…jól tükrözi egy olyan ember életérzését, aki az elviselhetetlen szenvedéssel teli élete helyett inkább a halált választaná.
Ennek egy speciális esete, amikor valaki gyógyíthatatlan betegségben szenved, és az előtte álló megpróbáltatások elkerülése érdekében orvosi segítséghez folyamodik élete idő előtti befejezéséhez. Tulajdonképpen ezt az utóbbi esetet nevezi a szakirodalom eutanáziának vagy más szóval kellemes halálnak, illetve kegyes halálnak.
Kicsit pontosabban meghatározva: „az eutanázia a gyógyíthatatlan beteg halálának meggyorsítása vagy előidézése szenvedésének megrövidítése céljából.”[1] Ezen belül az eutanáziának számos formája van, melyek tovább bonyolítják az egyébként is komplex etikai kérdést. Így megkülönböztethetünk aktív és passzív eutanáziát, melyek társadalmi szinten és törvényi szabályozás szempontjából különböző erkölcsi megítélés alá esnek.
Az aktív eutanázia, mint ahogy a neve is kifejezi, a halál tevőleges előidézése orvosi segítséggel.
Ezzel szemben a passzív eutanázia az életmentő, életfenntartó kezelés visszautasítása vagy annak abbahagyása által valósul meg, így a betegség természetes lefolyása a beteg halálával végződik. Úgy is ki lehet fejezni ezt a különbséget, hogy míg az aktív eutanázia kifejezetten gyilkosságnak minősül, a passzív eutanázia esetében a beteget „csupán” hagyják meghalni. Vannak ugyan, akik ezt a különbségtételt vitatják, de a legtöbb szakember elfogadja és a magyarországi hatályos törvények is különbséget tesznek aktív és passzív eutanázia között. Ezen kívül az eutanázia fogalma tovább bontható aszerint, hogy önkéntes vagy nem, azaz a beteg beleegyezésével történik, vagy anélkül; valamint hogy az eutanáziában részt vevő orvos közvetlenül okozza a beteg halálát, vagy csupán közvetett módon (pl. beszerzi a halált okozó anyagot a beteg számára, aki azt maga veszi be).
Az eutanázia dilemmája
Különös aktualitást ad a témának ma Magyarországon dr. Karsai Dániel 46 éves alkotmányjogász esete, akinél tavaly augusztusban ALS betegséget diagnosztizáltak. Erre a betegségre jellemző, hogy az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadnak, ami teljes bénulást okoz, és a halál végül fulladással következik be. Mindezt a betegnek teljesen tudatos állapotban kell végigélnie, mert a betegség a mentális képességeket nem támadja meg. Mivel Magyarországon az aktív eutanázia nem engedélyezett, az alkotmányjogász az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy eutanázia segítségével véget vethessen életének. Nem ő az egyetlen, aki így gondolkozik. Sok ember a betegsége miatt olyan szívszorítóan nehéz élethelyzetben van, hogy ha tehetnék, inkább az élet befejezését választanák, mint azt a sok szenvedést, mely még előttük áll. Számukra szinte kegyetlenségnek tűnik, hogy a törvények megfosztják őket a kegyes halál lehetőségétől.
Éppen ezért ma egyre többen hangot adnak annak a véleménynek, miszerint minden embernek meg kellene adni a jogot, hogy saját élete felett rendelkezzen.
Az eutanázia melletti érvelésekben a legfontosabb kulcsfogalmak az emberi méltóság, autonómia és a személyes szabadság, valamint gyakran elhangzik a „halálhoz való jog” kifejezés is.
Más szóval a vitákban az a fő kérdés merül fel, hogy lehet-e valakit akarata ellenére életre kényszeríteni. Természetesen az élet minden ember számára fontos, de előfordulhat olyan helyzet, amikor „a betegség elviselésével járó súlyos testi, lelki szenvedés, a kiszolgáltatottság és a reménytelenség érzése… kibékíthetetlen konfliktusba kerül méltóságérzetével”.[2] Ez a dilemma készteti sok nehéz sorsú embertársunkat arra, hogy megkérdőjelezzék az élet mindenek felett való értékét.
Keresztény válasz az eutanázia dilemmájára
Keresztényként mély együttérzés él bennünk a szenvedők iránt, és a krisztusi szeretet arra indít minket, hogy amit csak lehet, megtegyünk a világban lévő szenvedés enyhítésére. Mindezek mellett meg kell jegyeznünk, hogy az eutanázia aktív formáját nem tudjuk elfogadni mint lehetséges megoldást, mert a kegyes halál gondolata ellentétes a Szentírás tanításával. Az eutanázia ellen a következő biblikus érveket lehet felsorakoztatni (a teljesség igénye nélkül):
Az élet szentsége
Isten igéje szerint az életet Isten adja és ő is tartja fenn. Életünk tehát nem a saját tulajdonunk, hanem Isten tulajdona, ami azt is jelenti, hogy nem mi rendelkezünk felette, csak Istennek van joga elvenni azt. Az összes teremtmény közül az ember különös értékkel bír, mert Isten a saját képmására teremtette. Ez a tény akkor is igaz, ha valaki betegség következtében már korlátozott életfunkciókkal bír vagy akár kómában van. Az isteni képmás eredendő értéket biztosít az embernek, így az Isten által adott élet védelme elsődleges prioritás a keresztény ember számára.
Az élet szentségét támasztja alá az a tény is, hogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség elítéli a gyilkosságot, beleértve az öngyilkosságot is.
A tízparancsolat is tartalmazza ezt a tilalmat, és Jézus a hegyi beszédben megerősíti azt. Mivel az eutanázia – különösen az aktív formája – egy emberi élet kioltása, vagyis tulajdonképpen gyilkosság, ezért nem egyeztethető össze a Biblia tanításával.
A szenvedés értéke
A kegyes halál képviselői számára a fő indíték a halálos betegségben lévő személy testi-lelki szenvedésének megszüntetése, amivel burkoltan kinyilvánítják, hogy az ő nézőpontjukból a szenvedés minden esetben valami nemkívánatos dolog. A Szentírás szerint azonban a szenvedés értékes lehet abban az értelemben, hogy Isten fel tudja használni az ember lelki fejlődésére. Isten nem örül a szenvedésnek, de szuverén hatalma által képes munkálkodni azon keresztül, hogy egyre inkább megtisztuljunk és előrehaladjunk a megszentelődés folyamatában. Ezért keresztény szemszögből nem helyes az a gondolkozás, hogy a szenvedést mindenáron meg kell szüntetni, bár elismerjük, hogy az Isten szerinti kereteken belül, amennyire lehetséges, az emberek szenvedésének enyhítése erkölcsi kötelességünk. Meg kell még jegyezni, hogy nem hívő betegek esetében is lehetséges, hogy testi-lelki szenvedéseik miatt Istenhez fordulnak, de az is előfordulhat, hogy még inkább elutasítják őt.
Ilyenkor nagy felelősség hárul a keresztény lelkigondozóra, hogy szeretettel és türelemmel Isten felé vezesse őket.
Halál utáni élet
Keresztény meggyőződésünk, hogy az ateista felfogással ellentétben a fizikai halállal nem szűnik meg az ember élete. A halál pillanatában a lélek elválik a testtől, és míg a testet eltemetik, a lélek nem szűnik meg létezni, hanem tovább él vagy a mennyországban vagy az örök kárhozatban. A nem hívők számára tehát a halál, bármennyire is kellemes módon következik be, nem szabadulást hoz a szenvedéseikből, hanem éppen ellenkezőleg: utat nyit egy sokkal rosszabb, örökké tartó szenvedés felé. Ezért egy nem hívő ember életében az a kívánatos, hogy minél hosszabb ideig éljen, mert életének utolsó pillanatáig még meghozhatja a döntést Isten mellett, és így megmenekülhet az örök kárhozattól. Nem nehéz belátni, hogy az eutanázia éppen ezt a kegyelmi időszakot rövidíti le és fosztja meg az embert az üdvösség elnyerésének lehetőségétől. Bár a hívőt ez a veszély nem fenyegeti, a Biblia sehol nem bátorít arra, hogy siettessük a halálunkat, hanem inkább türelmesen várjuk az Istentől kirendelt időt, amikor az Úr hazahív a földi életből. Így felkészülhetünk a vele való találkozásra, és közben megtapasztalhatjuk a szeretteinkkel való kapcsolat örömét.
Csodák lehetősége
Isten mindenható és szuverén Úr, aki bármit megtehet, akár meg is gyógyíthat valakit halálos betegségéből. A Bibliában számos természetfeletti gyógyulás található, különösen Jézus földi élete alatt és pünkösd után az első gyülekezet terjedése közben.
Isten hatalma azóta sem csökkent, így ma is képes bármilyen betegséget meggyógyítani.
Amikor eutanázia által a beteg meggyorsítja a halálát, vagy véget vet az életének, akkor ezzel megakadályozza a természetfeletti gyógyulás és egy minőségileg magasabb szintű élet lehetőségét.
A fent említett okok miatt ki lehet jelenteni, hogy az aktív eutanázia minden formája összeegyeztethetetlen a Biblia értékrendjével, ezért bűnnek számít Isten előtt. A passzív eutanázia (meghalni hagyás) kérdése nem ilyen egyszerű: bizonyos feltételek mellett elfogadható a kezelésektől való tartózkodás vagy a már folyó kezelések abbahagyása. Ezen feltételek vizsgálata azonban komplexitása miatt meghaladja jelen cikk kereteit. Annyi azonban elmondható, hogy a fent felsorolt érvek alapján általában nem kívánatos a halál meggyorsítása, különösen nem hívők esetében.
Természetesen az eddig leírtak számos egyéb kérdést vethetnek fel, ezért elengedhetetlenül fontos a téma továbbgondolása és a párbeszéd folytatása.
Végezetül szükséges ismét hangsúlyozni, hogy keresztényként mindent meg kell tennünk a betegségben szenvedők testi-lelki fájdalmainak csökkentésére, ezért az eutanáziával szemben előnyben részesítjük a palliatív ellátást, melynek része a beteg tüneteinek enyhítése és lelki támogatása. Szeretetünket úgy tudjuk leginkább kifejezni, ha a beteg mellett maradunk és végigkísérjük élete utolsó szakaszában, imádkozva és Isten igéjét megosztva vele, hogy felkészüljön az Úrral való találkozásra és az örök életre.
Dr. Sebjan-Farkas Zsolt
FELHASZNÁLT FORRÁSOK
Feinberg, John S., and Paul D. Feinberg. Ethics for a Brave New World. Wheaton, IL: Crossway Books, 1993.
Szegedi Tudományegyetem. Közérthetőségi Szócikk Adatbázis.
https://u-szeged.hu/efop362-00007/minden-szocikk/eutanazia.
[1] Szegedi Tudományegyetem, https://u-szeged.hu/efop362-00007/minden-szocikk/eutanazia.
[2] Uo.
