Mikor szerelembe esünk, izgatottan, felfokozottan vágyunk, és érzékeljük egy másik ember közelségét, a vele való intimitást.
Életem során többször voltam szerelmes. Először nagycsoportos koromban a Tóth Tibcsibe. Voltak kisiskolás és gimnazista szerelmeim, aztán találkoztam a Kedvessel, akibe nemcsak szerelmes lettem, hanem megláttam és megtaláltam az Istentől rendelt társamat, akiért ismeretlenül is imádkoztam. Hogy is van ez? Többször voltam szerelmes, de csak egyszer mentem férjhez… Ez azért van, mert a szerelem nagyon felfokozott érzelem, de önmagában nem tart örökké.
Sőt, létezik a „szerelemanyag”: C6H5-CH (NH2) – CH3 (phenilaetilamin).
Amikor valaki szerelmes, ennek az anyagnak a koncentrációja megnő a vérében. A szerelem érzése önmagában nem lehet szilárd alapja a házasságnak (ugyanígy a „mi már nem szeretjük egymást” sem lehet alapja a válásnak). Ahhoz, hogy a szerelem mély szeretet maradjon és növekedjen, a párkapcsolatban a társamat kell középre helyeznem, felé kell szolgálnom azzal a szeretettel, melyet az 1Korinthus 13 jellemez. Házasságkötésünket elsősorban nem érzelmeink, hanem más fontos tényezők alapozzák meg. Ezt fontosnak tartom megjegyezni, mert az elmúlt években sajnos keresztény körökben is láttam elkapkodott, csupán a szerelem érzésére épülő házasságkötéseket, melyeknek néhány hónap alatt végük szakadt.
A szerelem mellett meg kell ismerni a másikat, hogy mit gondol Istenről, családról, hitről, felelősségről stb.
Mindez egy folyamat, melyhez idő és érettség kell. A fülemben cseng egy fiatal nő hangja, aki néhány hónap házasság után vált el: „Oti! Nem az volt a helytelen, hogy elváltam, hanem az, hogy ehhez az emberhez férjhez mentem. Nem kellett volna.” Ez a nő azóta újra férjez ment, és boldog házasságban él. Az ő esete, és más, meggondolatlan, és most boldogtalan házasságokat látva itt szeretném az olvasók szívére helyezni a felelősségünket gyermekeink és fiataljaink felé. A párválasztás kérdésében bölcsen kell őket tanácsolnunk, hogy Isten vezetése szerint és tőle kapott bizonyossággal válasszanak maguknak társat.
A szerelem érzéséhez és a válásokhoz is kapcsolódik a flört-elem, ami förtelem, és a házasságot aláássa.
A házasság Istentől rendelt szent szövetség, melyre vigyázni kell. Az Istentől kapott szerelmet a hűséggel kell megpecsételni, kapcsolatunkat ápolni kell, nem pedig egy harmadik személyhez menekülni a nehézségek idején. Isten igéje azt mondja: „Ne paráználkodj!” (2Mózes 20,14), ne légy hűtlen, a házasság egy szent szövetség! „Legyen megbecsült a házasság minden ember előtt, és a házasélet legyen tiszta.” (Zsidók 13,4) – Ez az igazság, esetleges érzelmeinket, melyek a csalárd szívből fakadnak (Jeremiás 17,9) egy harmadik személy iránt, ennek a tükrében kell néznünk. Az Úr Jézus azt mondja: „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” (Máté 5,28)
Isten kegyelméből és egymás iránt való elköteleződésünkből nem ismerjük ezt a förtelmet a párommal. De hiszem, hogy ha Isten igéjét tartja valaki mércének az életében és a házasságában, akkor a flörtelemet határozottan ki tudja irtani gondolataiból és szívéből. Miért gondolom így? Mert házasságkötésünk előtt megtapasztaltuk ennek igazságát. Bár nagy volt a vágy bennünk, tudtuk, hogy a szex Isten nászajándéka számunkra, az ő rendelése szerint a házasságunkban válhatunk egy testté, és nem előtte. Lehet, hogy különböző okok (pl. a gyengédség vagy a tisztelet hiánya) miatt vágyik egy másik ember után a férj vagy a feleség. De ha Istent szereti és az ő utasításai szerint akar élni, akkor ennek engedelmeskedik. A boldogtalan, megromlott házasságban is meg lehet újulni, helyre lehet állni: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” (Ézsaiás 42,3) Az Úr segít meggyógyulni, helyreállni, felépülni.
Ő szenvedélyesen szeret minket. A társam iránt érzett szerelmem az ő ajándéka (Énekek 8,6), és ő segít ezt ápolni.
Fontos, hogy „a szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára” (Példabeszédek 3,3).
A szerelem és a házasság Istentől kapott drága kincs. „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (1Timóteus 1,14)
Írta: Selmeczi Ottilia
Hűségünk
szárnyaló szabadság,
két akarat szent szövetsége arra,
hogy egymás felé szállva
– vagy egymástól olykor elrebbenve is –
elszakíthatatlan
a szeretet köteléke.
Simon András
