Fra Angelico: Angyali üdvözlet (1430–1432) Prado, Madrid
Fra Angelico: Angyali üdvözlet (1430–1432) Prado, Madrid

Festményprédikációk – Angyali üdvözlet

Elolvasási idő: 8 perc
Elolvasási idő: 8 perc
Milyen titkokat rejt egy-egy festmény? Lehet-e mondanivalója, üzenete számunkra egy művészeti alkotásnak?

A mennyei és a földi világ, Gábriel arkangyal és Szűz Mária találkozása a megtestesülés (inkarnáció) misztériumának része. Kétezer éve foglalkoztatja a művészeket, hogyan lehet ábrázolni ezt a találkozást és ezt a rövid mondatot a Bibliából: „Az Ige testté lett…” (Jn 1,14)

Minden angyali üdvözlet témájú festmény tele van titokkal, talánnyal, mert maga a szeplőtelen fogantatás is – az emberiség történetében – végtelenül misztikus, egyedülálló pillanat, és kétségtelenül hatással van ránk a mai napig.

Három rendhagyó alkotás lesz segítségünkre az értelmezésben.

Fra Angelico: Angyali üdvözlet (1430–1432) Prado, Madrid

Az elsőt Fra Angelico festette fára temperával 1430 körül. A kompozíció nagy részét Gábriel és Mária alakja uralja. A bal felső sarokban egy sejtelmes alak keze látható, amint Mária felé küld egy sugarat, benne a Szentlelket szimbolizáló galambbal. Természetesen a szemlélő érzi, hogy Isten jelen van az eseményeknél, de nem látható, mert nem ábrázolható. Fra Angelico mint dominikánus szerzetes nagyon komolyan vette ezt a szigorú előírást, mégis megkerüli, amikor egy idős, szakállas alakot formáz meg az épület ornamentikájában a Mária és a főangyal közötti oszlop fölött. Az oszlop önmagában is Istent szimbolizálja.

Azt a pillanatot láthatjuk, amikor a főangyal ezeket mondja: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!”  (Lk 1,28)

A szeplőtelen fogantatás pillanatának lehetünk részesei. A két alak ugyanúgy tartja a kezét. Az egyik tartózkodó, szemérmes, a másik tiszteletadó, hódoló testtartás. A ruhájuk színében is ez a kettősség van jelen. A Szűz ruhája vörös (a földi élet szimbóluma), a köpenye azúrkék (a mennyei élet szimbóluma). Gábriel fordított sorrendben van felöltözve. Vörös köpeny fedi a kék ruháját (az alul szétnyíló redők mutatják). Az arkangyal földi küldetésben van. Ugyanúgy, ahogy a bűnbeesés után az első emberpár Édenből való kiűzésénél is jelen volt. Figyeljük meg a bal oldalon a kép-a-képben funkciót, az ott Gábriel ugyanabban a ruhában. Őrzi a kertet, hogy ne térhessen vissza Ádám és Éva. És most ő hozza az örömhírt a „második” Évának, hogy a szíve alatt hordozza a „második” Ádámot, az emberiség reménységét.

Ritka, hogy ez a két meghatározó pillanata az emberiségnek egy képen szerepel.

Mária ölében a nyitott könyvben az éppen beteljesedő prófécia olvasható: „Íme, egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” (Ézs 7,14)

Henry Ossawa Tanner: Angyali üdvözlet (1898) Philadelphia, Museum of Art

A második egy impresszionista festmény, a XIX. század végén készült, Henry Ossawa Tanner alkotása. A fiatal lányt, Máriát álmából riaszthatta fel a jelenés, erre utal a gyűrött ágynemű és a hirtelen felkapott ruha (figyeljük meg az azúrkék köpenyt a székre téve és a vörös falvédőt az ágy körül). Váratlan esemény zavarja meg a lány éjszakáját, de mégsem a rémületet látjuk az arcán, hanem inkább érdeklődő kíváncsiságot. Természetesen tördeli a kezét, de mi a protokoll arra az esetre, hogy a szobájában megjelenik egy angyal, aki Isten közvetlen környezetéből jött, jelen volt Lucifer lázadásánál, jelen volt a világ teremtésénél, szerepelt a paradicsomból való kiűzetésnél, ott volt Dániel és Zakariás látomásában, most meg itt áll a szobájában és beszél hozzá. Nem is akármit mond. Azt mondja, hogy ő fogja megszülni Isten Fiát. Lássuk be, jól viseli ezt a nem hétköznapi helyzetet!

Érdekes, hogy Tanner nem perszonalizálja az angyalt, egy vakító fényjelenséggel oldja meg mindazt, amit láttatni akar: Máriát. Mert tényleg izgalmas, hogy egy angyal jön hírnökként az Atyaistentől, nekünk mégis a törékeny kamasz lányra kell figyelnünk, hiszen ő fogja kihordani Isten egyszülött Fiát, aki az egész földnek üdvössége lesz.

Az ágyon ülő Mária teste összezár, szinte görcsös, a szeme mégis nyílt és engedelmes. Egyszerre érezhetjük át az aggodalmait és szívének tisztaságát, a „történjék velem a te beszéded szerint!” mindenre elszántságát, elköteleződését.

Ki fogja nekem elhinni, hogy csak úgy terhes lettem a Szentlélektől, hogy fog reagálni József, a jegyesem, hogy kell majd Isten Fiát etetnem, tisztába raknom, rászólhatok-e, ha engedetlen (jaj, miket gondolok), lehet-e több gyermekem? – gondolhatja.

A fényjelenés feltételezett arcára néz (talán a hang irányába). Nem hunyorog, pedig bántóan erős a fény, még a festményt nézve is zavaró. Mária arcán ezernyi kétely és ezernyi ígéret van. Jól fogja csinálni, hiszen az univerzum teremtője választotta a feladatra. Ő pedig nem szokott tévedni.

Ebben a törékeny lányban én látom az erőt. Eltelik harminchárom év, és talán ugyanígy ül majd a kereszt tövében, és nézi megfeszített fiát, és feltesz ezernyi kérdést ezernyi fájdalma közt. Ahogy mindig, Isten akaratából történik minden… Ő pedig nem szokott tévedni.

 

John Collier: Angyali üdvözlet (2000) McKinney, Szent Gabriel-templom, Texas

A harmadik festmény XXI. századi művész alkotása. John Collier amerikai szobrászművész (!) az ezredfordulón festette.

A Szent Szűz – a cipőjéből ítélve – bowlingozni indul, amikor meglepi az ajtóban az égi küldött.

Mi keresztények annyira megszoktuk az angyali üdvözlet történetét, hogy magától értetődőnek vesszük komolyságát és mélységét. John Collier festménye nem felel meg az angyali üdvözlettel kapcsolatos előzetes elképzeléseinknek, nem konvencionális ikonográfia. Évszázadokon keresztül eszményítették az angyali üdvözlet jelenetét. Túl sok minden rakódott rá a mi „vágyvezérelt” gondolkodásunk miatt. A festők, grafikusok pedig túlságosan is kiszolgálták ezt az igényünket. Emiatt szélsőségesen kezdtünk el gondolkozni Mária szerepéről, jelentőségéről az üdvtörténetben.

Az egyik véglet Krisztust már-már háttérbe szorító szerepet osztott rá, míg a másik véglet béranyaként tekintett rá.

Gábriel arkangyal alacsonyabb ennél a megszeppent fruskánál, nem tekint fel, nem keresi a szemkontaktust, az ő feladata csupán az, hogy tudassa Máriával, hogy ő a kiválasztott. Mária maga elé rántja, szinte védekezésül a hirtelen felbukkanó idegennel szemben az írást, mely a próféciákat tartalmazza. Mária ruhája túlontúl egyszerű, hétköznapi, Gábriel arkangyal a helyzet komolyságának megfelelően brokátruhában pompázik, illően képviselve a mennyei hatalmat. Mégis alárendelt szerepet játszik, hiszen az istenanya (istenszülő) előtt áll és hajlong.

Persze a festő becsempészi a hagyományos attribútumok néhány képviselőjét: liliom (tisztaság), sötét hátterű, hibátlan üvegablak (szüzesség), madár az ereszen (Szentlélek), de mégis annyira hétköznapi a háttér, hogy szinte csodálkozunk a folytatáson. Megfogan üdvösségünk záloga.

Sokféle módon gondolhatunk Máriára, a Szent Szűzre, a Boldogságos Szűzanyára, Santa Mariára. Az biztos, hogy senki nem ismerte jobban Jézus Krisztust ezen a földön, mint ő. Legalább kilenc hónap előnyben volt azokkal szemben, akikkel együtt nőtt fel, legalább harminc év előnyben volt a tanítványokkal szemben.

Nem ír róla sokat a Biblia? Egyetlen mondat mindent visz. A kánai menyegzőn hangzott el:

„Bármit mond nektek, tegyétek meg!” (Jn 2,5)

Micsoda megtapasztalások mondatják ki vele ezt a mondatot! Micsoda mély ismeret és hit kell ahhoz, hogy tudja, mire képes Jézus. A meghitt pillanatok, amikor Jézus járni tanult, majd megformálja első szavait, kiesik a tejfoga… Micsoda pillanat lehetett, amikor Mária kezd kérdezni Jézustól az Atyáról. Egy igaz lány Izrael földjéről, aki megszülte és felnevelte az Üdvözítőt, Isten egyszülött Fiát. Persze hogy voltak kérdései.

…és nekünk?

© Mikes Balázs 2019

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp