, a legkülönfélébb múlttal és háttérből érkezőket, fajunk, nemünk, neveltetésünk, anyagi helyzetünk és jellemünk egyébként áthidalhatatlan eltéréseivel – sőt azok ellenére – az egymást elhordozó szeretetben. Nincs emberi eszme, érdek vagy erő, amely ehhez hasonló teljesítményre képes lehetne!

Hiszek Szentlélekben, aki nemcsak leleplezte bűneimet, hanem dacos énem megtagadására késztetve a töredelem útjára terelt, és bocsánatkérésemre válaszul bizonyossá tett arról, hogy eltöröltettek bűneim, többé nem kell a kárhoztatástól félnem. Ám nemcsak az Örökkévaló előtti bocsánatkérésre képesít, hanem arra is, hogy ha valakinek – akár a gyermekemnek vagy éppen egy bolti eladónak – panasza van ellenem, büszkeségemet félretéve mielőbb rendezzem vele kapcsolatomat.

Hiszek Szentlélekben, aki kalauzol, gyámolít, és így megóv attól, hogy eltévedjek a világ útvesztőjében, aki lelkipásztorként is égi irányítóm, s ezáltal kizárja azt, hogy világtalanokat verembe juttató vak vezető legyek.

Hiszek Szentlélekben, félelmeim és óvatoskodásaim legyőzésében megsegítő Bátorítómban; csalódásaim, gyászom és csüggedésem ellenében hathatós Vigasztalómban.

Hiszek Szentlélekben, aki szárnyakat ad imádságaimnak, és könyörgésem hiányait az Atya előtt kipótolva, velem és szinte helyettem is esedezik mindenkor.

Hiszek Szentlélekben, aki a szószéken is hatalmasan cselekszik, mert miután megértettem azt, hogy mit is mondhatott az alapige „akkor és ott” az első olvasóknak, mindezt éltető ráadásként kiegészíti a könyvekből soha meg nem tudhatóval, az „itt és most” eligazító üzenettel. Így kaphatnak feleletet ismereteim fájdalmas behatároltsága ellenére a hallgatók arra a talán ki sem mondott, de mégis égető kérdésükre: „Mit tegyek, Uram?” (Apostolok cselekedetei 22,10)

Hiszek Szentlélekben, aki bár lakást vett bennem, de teljességet sóvárogva naponta szüntelen megújuló fohászként zsong a szívemben: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám”.

GYŐRI KORNÉL

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp