Nagy példa előttem a magyar vízilabda válogatott, akik a 2000-es évek elején zsinórban 3 olimpiai aranyat nyertek. Mostanában jött ki egy hazai dokumentumfilm a mozikban, mely azt is bemutatja, mennyi mindent fel kellett áldozniuk a sikerért. Elgondolkodtam, hogy ha emberek földi, hervadható koszorúért ennyi mindent képesek megtenni,
mennyivel inkább nekünk – Krisztus követőinek szükséges ilyen odaszánt gondolkodással munkálkodnunk!
A nemzet aranyai mozifilmet megnézve tehát a rám gyakorolt hatáson gondolkodtam – hívő, keresztyén nézőpontból is. Milyen különleges, hogy emberek mit meg nem tesznek a győzelem érdekében (ez kiderül a már Netflixen is megnézhető KATINKA című alkotásból is)! A Szentírás lapjain is találunk erős emberekről, sportolókról szóló történeteket, hasonlatokat. Pál apostol találóan használja a versenyző képét a korinthusiakhoz írt első levelének 9. fejezetében. A „Verseny a hervadhatatlan koszorúért” feliratot kapott rész a következőképpen hangzik:
24Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
Mindenkinek ajánlom a film megtekintését, mely bár elég hosszú (kb. két és fél órás) egy percét sem untam! A lelki tanulságok mellett egy egészséges patriotizmust is fejleszt az emberben, mely valljuk be, igazán ránk fér, magyarokra. Nem ördögtől való dolog a konszolidált hazaszeretet, hazafiság – melyet e témakör segít felerősíteni. De most nem ezekről a nemes, úgy hiszem Istennek is tetsző érzésekről szól ez az írás, mégsem elhanyagolható szempont, sokszor vesztes, pesszimista és búskomor népünk életében. Merjünk – néha – büszkék is lenni! Persze csak, ha van mire. Keményékre és Kásásékra mindenképpen! Egy személyes vetületét még had meséljem el a történetnek.
Néhány éve, pont covid előtt, pár ismerőssel, baráttal egy vízilabda válogatott mérkőzésen futottunk össze a többszörös olimpiai bajnok, legendás balkezes Dr. Kiss – Hulk! 🙂 – Gergellyel. Mondanom sem kell – hisz a kép magáért „beszél” –, 190-esként is eltörpültem mellette. Az óriási emberben, „óriási szív” dobog. Mindenféle spoiler nélkül, számomra A nemzet aranyai című alkotásban az egyik legemlékezetesebb jelenet Kiss Gergő és Varga Tamás „kibékülése”. Ez azért volt kritikusan fontos, mivel bár különböző hazai klubcsapatokat erősítettek, mindketten a válogatottban játszottak anno egy időben. Egy magyar bajnoki meccsen történt csúnya verekedést követően orvosolni kellett ezt a feszültséget hazai kerettagokként.
Ritkán látott és példaértékű volt az a bocsánatkérés és megbocsátás, ami köztük folyt!
Még akkor is, ha a sértett fél – Gergő – szerint nem lesznek a legjobb barátok; hatalmas dolog, hogy meg tudott bocsátani. Tamás pedig szinte könnyes szemmel meséli, hogy az egyik kulcsfontosságú olimpiai meccsen ez a Gergő adott neki centerbe gólpasszt, akit korábban keményen megütött. Mi nézők pedig látjuk a jeleneteket; mind a véres/verés részét, mind pedig az öröm/ünnep részét! Igen, bűn és vétek, megbánás és feloldozás! Életünk fontos részei. Isten is erre hív minket, hogy gyakoroljuk. Menjünk végig a folyamaton. Újra és újra – amikor szükséges.
Bízom benne sikerült nem csak kedvet csinálnom a film megtekintéséhez, hanem a bocsánatkérés, megbocsátás, bátor újrakezdés, elszánt önfeláldozás útján való járásra bátorítani a kedves olvasót! Együtt egy csapatban – Istennel és hittestvéreinkkel.
