Élő gyülekezetek – látogatóban az Élő Remény Baptista Gyülekezetnél

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
Amikor Kornya Mihály az 1870-es és 80-as évek fordulóján megérkezett Szadára, nem ismert senkit.

A visszaemlékezések szerint az utcán járó-kelő emberektől érdeklődött, hogy ki fogadná be őt. A megkérdezettek közül valaki egy különös emberhez küldte, akit egyfajta ’falu bolondjaként’ tartottak számon, hisz azt várta, Illés tüzes szekérrel jön majd el érte.

A parasztpróféta ismerte az Írást, miszerint Isten a világ bolondjait választotta ki magának, hogy megszégyenítse a bölcseket (1Korinthus 1,27), így felkereste a megadott címet. Itt és így kezdődött el a szadai gyülekezet története, amely akárcsak a veresegyházi, mind a mai napig virágzik.

Bacsó Benjámin és családja hat éve érkezett Szadára, hogy ellássa a szada–veresegyházi gyülekezet lelkipásztori feladatait.

Őt – mint visszaemlékszik – Kornya Mihállyal ellentétben igencsak várták és gondoskodó szeretettel fogadták.

„Szada–Veresegyház, ahol élünk, Gödöllő közelében van. Nem véletlenül említem egyszerre a kettőt, a települések mára ugyanis összeérnek. A mi házunk Szadán helyezkedik el, de ha átsétálok az utca túloldalára, akkor már Veresegyházon találom magam. Az összenövés ellenére azonban önálló gyülekezetekről beszélhetünk, így én Szadán, Veresegyházon és Erdőkertesen is szolgálok. A gyülekezet tagjainak jelentős része a településeken él.”

Bacsó Benjamin

Egy kis múltidézés

Veresegyház volt az a község, ahol a XX. század első évtizedeiben a földínség miatt még a hazai arányokhoz képest is igen sok – előfordult, hogy havonta mintegy negyven – ember ’tántorgott ki’ Amerikába. Mára egy rendkívül dinamikusan növekvő település lett, amely a városi rangot is elnyerte a közelmúltban. Jelenleg mintegy húszezren élnek itt, Szadán hatezer-hétezer, míg Erdőkertesen tízezer körüli a lakosok száma. A veresegyházi fejlődésben elvitathatatlanul óriási szerepe van Pásztor Béla polgármesternek, aki bár saját maga a nyolcvanon is túl van, továbbra is megválasztott vezetője a településnek immár hatvan éve. Mint Benjámin elmondja, rendkívül sokan költöznek ide a fővárosból, de érkeznek – mint ő és családja – az ország keleti részéből is.

„Mindez meghatározza a települések életét. Igen sok a fiatal, a kisgyerekes család, amelyek gyakran híján vannak a rokoni kapcsolatoknak és a családi segítségnek, hiszen a nagyszülők, rokonok akár több száz kilométerre élnek tőlük.”

A 140 éves szadai baptista gyülekezet a baptisták történetében kiemelkedő szerepet játszott, ugyanis elsők között volt, amely a magyar nyelvű baptista igehirdetést támogatta és egyben kezdeményezte is azt, hogy magyar baptista szövetség jöjjön létre, emellett pedig igen sok gyülekezetplántálásban vett részt. A veresegyházi rövidebb múltra tekinthet vissza, de arról feljegyzések is tanúskodnak, hogy a múlt század első felében már itt is működött gyülekezet.

A szadai gyülekezet a 1930-as években építette fel az Imaházat, ahogy az akkoriban szokás volt, saját kezük munkájával, óriási lemondások árán…

Itt mára már csökkent a gyülekezet, 25 tag, ami a lelkigondozottakkal, gyerekekkel éri el az ötven főt. A veresegyházi gyülekezetet közel százan alkotják, de ha a lelkigondozottakat, gyermekeket is tekintjük, akkor négyszáz emberről beszélhetünk. Minderről így beszél Benjámin:

„Amikor idejöttünk, a veresi gyülekezet ennek a létszámnak körülbelül az egyharmada, talán a fele volt. Azt gondolom, hogy történt azonban számos olyan változás, amely hatására a gyülekezet a társadalomhoz jobban tudott kapcsolódni. Nyitottunk az itt élők felé, elkezdtük keresni azokat a felületeket, ahol meg tudjuk osztani velük azokat az értékeket, amiket képviselünk. Ennek a folyamatnak lett az eredménye, hogy csak néhány példát emeljek ki: az óvoda, a bölcsőde, cserkészet, az ifjúsági programok vagy a baba-mama klub.”

Mielőtt ezekről elkezdem kérdezni beszélgetőtársamat, arra kérem, hogy meséljen a kezdetekről, vagyis hogy milyennek látta a településeket, mi módon illeszkedett be a közösségbe ő és a családja: „Nem állíthatom azt, hogy könnyű kezdés volt. Ezt megelőzően az ország második legnagyobb városában, Debrecenben éltünk, egy nagy gyülekezetbe tartoztunk, ahol rokonok és barátok vettek körül bennünket. Szadán értelemszerűen más ritmusa van az életnek, mint Debrecenben volt, jóval csendesebb, lassabb.

Ami segített számunkra, az a végtelen szeretet volt, ahogy a gyülekezet fogadott bennünket,

a tagok mindent megtettek, hogy akklimatizálódni tudjunk. A lányaink ma már a szadai iskola alsó tagozatának a padjait koptatják, önjogú barátokra tettek szert és aktívan részt vesznek a gyülekezet programjaiban. Barbi [Benjámin felesége] igen hamar felvette a fonalat, részévé vált a gyülekezeti életnek, oroszlánrészt vállalt a vasárnapi iskola munkájában, ennek hatására rengeteg új gyermek érkezett ide. Aztán lehetőség nyílt és saját vállalkozásba is kezdett, jelenleg a gyülekezeti teendők mellett egy fotóstúdiót vezet. Elmondhatom hát, hogy otthonunk lett ez a hely.”

És akkor azok a bizonyos kapcsolódási felületek…

„A veresegyházi gyülekezet egyik tagja országos vezetője egy cserkészcsapatnak, a Royal Rangersnek, amely keresztény alapokon nyugszik, és célja, hogy olyan közösséget építsenek a fiatalokkal együtt, ami valódi értékeket közvetít és alternatívát jelent a virtuális világgal szemben.” Mára már 50-70 gyerek és fiatal vesz részt a programjaikon. Ez az egyik kapcsolódási pont, ahol a szabadidő hasznos eltöltése mellett a hitünket is megmutatjuk.

Minden gyermeket örömmel fogadunk a településről, felekezeti hovatartozás nem számít, és az sem kizáró ok, ha nem gyakorolják a hitet a szülők.

Az önkormányzat támogatását élvezzük, hiszen van egy megállapodásunk, amely szerint használatunkba bocsátottak egy területet, ahol az egyre növekvő számú csapat elfér. Nagyon aktív itt az élet, táborok, kirándulások, sportesemények színesítik azt. Emellett gyülekezeti táboraink is vannak, bár még el sem kezdődött a nyár, már szervezzük a szeptemberi hagyományos rendezvényünket is. Mindez nem létezne, ha a gyülekezet tagjai nem lennének aktívak, a vezetőség pedig nem lenne elkötelezett.”

„Komatálat hoztam, föl is aranyoztam”

Mint azt Benjámin meséli, a gyülekezet tagjai számos módon igyekeznek figyelni egymásra, segíteni a szavakon túl is. Ennek egyik meghatározó hagyománya az úgynevezett komatál. A komatál a magyar paraszti közösségekben hosszú évszázadok alatt ismert volt, a XX. században ’kopott ki’ a gyakorlatból, majd az elmúlt évtizedekben egyre több közösség életében jelent meg újragondolva. A hagyományok szerint a komálás leginkább a lányok között történt és egyfajta véd- és dacszövetség volt, vagyis életre szóló barátság. Ezt a barátságot a komatálcserével rögzítették. Ezek az asszonyok, ha a komájuk szült, akkor ismét komatállal ajándékozták meg, amely élelmiszert tartalmazott, ezzel segítették elő, hogy az egy ideig mentesüljön a főzés terhe alól. Anyagi lehetőségeik szerint a külsőségekre is adtak, az elkészített ételek szép edényekben, hímzések kíséretében érkeztek meg a kiválasztott személyhez.

„A veresegyházi gyülekezeti családok valamelyikébe ha gyermek érkezik, akkor a közösség összefog és két hétig egymást váltva gondoskodik ebédről a családnak” – meséli Benjámin.

A cseperedő gyermekek sem nélkülözik a gyülekezet segítségét. Az Élő Remény Baptista Gyülekezet szorosan együttműködik a Baptista Tevékeny Szeretet Misszióval, a fenntartási feladatokat a BTESZ-en keresztül gyakorolja, ennek révén működik a Felhőcske Bölcsőde, és ez év szeptemberétől a Bárka Óvoda is. „Láttuk azt, hogy sok gyermek él a településen, az ő elhelyezésük igen nehezen megoldható a szülők számára, emiatt döntöttünk négy éve a bölcsőde, majd ez évben az óvoda létrehozása mellett. A Felhőcske Bölcsőde Veresegyház–Szadán működik, a Bárka esetében pedig az erdőkertesi önkormányzattal kötöttünk szerződést. Ennek köszönhetően jutottunk a megfelelő ingatlanhoz, amelyben, reményeink szerint, szeptemberben már fogadhatjuk a gyermekeket. Két csoport fog indulni, és négy, a gyülekezetünkhöz tartozó óvónő munkájára támaszkodhatunk majd.

Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek, hadd tanítsanak bölcsességre az öregek!”

Nem lenne teljes a kép a gyülekezetekről és ezek életéről, ha az idősebb korosztályról nem esne szó. Mert a gyermekek és fiatalok mellett ők is meghatározói a közösségnek, akiktől – mondja Benjámin – nap mint nap tanulni tudnak: „Az idősebb korosztály a mi gyülekezetünkben rendkívül érett és elkötelezett, erre, hogy még jobban érthető legyen, a közelmúlt egy történését szeretném elmondani: Veresegyházon az imaházban, mint a régebbiekben ez megszokott, padok voltak, melyek nem alkalmasak arra, hogy  kisgyermekes családok kényelmesen elhelyezkedhessenek. Azt javasoltuk, hogy cseréljük le ezeket székekre, amelyek jobban megfelelnek a mai igényeknek.

Akkor derült ki, hogy ezeket a padokat az idős testvérek, illetve a családjuk által összekuporgatott összegekből készítették el annak idején.

Ők pedig meghozták a döntést, számukra rendkívül fontos dologról mondtak le, amelyet az emlékeik jártak át. Képesek voltak erre a gyülekezet növekedésnek érdekében.”

A padok jelenleg a karzaton pihennek, de biztosak lehetünk abban, hogy nem is túl hosszú idő múlva méltó helyet kapnak, emlékei lesznek az egykori áldozatos munkának, a bölcs lemondásnak és a megújult gyülekezet megbecsülésének.

 

Szöőr Bea

 

Forrás: A Szadai Baptista Gyülekezet első évtizedeinek története (Sólyom Miklós)

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp