Egykor érdekelte az emberek többséget, mit állítanak a tudósok (akik az adott területet valóban ismerték, kutatták) a környezetről, a világ eseményeiről, az új dolgokról. Ezt tartották iránymutatónak gondolkodásuk számára.
Aztán a tudósokat felváltották a politikusok, mivel úgyis ők döntenek, így ők szabtak irányt.
Aztán jöttek az újságírók, mivel elég agresszívekké váltak ahhoz, hogy megszerezzék az elsődleges vagy titkos információkat, és ezekkel ők kezdték tematizálni az embereket. Ők határozták meg, miről kell gondolkodni és beszélni, és miről nem.
És most megérkeztek az influenszerek és a sztárok, mivel ők mozgatnak tömegeket a rendezvényeken, az ő mozdulásaikat figyelik az emberek. (Feltűnésüket és eltűnésüket sokszor segíti a média.) Úgy csinálnak, mintha tájékozottak lennének, mint a tudósok.
Mindenről képesek véglegeset és döntőt mondani tudás nélkül is, és nem is zavarja őket.
Ma viszont elirigyelte a közszereplés és véleményformálás jogát egy-egy színész, festő, író, táncos, énekes vagy performance művész, mert nem tetszik nekik, hogy csak a művészetükön keresztül hassanak. Sokszor úgy is érzik, hogy művészetük ehhez kevés. Ezért szeretik és keresik annak lehetőségét, hogy sokszor nyilváníthassanak véleményt, vagy kérdezzék meg erről-arról őket. És ha így közszereplővé válnak, ugyanolyan súlyuk lehet, mint a döntéshozó politikusoknak vagy a valóban tudó kutatóknak, tudósoknak. Vagyis elérték, hogy az ő hatásukra is dönthetnek a politikusok.
Véleményvezérré azért szeretnének válni sokan, mert a társadalom tagjai a véleményekhez jobban igazodnak, mint a kiválasztott életmódhoz.
A vélemény elmondása nem jár munkával, de a tudatos életmód erőfeszítést követel.
A múlt századok történelme folyamán így tértünk el a tudásalapú társadalomtól (ez csak régen létezett) a mai véleménytartalmú társadalom felé. A mai társadalom mozgása sokkal jobban függ a véleményirányoktól, mint a megalapozott tudástól.
Illusztráció: pexels.com
