A restség feledékennyé tesz

Elolvasási idő: 2 perc
Elolvasási idő: 2 perc
„Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt...

…Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem:  Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.” (Példabeszédek 24,30–34)

Istenem!

Hálás vagyok a hosszú karantén utáni nyitásért. Köszönöm, hogy kegyelmes vagy velünk, és több lehetőséget adsz a találkozásokra. Uram, ez az időszak talán hozzászoktatott néhány dologhoz az életünkben, és könnyen elkényelmesedtünk.

Kérlek, óvj meg a lustaságtól és a figyelmetlenségtől. Kérlek, ahogy észrevesszük a gyomnövényt a kertünkben, és kitakarítjuk azt, úgy hadd vegyük észre életünkben a rossz szokásokat, és változtassunk rajtuk. Juttasd eszünkbe azokat, mert elfeledkezünk azokról!

Időnként szükségünk van a noszogatásodra. Köszönöm a Szentlélek bátorításait és vezetését. Ha nem figyelünk tanácsaidra, az olyan, mint amikor derült égből könnyen ránk tör a felhőszakadás és akár jégeső is. Ha kell, segíts tanulni a hibánkból!

Hálás vagyok, mert megőrzöl a restségtől és a meggondolatlanságtól ebben a világjárványban. Köszönöm, hogy újra megerősítesz, és sose hagysz el. Elgondolkoztam hűségedről: semmi se választ el tőled, még a tövisek okozta fájdalmak sem. Tiéd a dicsőség.

Ámen.

 

Majnár Zsolt

 

Fotó: unsplash.com

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp