• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

HÁZASSÁGÁPOLÁS (2. rész): KÖZÖSEN ELTÖLTÖTT MINŐSÉGI IDŐ

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Második szeretetnyelv: Minőségi idő (valódi együttlét)
Biztos találkoztunk már a „mintaférj” típusával, aki minden lehető házimunkát elvégez. A feleség mégis elégedetlen vele, ha az ő szeretetnyelve a minőségi idő, az együttlét. Nem szabad összetéveszteni az együttlétet a fizikai jelenléttel.
A „minőségi idő” azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk valakinek.
Ha egymás mellett ülünk a kanapén, és tévét nézünk, a műsor áll figyelmünk középpontjában, nem pedig a házastársunk. Kapcsoljuk ki a tévét, és nézzünk egymásra, miközben beszélgetünk!
Elmehetünk kettesben sétálni, vagy beülhetünk egy étterembe, ahol remekül lehet beszélgetni. Megfigyeltük-e már, hogy milyen pontosan meg lehet különböztetni egy étteremben a randevúzó párokat a házaspároktól? Az előbbiek egymásra néznek és beszélgetnek, a házaspárok pedig csak ülnek és nézelődnek maguk körül. Az ember azt gondolná, csak azért mentek oda, hogy egyenek!

EGYÜTTLÉT

A „minőségi idő” egyik lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent. Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem feltétlenül együttlét. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem. Sok házaspár összetéveszti a fizikai közelséget az együttléttel. Jóllehet egymás közvetlen közelében élnek, mégis távol vannak egymástól.
Ha a férj a televíziós sportközvetítést nézi, miközben a feleségéhez beszél, nem szán rá minőségi időt, mert a figyelme nem teljesen rá irányul. A „minőségi idő” nem azt jelenti, hogy ezalatt mindvégig egymás szemébe mélyedünk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy együtt csinálunk valamit, és teljes figyelmünket a másiknak szenteljük.
Mellékes, hogy mi az a tevékenység, amit együtt végzünk.
Érzelmileg azonban nagy jelentősége van az egymásra szánt időnek. A tevékenység csupán a közvetítő közeg, melynek révén az együttlét élményében részesülünk.

MEGHITT BESZÉLGETÉS

Ezen azt a bensőséges párbeszédet értem, melynek során két ember meghitt és zavartalan légkörben megosztja egymással élményeit, tapasztalatait, gondolatait, érzéseit és vágyait. A legtöbben, akik arra panaszkodnak, hogy házastársuk nem beszélget velük, nem arra gondolnak, hogy a másik soha nem szól egy szót sem. Arra utalnak, hogy társuk nem szán időt a figyelmes és bizalmas beszélgetésre. Ha társunk a „minőségi idő” szeretetnyelvét beszéli, az ilyen beszélgetések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy érezze szeretetünket.
A meghitt beszélgetés nemcsak együttérző odafigyelést igényel, hanem önfeltárást is.
„Arra vágyom, hogy a férjem beavasson a gondolataiba és az érzelmeibe.” Ez az asszony a bensőséges kapcsolat utáni sóvárgását fejezi ki. Szeretné közel érezni magát a férjéhez, de hogyan érezhetné magát közel hozzá, ha nem ismeri? Csak akkor érzi férje szeretetét, ha az megtanulja feltárni önmagát. Ha a feleség szeretetnyelve a „minőségi idő”, ezen belül pedig a meghitt beszélgetés, akkor mindaddig nem lesz tele a szeretettankja, amíg a férje nem osztja meg vele gondolatait és érzéseit.

FELADAT

1. „Túlságosan igénybe vesz a hivatásom” – sokan ezzel az ürüggyel fosztják meg házastársukat az együtt töltött időtől. Pedig a siker és az anyagi gondoskodás nem helyettesítheti a meghitt kapcsolatot. Készítsünk tervet házastársunkkal együtt, melyben a kötelezettségek mellett az egymásra fordított idő is helyet kap – ha kell, áldozatok árán!
2. Állapítsuk meg, hogy mennyire fontosak a közös tevékenységek a házasságunkban! Válasszunk ki három olyan élményt, amely közel vitt bennünket egymáshoz, és maradandó élményként él bennünk! Milyen szerepet játszott ezekben az élményekben a „minőségi idő”? Beszéljük meg, milyen közös élményt tervezünk a közeljövőben, melyet idővel szép emlékeink közé sorolhatunk!
Forrás: Gary Chapman – Egymásra hangolva
Fotó: pexels.com
Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp