Sok évvel ezelőtt láttam egy angol nyelvű dokumentumfilmet (sajnos már nem emlékszem, ki készítette és mi a címe), ami az akkori Európa kereszténységét célozta bemutatni. Ahol a vallás kiszorul az emberek mindennapi életéből. Ahol a templomépületeket bezárják és átalakítják: hol mecsetté, hol uszodává, máshol étteremé vagy lakóházzá. Vagy egyszerűen lelakatolják és bezárják a kiüresedett épületet. Ahol egy megkérdezett riportalany felháborodva mondta: „Még karácsonykor is istentiszteleti alkalmakat közvetítenek a tévében!”
Változnak az idők. 2016-ban egy reklámfilm készítői arra hívták fel a figyelmet, mi a karácsony lényege. „Christmas starts with Christ”, vagyis a „A karácsony Krisztussal kezdődik” − volt a rövidfilm üzenete, ami Krisztus születésére és a szeretet hatalmára emlékeztetett.
A Digital Cinema Media Nagy-Britanniában azért nem játszotta le a 45 másodperces reklámfilmet, mert „túl vallásosnak” ítélte azt.
Azóta sem lett jobb a helyzet, sőt!
Statisztikailag kimutatható: egyre kevesebb a magát kereszténynek valló ember Európában, egyre erősödik a keresztényüldözés. A Bibliát sokan nem ismerik, nem olvassák – és nem azért, mert nem érhető el egy adott európai nyelven. Karácsony előtt pedig igazán felpörög a kommersz világa.
A minap percekig néztem ezt a beszédes képet. Francois Mori fotója 2008. december 14-én készült Párizsban a Télapók éves futóversenyén. Nem babakocsit maga előtt toló Mária fut a Télapókkal, hanem a megfeszített Krisztus.
Kell-e karácsonyi reklám Jézusnak? A jóléti kereszténység jutott az eszembe. A küzdelem, amit meg kell harcolnunk. Próbálunk versenyben maradni, figyelni arra, hogy el ne vigyen bennünket az ár.
Hogy fussuk meg a pályát, és képviseljük Krisztust mindennap, még karácsonykor is, mert a karácsony Krisztussal kezdődik.
Mi itt Magyarországon nem igazán érzékeljük (még) a fent említett negatív változásokat. Szabadon olvassuk a Bibliát, járunk gyülekezetbe, többezres alkalmakra is akár. Miközben szól a keresztény zene, keresztény üzenetet hordozó ruhadarabjaink, használati tárgyaink vannak. Jó dolgunk van, „reklámozzuk és reklámozhatjuk” a hitünket. Gyülekezeti házak épülnek, templomépületek születnek újjá. Egy-egy beszélgetésből viszont már kiderül, hogy milyen felszínesen vagy egyáltalán nem ismerik egyesek a Bibliát. Hogy mennyien szomjazzák az igazságot, hogy milyen céltalanul, szeretetre éhezve élnek emberek.
Kell-e karácsonyi reklám Jézusnak? Versenyzik-e egyáltalán Krisztus a Télapóval? Releváns-e ez a felvetés? Van, aki azt mondja, igen, van, aki azt mondja, nem. Én csak azt tudom, hogy hétköznapi emberként képviselnünk kell őt, bárhol is legyünk és bármit is teszünk a világban. Mert ő a világ világossága (János 8,12), és mi vagyunk a világ világossága (Máté 5,14).
