Bemutatkozás – Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus és Zenekar (SZÖG)
A Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus és Zenekar 2010 őszén alakult a Szegedi Baptista Gyülekezetben Baloghné Kovács Magdolna és Marton Róbert karnagyok kezdeményezésére, amelyhez szinte azonnal csatlakoztak keresztény, énekelni szerető fiatalok.
Kórusunknak a Szegedi Baptista Gyülekezet ad otthont. Repertoárunk elsősorban keresztény énekek, dicsőítő dalok, azok feldolgozásai, Észak-Amerikából származó gospelek, spirituálék, valamint afrikai dallamok általában beatzenekari kísérettel.
Énekeltünk már Magyarország és a Kárpát-medence több városában különböző templomokban, koncerttermekben, istentiszteleteken. Jártunk Prágában az adventi kórusfesztiválon, az észak-olaszországi Meránóban egy húsvéti konferencián, valamint a Solymári Nemzetközi Gospel Fesztiválon is. Elkötelezett támogatói vagyunk a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálatnak, melynek munkáját az évről évre megrendezett adventi jótékonysági hangversenyeken befolyt összeggel támogatjuk.
Nagy örömünkre 2018 végén megjelent első lemezünk Kuimba – Énekeljünk címmel!
A kórus karnagya és művészeti vezetője Baloghné Kovács Magdolna.
A Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus tagjai nagy izgalommal várták a tavaszt, hiszen csodás terveink voltak, például az Operaház felkért bennünket egy Bach(!)-performanszhoz énekelni két korált. Városi rendezvényeken léptünk volna fel a főtéren, valamint a színházban egy kórusünnep keretein belül. Egyeztetések folytak videóklip készítéséhez, és tízéves születésnapunkat is szeretnénk megünnepelni a már szokásos adventi jótékonysági koncertünk a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára keretei között. Igaz, ez még távol van, de most minden terv bizonytalanná válik. Már gyermekként is ismertem ezt a mondást: a jakabi feltételek mellett („Ha az Úr akarja, és élünk”). Sokszor csak jólneveltségből mondjuk, most eljött az idő, hogy komolyan is gondoljuk…
Szóval, minden a tervek szerint megy, csak nem a mi terveink szerint.
Karanténba zárva az első hetekben az online tanítás bugyraiban próbáltam megismerni a különböző felületeket, amelyekkel az online zeneelméleti és szolfézsóráimat szórakoztatóvá és vonzóvá tehetem kb. 160 tanítványom számára, de mégis személyesre szabva.
Az első fellélegzés után – a visszajelzések alapján működik az online munka – látva a karanténvideókat a kevésbé elfoglalt otthon rekedt kórustagok kezdték felvetni, hogy mi is csináljunk egyet. Eleinte elhessegettem a gondolatot a sok elfoglaltságomra hivatkozva, aztán eszembe jutott egy énekünk, ami vidám, hálával teli, örömteljes, és már van is zenei alapunk hozzá – ez utóbbi egy olyan felfedezés volt, mint amikor a gardróbunkban megtalálunk váratlanul egy elfelejtett, de igen divatos ruhadarabot. Vagyis elérhetővé vált a tervünk.
Mindeközben és -mellett ilyen újrafelfedezett videók voltak azok a koncertfelvételeink is, melyek először a Szegedi Baptista Gyülekezet húsvéti és úrvacsorai közvetítéseiben hangzottak fel, aztán a közösségi portálokon is közzétettük őket. Hiszem, hogy ezekkel is tudtuk lélekben erősíteni azokat, akik szívesen néznek/hallgatnak bennünket.
Ezek a felvételek pedig legalább két dolgot segítenek tudatosítani bennünk, kórustagokban is: nemsokára újra együtt énekelhetünk, valamint még jobban meg kellene becsülnünk a közös éneklés lehetőségét.
Visszatérve a karanténvideóhoz: a gospelesek nagyon megörültek a gondolatnak. A pozitív és lelkes fogadtatás után elindulhattak az előkészületek. Olyanokat is hívtunk, akik mostanában már nem tudnak velünk énekelni, mert már máshol élnek, más élethelyzetben vannak – de az online térben már ez sem akadály!
Rendkívül izgalmas időszak következett – megtanulni vagy feleleveníteni a saját szólamunkat, aztán felvenni videóval, mindezt határidőre elkészíteni. Nagyon vicces posztok születtek a kórus privát közösségi csoportjában. A munka igazán szórakoztató volt, és nagyon remélem, hogy hasznos is. Mindenesetre tényleg készült tavasszal egy videónk, még ha nem is az, amit terveztünk…
És hogyan éltük meg a videókészítést belülről? Álljon itt néhány gondolat a kórus tagjaitól!
Van-e valami, amit tanultál a karanténvideó kapcsán magadról, a kóruséneklésről, a technikai hozzáértésedről/tanulékonyságodról?
- A hangulat megragadása és átadása, ami szerintem kórussal együtt nagyon könnyen megy, otthon, egyedül (még ha felkészülésnek meg is hallgatsz egy régi koncertfelvételt) nagyon nehéz.
- Én főleg azt, hogy ne halasszam az utolsó pillanatra, és ne legyek hulla fáradt, amikor éneklek.
- Nagyon sokat segített, hogy már a szólamom fel volt énekelve, így könnyebben ment az éneklés. Saját magam jöttem rá a hibáimra. Érdekes érzés volt egy kamerának énekelni. 🙂
- Nekem az volt a furcsa, hogy egyedül mennyivel pontosabbnak kell lennem, még jobban oda kell figyelnem a levegővételekre is, tartani a tempót stb. Nincs hibázási lehetőség, mert minden hallatszik és látszik. Emiatt többször újra kellett kezdenem, de jó volt ezt megtapasztalni. ?
- Hát én iszonyatosan izgultam, de belevágtam, úgymond „kiléptem a komfortzónámból”… Jó volt gyakorolni, mindennap énekelni… hiányzik a kórus nagyon… na és persze nem utolsósorban szolgálni és dicsérni az Urat! ?
- Együtt sokkal jobb énekelni! Is.
- Egészen más otthon egyedül énekelni a kamerába. Mikor belefogtam, azt hittem, ez könnyen fog menni, de nem így volt. Tehát itt nem szabad hibázni, mert azt mindenki meglátja. Itt a legjobbat kell adnom magamból. Aztán a technikai felszerelésemnek is jónak kell lennie, csend a szobában, mindenkit kiküldtem a házból, legyen elég fény, jó a hang, telefon feltöltve, felállítva dobozra stb. ? De NAGYON nagy segítség volt a szólamom éneklése (a mankósávban).
- A család segítsége nélkül nekem technikailag nem ment volna. És még tanulság: nagyon érzékeny dolog az éneklés. Csak akkor ment jól a felvétel, ha jó hangulat volt itthon. Amikor pár percre feszkó volt, nem tudtam énekelni.
- Én arra jöttem rá, hogy mennyi jó hallású ember énekelne szívesen a világon, ha nem lenne negatív a családja, vagy nem kapott volna valamikor negatív beszólást.
- És a végeredményt hallva: valószínűleg az emberek jósága és szeretete ugyanígy adódik össze a világon.
Egy zenészcsoportban beidézték a Tücsök és a hangya meséjét, amit személy szerint nem szeretek. Bár jó a vége, hiszen télen befogadják a tücsköt, és nem engedik a többiek éhen halni, de mindig arra gondolok, ha a zenészek nem lennének, sőt, ha a művészek nem lennének, akkor nagyon szürke és sötét lenne ez a világ. Ezen felül, keresztény zenészekként segítünk a fájdalomban, elszigeteltségben élőknek eljuttatni zenénk és énekünk által a napfényt, reményt és hálaadást, a hitehagyottaknak az evangéliumot.
Ezért is szeretem és választottam ezt az éneket. Hátha bátorságot, hitet adhatunk a csüggedteknek közel és távol!
A hangszerelést, hangmérnöki munkát és videóvágást Somogyi Zsigmond vállalta el, aki egyre nagyobb rutinnal készíti a jobbnál jobb karanténvideókat! Köszönet neki is, de a kórus tagjainak is a lelkesedésükért, odaszánásukért, és persze a gyönyörű hangjukért! SDG!
Baloghné Kovács Magdolna
a Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus (SZÖG)
művészeti vezetője
Téged hívunk, szent Urunk! – Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus és Zenekar #karanténdal
Facebook oldalunk:
Szegedi Ökumenikus Gospel – SZÖG
https://www.facebook.com/szogkorus/videos/533215030702461/
