Ha az élethosszig tartó oktatás-nevelés egy mérleg, akkor két serpenyője van: a szülőé és az oktatási intézményeké. A mérlegen a szülői ház serpenyőjének súlya emeli vagy süllyeszti az oktatási intézmények serpenyőjét. Minél súlyosabb, tartalmasabb a szülői ház tanulási képességre segítése, annál magasabbra szárnyalnak az oktatási intézmények eredményei.
Az oktatással, az iskolarendszerrel kapcsolatosan rengeteg javaslat és kritika jogos. Sok-sok tennivalója van mindenkinek – felhatalmazása és hozzáértése mértékében – ezen a területen.
Viszont az oktatásunkkal és az iskolarendszerünkkel kapcsolatos javaslatokban, vitákban, előterjesztésekben hiányzik a legfontosabb:
a szülői oktatási-nevelési képességek megerősítése, fejlesztése, sőt, képzése.
Hiszen a tanulásra való fogékonyságot, a tanulás komplex képességét – még az óvoda előtt – az első évek szülő-gyermek dinamikája teremti meg vagy öli ki, fejleszti vagy gátolja. Az óvodai és az iskolai oktatás-nevelés csak abból tud továbbindulni, ha a szülők képessé tették, hogy minél sokrétűbben tudjon tanulni gyermekük.
Megbocsáthatatlanul hiányos az a javaslat vagy kritika oktatásunkkal és iskolarendszerünkkel kapcsolatban, mely legelőször nem a szülőknek akar komoly segítséget nyújtani ahhoz, hogy a gyermekük agyában, személyiségében továbbépíthető tanulási képességhálózatot hozzanak létre, alakítsanak ki az első években. Sovány vigasz, hogy a legtöbb országban sem építettek ki a várandós és kisgyermekes szülők számára oktatási-nevelési képességeket segítő hálózatot. Hogy nálunk ezt a védőnői hálózat vagy a gyermekorvosok hatáskörének fejlesztésével, vagy egy új rendszer kiépítésével lehet hatékonyan segíteni, azt gyors kutatások és hatástanulmányok mielőbb segíthetik.
Egy biztos, csak akkor felejtsük el mindezt, ha társadalmunk legfőbb álma egy rendkívül jól és hatékonyan edukáló falanszter, amely generációról generációra egyre magasabb szintre tudja emelni a termelés-fogyasztás imádott piramisa építéséhez szükséges betanított képességeket.
Én másképp képzelem el a gyermekek és fiatalok jövőjének mindennapjait.
Nem tiltakozni akarok, hanem újra és újra hangoztatni az elengedhetetlenül szülőkre háruló feladatot, hogy nekik kell olthatatlan tanulásvággyal, kiterjedt tanulási képességgel felruházni gyermeküket, hogy így ismerjék őket a rokonok, az ismerősök és az idegenek, az óvoda és az iskola. Mert ezzel fogjuk az oktatásunk színvonalát elképzelhetetlen magasságokba emelni.
Ne azt keressük, hogy lehet felmentést adni minél több szülőnek, hanem azt, hogyan lehet már a gyermek érkezése előtt alkalmassá és képessé tenni őket arra, hogy gyermekük kielégíthetetlen tudásszomjjal, mindenből és mindenkiből tanulni tudással lépjen az életbe! Ők, a gyermekek majd kihozzák az iskolákból és az egyetemekből is a lehetetlent.
