Hogyan érdemes beszélgetni, ha a vita tárgya Isten?

Elolvasási idő: 9 perc
Elolvasási idő: 9 perc
Amikor végre Istenre talál az ember, szeméről lehullnak a pikkelyek, egy más világ kezdődik, ami az életét egyre több területen megváltoztatja.

Mindent még nem fog fel teljesen, de már érti, hogy minden másképp működik, mint eddig gondolta. Így csöppenünk bele azokba a beszélgetésekbe, amelyekben maga Isten a vita tárgya.

Istenérvek és cáfolatok

Állandó vita folyik arról a világban, hogy Isten van-e vagy nincs. Egyesek azt állítják, hogy van, mások pedig azt, hogy nincs. Néhányan pedig óvatosan fogalmaznak: „Valakinek lennie kell, bár Istent soha senki még nem látta, azt hiszem.”

Némelyek pedig ezt a vitát elméletileg gondolják lefolytatni. Közülük hívők és nem hívők egyaránt igyekeznek összeszedni az Isten létezése melletti vagy ellene szóló érveket. Mindkét tábor meg van győződve afelől, hogy állításának igazságát alátámasztó érvei és bizonyításai perdöntők.

Vannak olyan hívők is, akik – épp ezért – azt szeretnék, ha lenne az evangéliumnak egy olyan megfogalmazása, ami mindenkinek mindig hatékonyan elmondható, és amitől mindenki elkezd hinni.

Néha ezért azt is mondják, hogy csak az igét, a Bibliát kell hirdetni.

A nagy tárgyalás

A nagy vita – hogy van-e Isten vagy nincs – olyan, mint egy bírósági tárgyalás. Isten a vita – olykor a vád – tárgya. A vád képviselői azok, akik tagadják vagy kétségbe vonják létét vagy eljárásait. A védők tábora pedig a hívők egy része. A bírók pedig maguk az emberek. Ők döntik el, hogy kinek adnak igazat. A vád és a védelem képviselői, ha magukhoz ragadják a tárgyalás menetét, a vitát általában teljesen elméleti síkra terelik, mint akik elfelejtik, nem törődnek azzal, hogy a bizonyítékokat egyes-egyedül a tanúk szolgáltatják.

Mivel tárgyi bizonyítékok nem léteznek Jézus személyét és igazságát illetően, ezért csak a tanúk vallomásai maradnak.

Így ők maguk a bizonyítékok, akik saját maguk látták, hallották, tapasztalták Istent mint cselekvő hatalmat. Ezért a tárgyalás során a tanúk – ha vannak – a per eldöntői, mert mindenki rájuk támaszkodik.

Természetesen vannak olyan áltanúk is, akik nem látták, nem hallották, nem tapasztalták, sőt, emellett még tanúskodnak is. Kicsit nevetséges. Mert nem az állításaitól lesz valaki tanú, hanem attól, hogy a tárgyalás témájában van-e saját tapasztalata. Az nem tanú, akinek az a tapasztalata, hogy neki nincs tapasztalata. Egy nemleges tanú hogyan is lehetne perdöntő a bírók számára? A tárgyalás során senki nem arra kíváncsi, hogy a tanúk mit nem láttak, mit nem hallottak és mit nem tapasztaltak. Vagyis senki nem arra kíváncsi, hogy mi nem történt meg, mi nincs, hanem csak arra, hogy mi történt meg, mi van. A vita, a tárgyalás szempontjából ezért a valódi tanúk kivételes helyzetben vannak: a döntő bizonyítékok náluk vannak.

Így tehát maga az ember és története a bizonyítéka vagy cáfolata Isten létezésének.

Isten nem szorul védelemre

Neki csak tanúk kellenek. Mellette nem kiállni kell, mert nem szorul védelemre, hanem tanúskodni kell mellette, mert a bíróknak, vagyis az embereknek szükségük van a tisztánlátásra, a helyes ítéletre. De hogyan lesz az ember tanúja Istennek? Úgy, ahogy az evangéliumi szereplők tették. Még ha Jézus olykor azt is kérte, hogy ne mondják el csodás változásukat senkinek, annál inkább beszéltek róla. Másoktól pedig Jézus kifejezetten azt kérte, hogy mondják el, mi történt velük.

Mint például a megszállott gadarai, miután Jézus meggyógyította: „Hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.”

Hogy Isten mit tett az ember életében, az életével, arról már saját tapasztalata alapján tudott beszélni, el tudta mondani, el tudta mesélni. Sőt nem tudott nem beszélni róla. A helyzet pedig egyértelmű volt mindenki számára, hiszen ismerték, milyen veszélyes, aszociális állapotból hirtelen normális, közösségi emberré vált.

Nekem is vannak történeteim

Nekem is sok történetem van arról, hogy milyen nagy jókat tett velem Jézus.

Gyerekként is voltam szerelmes. Aztán kamaszként is. Azt hittem, hogy ő lesz életem párja. Aztán még néhány lánnyal keresztezték egymást az útjaink.

De hogy végül Ágira találtam, azt teljesen Istennek köszönhetem.

Több elképzelésem volt arról is, hogy milyen foglalkozást válasszak magamnak. Több próbálkozásom is volt. Aztán az egyik legfontosabbat Isten értette meg velem, hogy az írás, az újságírás az én dolgom. Ő szólt, hogy kezdjem el az iskolát, és aztán megint ő küldte a volt tanáromat, hogy szóljon nekem, és így folytattam a főiskolán az írás tanulását.

Az bizonyítja számomra még ma is, hogy Jézus mutatta ezt nekem, hogy még ma – 40 év múltával is – örömmel írok.

Ez és a többi hasonló tapasztalat – ezek az én bizonyítékaim.

Sok célkitűzésem és álmom volt. Jézus a legtöbbet nem vette el, de ő értette meg velem, hogy ezek nem a távoli jövőben lesznek az enyéim, hanem már most is azok – pusztán attól, ha azoknak élek, azokért küzdök – akár megélem a beteljesülést, akár nem. Így tőle tanultam meg, hogy nem megvalósult vagy meg nem valósult célok és álmok vannak, hanem igazak vagy valótlanok.

Mit tegyél, ha tanúskodnod kell mellette?

Először is gondolj vissza mindarra, amikor Jézus nagy jót tett veled, és megváltoztál ettől valamiben! Mert az még nem csoda, ha valami különösen nagy dolog történt veled, de az semmit nem változtatott rajtad. Az inkább még csak szerencse.

Szedd össze, hogy mik voltak valóban Isten csodái az életedben! Neked mely területeken változtatta meg az életed Isten? Mivel vagy miben tett nagy jót veled Jézus? És hogyan?

  • Párkapcsolatban?
  • Munkában, karrierben?
  • Otthonban, lakásban?
  • Életszemléletben?
  • Emberekhez való viszony?
  • Pénz- és vagyongazdálkodásban?
  • Önképben, testképben?
  • Személyiségedben?
  • Életmódodban?
  • Természethez való viszonyban?
  • Hivatásban?

Ezekben lehetsz bizonyíték mint igazi tanú.

A nagy kérdés

Mi változott azóta? Mert ez adja azt a más látást, ami miatt te tudsz máshogy nyilatkozni egy beszélgetésben. Tudsz máshogy benne lenni a beszélgetésben. Mert azóta, hogy valami csoda történt veled, máshogy látod a világot. Ettől válsz környezetedben Isten bizonyítékává.

Például: Vigyázol a környezetedre, összeszeded a szemetet, különgyűjtöd. Sokan teszik ezt hívők és nem hívők. A hasonló gyakorlatúak azt mondják: Fontos, hogy ne szennyezzük a környezetet!

Te pedig azt mondod: Vigyázok rá, mert Istené. És elmondod a történetedet, amikor és ahogy ezt megértetted.

Például: Szépen éltek a pároddal. Sokan vannak így hívők és nem hívők még. Ők azt mondják: Nagyszerű a párom, jól néz ki, ügyes, okos, ért hozzá, sokat kirándulunk együtt… Te pedig azt mondod: Nagyon szeretjük egymást, mint a legelején vagy még annál is jobban. És akkor elmondod, hogyan jutottál ide, mit tett veled Isten, hogyan változtatott meg!

A hívő ember akkor a legerősebb bizonyíték, akkor a legjobb tanú, ha őszinte, ha csak az igazat mondja Istenről.

De mi az, ami igaz Istenről?

Történetének a végén ezt mondja Jób: „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.” És Isten ezután ezt mondja neki és barátainak: „Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám.” Jób is attól kezdve tudott helyesen Istenről beszélni, mikor már „saját szemével látta”.

Mert az tud helyesen, igazán beszélni Istenről, aki valamit látott és tapasztalt belőle a saját életében.

Pétert és Jánost, akik Jézus feltámadásáról beszéltek az embereknek, a nagytanács azzal fenyegette meg, ha továbbra is nyíltan beszélnek Jézusról, meg fogják bánni. A két apostol erre ezt válaszolta: „Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”

János apostol a levele elején nagyon pontosan megfogalmazza, hogy mi a kritériuma az ő Jézusról való tanúságtételüknek: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.”

Bemutatni az tudja Istent helyesen, aki személyesen ismeri.

Mert annak az életében már történtek olyan események, amelyeket Isten tett, és amelyek őt megváltoztatták. Így ő maga a bizonyíték, ami cáfolhatatlan.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp