• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Megszerettetni a Bibliát, de hogyan? – 2. rész

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Egy keresztény család gyereke ismerje a Bibliát – ezt a követendő mintát kapjuk a gyülekezetben, és arról is meg vagyunk győződve, hogy ez a legfontosabb tudás, amit át kell majd adnunk útravalónak.

Ugyanakkor nagy kérdés, mikor, mennyit mondjunk, hogy döntsük el, elég-e az, amit elmondunk az egészséges fejlődéshez, nincs-e lemaradva az igeismeretben…

Azt a nevelési alapelvet ismerjük általában, hogy nem zúdítunk gyermekünkre ismereteket – még ha igazak, még ha hasznosak is –, hanem válaszolunk, amikor kérdez, és bevonjuk az életünkbe, mindenbe, amibe csak érettsége okán már lehet.

A szexuális nevelését sem azzal kezdjük, ha kérdezi négyévesen, hogyan lett ő, hogy töviről hegyire elmondunk minden részletet a fogantatástól a szülésig.

Ez a bibliaismeret átadásakor is nagyon fontos, főként, ha amúgy is félős, szorongós gyerekről van szó, ilyenkor nem lehet akármikor csatákról, pusztulásról, sőt még kemény konfliktusokról sem beszélni. A legtöbb egészséges apróság a meséket vissza is utasítja, ha neki túl nehéz megemésztenie. Lányom a Vukot a mai napig utálja, mert túl korán ismerte meg a történetet, és bizony a szülő elvesztése, a magányos gyerek képe neki túl sok volt.

Én is sokszor éreztem azt a késztetést, hogy minél előbb, minél többet tudjon az Igéről! De úgy éreztem, a sietség, az erőltetés az ellenkező irányba viszi a gyereket: vagy dacos lesz, vagy hamarosan kikel a képmutatás a szívében – végighallgatja, de a lelke távol marad a lényegtől.

Az ismeret önmagában nem használ semmit, csak a megértett, – kicsik esetében – átélt élmények, amelyek a Biblia szövegének lényegét érthetővé teszik.

A szülők szívébe írt igék, melyek megtermik a nap mint nap látott viselkedésmintáikat, számítanak a legtöbbet, ez vésődik be igazán. A rossz élmények is beíródnak sajnos egy időre, de olyan rugalmasak még a kisgyermekek, hogy könnyen lehet javítani, ha észbe kapunk és változtatunk.

Pál is azt tanácsolja a filippibelieknek: „Amiket tanultatok, hallottatok és láttatok is tőlem, azokat cselekedjétek, és a békesség Istene veletek lesz.” (Filippi 4,9)

A kisgyerek életkori sajátossága, hogy kíváncsi és szereti utánozni a szüleit. Ez a két tulajdonsága természetesen vezeti be a Biblia világába, ahogy nő. Rá fog kérdezni, mit olvas apa, anya, mi az a könyv, amit oly gyakran lát. A lányom például tudja, hogy reggel az apukája Bibliát olvas közvetlenül a felkelés vagy a reggeli után. Ilyenkor megkéri, hogy ne zavarja, hacsak nem az orra vérzik… Tudja, hogy valami fontosat csinál apa, mert ilyet csak nagyon ritkán kér tőle, csak egy fontos telefon vagy határidős munka alkalmával.

Szerintem annak, hogy a kislányomnak most minden este az új fordítású Bibliát kell olvasni mese helyett, lényeges eleme, hogy utánozza az apukáját, Ő is olvas Bibliát, ahogy a felnőttek.

A másik összetevő, ami hozzájárul a sikerhez, a jó szokások.

Ezeket az ismétlődő eseményeket a gyerek már várja, hiszen életkorából adódóan szereti a rutinokat, biztonságérzetet és kapaszkodót nyújt számára. A kislányomnak elalvás előtt pici kora óta olvastam valamilyen mesét, verset, néha énekeltem neki, dünnyögtünk egy kicsit még, és ott maradtam az ágyánál, míg elaludt. Ahogy óvodás lett, próbáltam gyerekbibliából olvasni, de sokáig ezeket a történeteket nem szerette, akármilyen színes, szagos változatban hoztam neki, így más mesét választottam.

Azután egyszer kaptam egy olyan szövegű gyerekbibliát, ami nagyon megragadta, és innen nem volt megállás: állhatatosan csak az új könyvét kérte esti mesének, semmi más nem volt jó neki. Így nőtt bele a napi rutinjába a Biblia is.

 

Folytatjuk…

Fotó: unsplash.com

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp