Az egyedülállóság előnyei és nehézségei

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Az előző, házasságról szóló cikk ott ért véget, hogy feltettük a  fő kérdést: kiben bízunk igazán? Istenben, önmagunkban, vagy másban?

(Az előző cikk itt olvasható) Az egyedülálló hívők életében is kulcsfontosságú, hogy a bibliai értékrend vezérelje gondolataikat, ne pedig a korszellem. 

Jelentsünk ki elöljáróban három fontos alapvetést: 1. a keresztény egyedülálló az nem világi értelemben vett „szingli” – sem mentalitásában, sem életgyakorlatában; 2. nem csak hátránya van a társ nélküli állapotnak, sok előnye is; 3. ugyanígy a házasságban sem minden „happy” – nincs szó erről, a valóság az, hogy sok előnye és áldása mellett számos kihívással szembesül a társsal rendelkező hívő ember is. Ezt a gyakran hangoztatott, legtöbbször feltételezéseken alapuló három tévhitet mindenképpen el kellett oszlatnunk, mielőtt tovább gondolkodunk a témában. 

Tudjuk, hogy Pál apostol Bibliából megismert életének egy jelentős részében biztosan egyedülálló volt. Azt, hogy korábban ne lett volna felesége, nem jelenthetjük ki minden kétséget kizáróan. Elképzelhető, hogy volt, csak sajnos mondjuk életét vesztette. Ezt nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy életének egy pontján kérte az Urat, hogy vegye el tőle a „tövist”. Pál így vall magáról: „hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe… emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12,7–9) 

Hogy mi lehetett a tövis, azt hasonló módon nem tudjuk biztosan, mint Pál korábbi családi állapotát.

Testi vagy lelki nehézségről volt szó, vagy esetleg a kettő együtt? Netán egyedülállóságához (is) volt köze? Nem találgatok, csupán vázolom ennek a potenciális lehetőségét is. Manapság is sok hűséges, egyedülálló kereszténynek jelenti a „felvenni a keresztem” a társ nélküli állapotával való együttélést. Ha nem is beletörődést, de – időszakos – megbékélést.

Köztudott, hogy a hívő nők aránya – olykor jelentősen – nagyobb az evangéliumi egyházakon belül is, mint férfi társaiké. Így már csak a puszta matek is azt mondatja: sajnos lesznek közülük, akik egyedül maradnak. Számukra mindenképp nagy vigaszt jelenthet, hogy Jézus úgy mutatkozik be az Újszövetség lapjain, mint a tökéletes vőlegény.

De hívő férfiak között is vannak olyanok, (pl. John Stott) akik leélnek egyedülállóságban egy egész életet, közben pedig hűséges szolgálatukkal Isten nevének szereznek dicsőséget. A társnélküliség nem jelent feltétlen búskomorságot – gondoljunk csak Teréz anyára! (A papi cölibátust vállaló férfiak vagy apácafogadalmat tett nők témakörét majd egy következő cikkben vizsgálom.)

Protestáns vonalon ugye nincs szó lelkészi nőtlenségről, az egyedül maradás kegyelmi ajándéka – amennyiben beszélhetünk ilyenről – meglehetősen ritka, ám mégsem kizárt.

Abban viszont, hogy konkrét, gyakorlati módon hogyan tudnának a felekezetek segíteni abban, hogy minél több tagjuk kössön házasságot, illetve a meg nem házasodottak biblikus támogatást és lelkigondozást kaphassanak, nos, ez ügyben nagyon adós az egyház egy átfogó, mélyre ható programmal, cselekvési tervvel. 

Összegezve, milyen gyakorlati tanácsokat és bátorítást tudunk mondani az egyedülálló keresztényeknek? Álljon itt három meglátás! Először is, ha lehetséges, törekedjenek megházasodni, mert házasnak lenni jó – sőt sok esetben jobb, mint egyedül. Mondjuk ki az okát is: a szexuális kísértés miatt. „Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.” (1Korinthus 7,9)

Másodszor, ritkábban, de előfordul a homoszexualitás esete. Ilyen helyzetben az egyetlen bibliai válasz, hogy aki ilyen késztetéssel, hajlammal küzd, és a saját neméhez vonzódik olyannyira, hogy nem jön szóba nála a heteroszexuális házasság, vállalja fel az élethosszig tartó egyedülállóságot. Ily módon élhet és szolgálhat szentül és tisztán saját gyülekezetében.

Harmadszor, addig, amíg (és lehet, hogy sajnos élete végéig) valaki egyedülálló, tartsa értéknek állapotát, melyet még inkább tud a szolgálat oltárán kamatoztatni azáltal, hogy házas, sőt szülőként élő hittestvéreihez képest osztatlanabb figyelmet tud fordítani Isten ügyének!

Végül pedig könyvajánlóval fejezzük be ezt az írást. A témában értékes referencia Tim és felesége, Kathy Keller A házasságról szóló könyvének 7. fejezete, mely „Az egyedülállók és a házasság” címet viseli. Gary Chapman is írt az 5 szeretetnyelv sorozatában témába vágó művet: Az 5 Szeretetnyelv – Szólóban, mely az Egyedül, de nem magányosan alcímet viseli. 

 

Kép forrása: https://www.lifeway.com/en/articles/single-truths

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp