• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Hogyan tovább?

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Sorozatunkban egy Kárpátalján élő misszionárius házaspár történeteit olvashatjuk a lelkipásztor-feleség tollából. 4. rész

„A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk…” (Zsoltárok 10,17)

Amennyiben azt gondoltátok, több csavar már nem lehet ebben a történetben, akkor most elárulhatom nektek, hogy Isten tenni akart még valamit. Ennyi év távlatából viszont úgy látom, hogy meghagyta az embereknek a szabad döntés lehetőségét. Azzal, hogy befogadtuk őket, nemcsak azt szerettük volna, hogy a földi sátorházuk védve legyen a tél hidegétől, hanem hogy a lelki házuk is épüljön. Az övék is meg a mienk is. Isten formáló kezében voltunk. Kezdtünk belerázódni a dologba.

A városi gyülekezetbe sok fiatal és gyerek járt a Keresztyén Gyerekotthonból ekkortájt is. A gyerekek maguk dönthették el, hogy milyen gyülekezetbe akarnak járni. A legtöbben hozzánk jártak. Az egyik fiú megtért, bemerítkezett és a gyülekezetünk tagja is lett! Aranyos, jó fej srác volt, de olyan, aki nem hagyja magát! Szerettünk együtt énekelni a házi csoporton, hamar megtanult gitározni is! A hangján volt még mit csiszolni, no de serdülőkorban volt!

Olykor viccesen mondtam neki, hogy inkább csak gitározzon, majd én elkezdem az éneket. Nem sértődött meg rajta. Azóta remek hangja lett.

A gyermekotthon szabályai itt is hasonlóan működtek, mint gondolom, bárhol máshol a világon. Eljön az a nap, amikor már nem lakhatnak ott, akik felnőttkorba lépnek. Épp ekkortájt töltötte be a tizenhetet, ezért lakást kellett találnia magának. Az emberben benne lehet egy nagy fokú bizonytalanság ilyenkor. Mi lesz velem ezután? Hogyan tovább?

Az előző hetek eseményeit ő is tudta, és arra kért minket, hogy engedjük meg neki, hogy egy időre ő is odaköltözhessen. Először azt gondoltam, hogy három „dudás egy csárdába” már sok lesz, de most nem magam miatt aggódtam, hanem hogy milyen lesz köztük a harmónia! Természetesen mondtuk neki, hogy örömmel várjuk, és hogy nagyjából mire kell számítani.

Mi is csak sodródtunk az eseményekkel, de mindenképp segíteni akartunk neki, hiszen tudtuk, milyen nehéz egy új kezdet. Kicsit messzebbre került a munkahelyétől, de vonattal mindennap bejárhat. Örültünk, hogy legalább neki van munkája. Elmondtuk Misinek és Laci bácsinak, hogy mi várható, és kerestük a megoldást az ágyproblémára, merthogy az még nem volt.

Következő héten volt a beköltözés napja, viszont a fiatalember mégsem jött el.

Talált átmeneti megoldást Beregszászon, majd később egyik testvérnőnk fogadta be egy időre. Így történt, hogy maradtak kettecskén a lakóink. Biztos megkönnyebbültek, hogy így mégiscsak több helyük maradt.

Misinek komoly gyógyszereket kellett szednie a szíve miatt, s mi reméltük, hogy nem nálunk lesz valami baja. Egy nejlonzacskóban volt minden, amire a szívének szüksége lehetett. Szívműtétre várt, de még nem volt meg rá a pénz. Még? Egyáltalán nem volt semmi, csak a hit és bizalom. A barátja, úgy is mondhatnánk, lelki mentora, latba vetette minden kapcsolatát, hátha elő tudja keríteni a szükséges összeget. Annyira szeretettel bánt vele, tanítgatta. Példaértékű volt. Mi is bevállaltuk, hogy elvisszük őt az orvosi kivizsgálásokra, amikor csak kell. Többen is hasonlóan gondolkodtak a MEM-ben.

Mindenki segíteni szeretett volna Misinek! Jó volt látni az emberek szeretetét, önzetlenségét és összefogását! Hát nem ezért vagyunk egymásnak?

Mi is bolyongtunk a nagyvilágban Jézus nélkül, de megtaláltattunk, ahogyan Misi is. Ez a helyzet új színt hozott az életünkbe! Szerettük volna nagyon, hogy sikerüljön az orvosoknak őt meggyógyítani. Elkezdtünk érdeklődni jó hírű szívorvosok után, persze ami itt a környékünkön elérhető. Magyarországi megoldáson nem gondolkodtunk. Az első vizsgálatok nem mutattak jó eredményt. Fel kellene erősíteni egy kicsit – mondták –, így várni kellett.

A beregszászi gyülekezetbe rendszeresen vittük magunkkal vasárnap délelőttönként. Úgy láttuk, oda szívesebben járt, mert a barátja is ott volt, meg több volt a fiatal. Kapott néhány új holmit a fiúktól! Volt egy új zakónk, ami pont rá passzolt! Amikor felvette, csinos fiatalember lett belőle. Boldognak tűnt, csak vigyorgott. A régi barátai meg is szólták érte! Nem dicséretnek szánták! Amikor napközben benéztem hozzájuk, gyakran megesett, hogy Misi is a Bibliát olvasta. Csak úgy falta az igéket. Az életadó igéket, amelyek a lelkét már megmentették. De a teste még veszélyben volt. Nem is gondoltuk, mennyire. Unalmukban gyakran hallgatták azt az ütött-kopott rádiós magnót is, amit még Misi hozott magával.

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp