Férfiak, nők és gyermekek Afrikában
Férfiak, nők és gyermekek Afrikában

Férfiak, nők és gyermekek Afrikában

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
Ferreira Láng Emese misszionáriussal Háló Gyula készített interjút az afrikaiak életéről és arról, miben tud segíteni a helyieknek egy Európából érkezett segítő.

Hogy látod a nemek helyzetét Afrikában?

Mivel nő vagyok, a véleményemet erősen meghatározzák az ott ért emóciók. Elfogult leszek. Úgy látom, a nőket nagyon sok igazságtalanság éri a férfiak részéről. Aki városban él, az is egészen máshogy él, mint aki faluban, vagy ha csak városban nőtt fel, vagy aki tanult, az is másképp. A szerepek elég jól körül vannak határolva, és emiatt nincs vita, nincs versengés, ennek megvan a pozitív oldala is. Főleg mostanában nagyon sok munka hárul a nőkre, háztartási munka, gyerekszülés, gyermeknevelés, mezei munka, van, aki az állatokat is kitereli, tűzifabeszerzés, és van, hogy nagyon messziről kell hozni. Hagyományosan a férfiak dolga volt, hogy megvédjék a közösséget, akár harc által is, prominens szerepeket vállaljanak, főnök vagy bíráskodás. De ezek alkalomszerű dolgok, van, ahol egyáltalán nincs harc. Így a férfiak nem sok munkát végeznek. Van, ahol a férfiak is mezőgazdaságban foglalkoznak. Egy hagyományosabb törzsben tinédzserkorban a fiúkat körülmetélik, ők harcosok lesznek addig, míg a következő generációnak a férfivá avatása megtörténik. Nagyrészt az ő feladatuk az, hogy az állatokkal elmenjenek, van, hogy többnapi útra, főleg ha szárazság van, akkor legelőt kell keresni, és megvédeni az állatokat is.

Az állatoknak miért van ilyen különös szerepük?

Azért, mert a feleségért fizetendő menyasszonydíjat állatokban szokták meghatározni. Ezért is van az, hogy ha valakinek nincs elég tehene, hogy feleséget vegyen, akkor lop egy másik törzstől, azok próbálják megvédeni, és mivel modernebb fegyvereket használnak, ezért sokszor életeket követelnek ezek a harcok. A menyasszonydíj szerepe, hogy a két családot jobban összehozza eredetileg, de sajnos sok férfi ezt úgy kihasználja, hogy a nők kiszolgáltatottabbak lettek, és a férfi azt mondja, hogy ezt meg ezt csináld, meg ennyit és ennyit fizettem érted. Eredetileg nem megvásárolásról van szó. Van olyan férfi, aki éveken át fizeti ezt az összeget. Ez nagyon változó, ahol 10-20 kecskéről van szó, de van olyan szudáni törzs, ahol 200 marhát kell adni egy lányért. Így elválni nehezebb, mert akkor vissza kell fizetni mindent. Ezért ha konfliktus van, próbál a család mindent megtenni azért, hogy együtt maradjanak, próbálják békíteni őket.

És mi a gyermekek értéke?

Ha valaki meddő marad, az a legnagyobb átok, és akkor nagy a nyomás a férjen, hogy vegyen egy második feleséget. Mert hát csak a feleség lehet az oka. Viszont ha a második feleségnek sem lesz gyermeke, akkor titokban meghívnak egy testvért vagy unokatestvért, hogy ő fakasszon sarjat a férfiúnak. Tehát a többnejűség elterjedt. Kenyában például a törvény nem engedélyezi ezt, de mégis megvan. A nők elég nagy százaléka többnejű házassági kapcsolatban él. Az a státusz jele, mert minél gazdagabb valaki, annál több felesége van. Ha valaki törzsfőnök, olyan szinte nincs, hogy csak egy felesége legyen. Inkább van 4-5 vagy 7-8 is. Azért az esetek legnagyobb többségében konfliktus van emiatt a családban. A legritkább eset, hogy békességben élnek egymás mellett. Az első feleség mindig magasabb rangon áll, mint a többi. Nagyon kevés férfi van, aki úgy tud viszonyulni a feleségekhez, hogy az ne vezessen féltékenységhez, versengésekhez.

Mi az egyedülálló nő értéke?

Nulla. Tehát a nő akkor válik nővé, ha férjhez megy és gyereke lesz. Tehát az anyaság kiemelt helyet biztosít a nőnek házasságon belül. Kevesen vannak olyanok, akik próbálják korlátozni a gyermekek számát, tehát ahogy jönnek, 6-8 gyerek is van egy családban, de ahol több feleség van, ott sokkal több. Eleinte a szülők foglalkoznak a gyerekekkel, meg sokszor van, hogy a kiterjedtebb család együtt él. Az unokaöcs, unokahúg. De az apa-anya megosztásban inkább az anya az, aki foglalkozik a gyerekkel.

Az apa mivel foglalkozik?
Vannak, akik mezőgazdaságban, a földjükön. Falun is más és városban is. Városban van esetleg állása, főnök vagy bíró vagy ilyesmi. Néhányan elmentek tanulni, és visszajöttek, ápolók, orvosok, néhány embernek van üzlete, azzal foglalkoznak. A keresztény területen lelkipásztorok, lelkimunkások, segélyszervezetnél is kaphatnak munkát, és ezért kapnak fizetést. Ahol sok gyerek van, ott a nagyobbak foglalkoznak a kisebbekkel. Sokszor már egészen fiatal kortól rá van bízva egy nálánál kisebb. 5-6 évesre rábízzák már a kisebbet.

A gyermekek játékai?

Sokszor játszanak olyat, hogy kereket hajtanak egy bottal, vagy drótból formált kiskocsit tolnak. Csoportos játékaikat nem ismerem.

A nőknek milyen kilátásaik vannak?

Változik a helyzet, mert több nő tanulhat és tovább is tanul, de még mindig fizetni kell a tandíjat, nincsen államilag finanszírozott kötelező oktatás?
Évekkel ezelőtt bevezettek ingyen oktatást, állami iskolákat, de annak nagyon alacsony a színvonala. Ha rendes oktatást akar valaki, akkor fizetős iskolába küldik a gyermekeiket. De ha választani kell, akkor a fiúkat részesítik előnyben.

Milyen távolságra vannak az iskolák?

Ez nagyon változó. Minden faluban nincs, de például fönn északon az egyik család elhozott egy rokon gyermeket a szomszéd faluból, pedig ott is volt iskola, de náluk jobb volt az oktatás. Gyakran van ilyen, hogy magukhoz vesznek egy rokont, egy családtagot, hogy tanulhasson. Középiskolákban inkább van az, hogy kollégiumba mennek.

Van-e lényeges különbség az afrikai és az európai férfi, nő között?

Szerintem alapvetően nincs. A nyugati nőknél az a helyzet, hogy nekik nagyobb igényeik vannak, mert többet tudnak, hogy mit kaphatnak meg. Az afrikai nő nem is tudja, hogy amivel meg kell elégednie, az nagyon kevés. Volt erről egyszer szó, hogy mitől férfi egy férfi Afrikában. És az volt a vélemény, hogy attól, ha gyermeke van. Bizonyos törzseknél mindenképpen ez számít.

Mi a férfiideál?

Az alapvető dolog, hogy bátor legyen, tűrje a fájdalmat, nem szabad látszania rajta, ha szenved.

És a nők hogyan mutathatják ki a fájdalmat? Ők szenvedhetnek?

A fizikai fájdalmat nekik is szótlanul kell tűrniük, de például ha meghal valaki, akkor teljes mértékben kifejezik az érzelmeiket, viszont a férfiak akkor sem sírhatnak.

Ha összejön egy társaság, akkor az alapvetően csak férfiakból, illetve csak nőkből állhat?

Igen. A városokban azért vannak olyan helyek, ahol nem veszik ilyen szigorúan. És meg is látogatják egymást a családok. A lelkipásztor is elmegy meglátogatni olyan családot is, ahol csak nők vannak jelen. És ha a család étkezik, akkor van olyan, hogy együtt vannak férfiak és nők. De inkább az a jellemző, hogy különválnak. A házasságról is más az elképzelés, az elvárás. Nem egy érzelmi partnert keresnek egymásnak a felek. A nőnek szüksége van valakire, aki gondoskodjon róla, megvédje. Ott nagyon fontos, hogy gyermekük legyen. A nő férjhez megy, hogy növekedjen a státusza, és hogy gyereke lehessen. És a férj célja is az, hogy gyermeke legyen és fenntartsa a nevet, ezért is fontos, hogy fiúgyermeke legyen. Ha lány születik csak, akkor senki sem viszi tovább a nevet.

Mégis a lányért kell fizetni.

Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy ez egy bizonyos kárpótlás a családnak, hogy elveszített egy munkaerőt. Mivelhogy a lány annyit dolgozik.

Az AIDS hogyan érinti a nemeket?

A nők szenvednek emiatt inkább. És ők vannak olyan helyzetben, hogy nem nagyon tehetnek ellene. Egyrészt a többnejűség miatt jobban terjed, másrészt a férfiak ha házasságon kívüli kapcsolatot létesítenek és hazamennek, akkor a feleség nem mondhatja azt a férjének, hogy védekezzen, mert ő nem akarja elkapni az AIDS-t, és akkor a saját hibáján kívül lesz az, és a gyermekének is átadhatja. Sokan nem is akarják tudni, hogy fertőzöttek-e vagy nem. Ez tabu, mert aki viszont AIDS-es, azt nagyon kizárják.
Tehát a szexuális élet nincs szabályozva, de a következménye már büntetve van.
Mert még erről sem tájékozottak, azzal sincsenek tisztában, hogy hogyan terjed az AIDS, és hogyan védekezhetnek. Hiába van nagy hangsúly az oktatáson, a megelőzésen, még mindig nagy a tudatlanság.

Kenyában milyen arányú a megbetegedés?

Úgy gondolom, 10%, de lehet, hogy nincs annyi. Ugandában volt 10%. Ott egyébként sikerült csökkenteni, mert olyan kampányt vezettek be, ami a tartózkodásra tette a hangsúlyt. A házasság előtti szexuális élet és a házasságon kívüli mellőzésére tették a hangsúlyt. De elég hangsúlyt fektettek arra, hogy sikerült visszafordítani a helyzetet.
Meg a háború az mindenképpen – amikor a férfiak elmennek harcolni, akkor a nőkön van teljesen a munka terhe, ha háborús területen élnek, akkor ki vannak szolgáltatva annak, hogy megerőszakolják őket.
Elég korán, úgy tizennégy éves korban férjhez mennek a lányok, és korán szülnek gyereket, korán kezdődik a felnőtté válás. A lányok fele 18 éven aluli korban megy férjhez. Egyharmaduk többnejű házasságban él – afrikai átlagban. Több olyan valakit ismerek, ahol a férj, ha nem is többnejű, de egyszer csak lelép, és otthagyja az asszonyt a gyerekekkel. És soha nem látják többé. Mit tehet az asszony? Ha elmegy dolgozni, akkor ki van a gyerekekkel? Legjobb esetben visszamegy az anyjához, vagy van valami más rokon. De annak a nőnek mindenképpen el kell mennie dolgozni, különben éhen halnak.

Afrika mely részén jobb a helyzet a férfiak és nők kapcsolatában?

Nyugat-Afrikában a nők egyenrangúsága nagyobb, mint Kelet-Afrikában. Ott nincs is mindenhol ilyen jegyajándék. Mondjuk sokszor láttam is Egyiptomban, nem mondom, hogy mindegyik, de a feleségnek több szava van a családban, meg úgy egyenlőbben kezelik.
Kenyai kapta 2004-ben a Nobel-díjat, Vangari Mataj ökológus, emberi jogok harcosa, a faültetéssel is nagyon élen járt. Vannak nők azért, akik sokat el tudnak érni Afrikában is.

Háló Gyula

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp