• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

A koronavírus láthatatlan szenvedői – családon belüli erőszak

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
A kijárási korlátozás egyik elkeserítő következménye a családon belüli erőszak világszintű növekedése.

Franciaországban a kapcsolati erőszak 30%-kal növekedett a kijárási korlátozás bevezetése óta. Egy volt kínai rendőrtiszt szerint háromszorosára emelkedett a rendőrségen bejelentett bántalmazásos esetek száma, ezért pedig egyértelműen a járvány és az otthoni karantén okolható. Argentínában 25%-kal nőttek a bántalmazást jelentő és segítségkérő hívások, mióta a kijárási korlátozás életbe lépett. Az ENSZ nőkkel és a nemek közötti egyenlőséggel (UN Women) foglalkozó szervezetének jelentésében az olvasható, hogy az elmúlt 12 hónapban 243 millió 15 és 49 év közötti nő és lány szenvedett el szexuális vagy fizikai erőszakot partnere részéről szerte a világon.

Magyarországon mindössze néhány krízisközpont működik, ahová az áldozatok menekülhetnek bántalmazóik elől. Ezek egyikét a Pápai Baptista Gyülekezet üzemelteti. Boncz Zoltán lelkipásztorral beszélgettünk az áldozattá válásról és arról, hogyan ismerhetőek fel a családon belüli erőszak jelei.

Hogyan működik a krízisközpont?

Alapvetően az emberkereskedelem, illetve a kapcsolati erőszak áldozatai kerülnek be a krízisközpontba. Itt lelki, szakmai, jogi segítséget kapnak, valamint a lakhatásban, élelemben, ruházatban is mellettük állunk. Gyakran szó szerint semmivel és a semmiből érkeznek, így minden területre kiterjedő támogatásra szorulnak.

Milyen formái vannak a családon belüli erőszaknak?

Rengeteg formája van a családon belüli erőszaknak: házasságon belüli nemi erőszak, fenyegető zaklatás, anyagi-gazdasági erőszak, de lehet szóbeli és lelki erőszak is. Szintén ide tartozik a gyermekbántalmazás, de akár az idős családtag vagy egy fogyatékkal élő bántalmazása is. Ezek egyes formáival gyakrabban találkozunk, másokkal ritkábban. Általánosságban azonban elmondható, hogy nem egy, hanem több forma is megjelenik egy-egy eset kapcsán.

Hogyan lesz egy társból bántalmazó? Milyen jelei vannak ennek?

Többnyire nem egyből fizikai erőszakkal indul a folyamat. A kontroll túlzott gyakorlása, a másik állandó számonkérése (Hol voltál? Kivel? Mit csináltál?) tipikus előjelek. Szintén rossz előjel a pénzügyi kontroll egyre erősebb megjelenése a másik felett, és az idejének, tevékenységének egyre intenzívebb ellenőrzése. Mindezek egy bizonyos fok után már a bántalmazás eszközeivé válnak. Nem arról van szó, amikor megkérdezi a férj a feleségtől, hogy minek kellett venni egy hatodik válltáskát, ha van már öt, hanem arról, amikor már ott tart a számonkérés, hogy „Miért kell ezt megvenni, nem erre keresem a pénzt!”, „Kinek akarsz tetszeni?”, „Nem engedtem meg!” és hasonló reakciók.

Nagyon fontos, hogy a bántalmazást semmivel nem lehet megindokolni, nincs rá sem mentség, sem magyarázat. Akárhogyan is próbálják megmagyarázni, az nem lehet indok.

Viszont ha valaki egy bántalmazó családmodellben nő fel, akkor számára az lesz a norma. Ha azt látta, hogy apa a dühét, elégedetlenségét anyán vezeti le, akkor maga is könnyen nyúlhat ehhez az eszközhöz.

De ez a másik oldalról is igaz: ha ezt látta valaki, akkor könnyebben veszi fel az áldozat szerepét is. Az eddigi legfájóbb mondat, amit hallottam egy áldozattól: „Eddig nem láttam, hogy máshogy is lehet…” Ha valaki bántalmazó környezetben nő fel, hiába szenved, nem kér segítséget, hiszen nem is tudja, hogy ez nem a normális állapot.

Mikor jön el az a pont, amikor a bántalmazott külső segítséget kér?

Ez nagyon változó. Egy személy azt mondta: „Az nem zavar, hogy a párom megver. Ha nem verne meg hetente, nem tudnám, hogy szeret. De az, hogy kontroll alatt tartotta az életem, már sok volt.” (Ez természetesen nem egy egészséges hozzáállás.)

Egy másik esetben az anyuka akkor menekült el otthonról két fiával, mikor nagyobb gyermeke párnája alatt megtalálta a konyhakést. Amikor számonkérte őt, azt válaszolta: „Azért van ott, hogy ha apa megint bánt téged, akkor inkább végzek vele, de megvédelek.” Olyan is volt, aki akkor mert elmenekülni otthonról, mikor bántalmazó párja végre börtönbe került más kihágások miatt.

De sajnos találkoztunk más esettel is, amikor a fenyegetés – az otthonról való elmenekülés után – brutális gyilkossággá fajult a nyílt utcán.

De nem szabad csak az ilyen extrém esetekre figyelni, hiszen nem csak ezek a bántalmazások. Olyan esetek is előfordulnak, amikor a bántalmazó folyamatos érzelmi zsarolással satuban tartja vagy folyamatosan fenyegeti a másik felet.

Szomszédként, munkatársként hogyan vehető észre a családon belüli erőszak?

A viselkedés vagy a hangulat tartós megváltozása önmagában is gyanúra adhat okot. Előfordulhat, hogy egy személy elvesztése, az egzisztencia elvesztése vagy más tragédia áll a háttérben, persze ekkor is fontos a melléállás. De lehet családon belüli erőszak is a háttérben. Az is gyanús, ha gyakran jelennek meg foltok, sérülések, és megszaporodnak a „véletlen balesetek”, elesések, hasonlók. Szintén jelek lehetnek, ha hirtelen és tartósan magas nyakú, hosszú ujjú ruhára vált az egyébként máshogy öltözködő személy, ha az erről szóló beszélgetésekben túlzottan hárít, magyarázatokat gyárt. Persze mindez csak néhány a hosszú listából. Összegfoglalóan a viselkedésváltozásra mindenképp érdemes odafigyelni.

Mit tehetünk, ha úgy gyanítjuk, bántalmazzák egy ismerősünket?

Ilyen esetben a legfontosabb, hogy a kapcsolatot erősítsük a másikkal. Sokszor arra van szükség, hogy konkrétan rákérdezzünk, hogy mi történt (ösztönösen úgyis ezt tesszük normális esetben), de gyakran találkozhatunk azzal, hogy a másik fél nem kész mindezt elmondani. Fél attól, hogy elítélik, fél attól, hogy nem veszik komolyan, semmiségnek tekintik a traumáját. Ha viszont azt éli meg, hogy számunkra fontos, érdekel minket, aggódunk érte, akkor idővel meg tud nyílni. Igaz ez akkor is, ha bántalmazásról van szó, de akkor is, ha más trauma érte. A kulcs tehát az, hogy legyünk elérhetőek, ha kész megnyílni.

Amennyiben szem- vagy fültanúi vagyunk a bántalmazásnak, akkor pedig szükséges az adott helyzetben a másikat szembesítenünk is mindezzel. Illetve előfordulhat, hogy közbe kell lépnünk annak érdekében, hogy megelőzzünk egy későbbi tragédiát.

Milyen szervekhez lehet fordulni, ha a bántalmazás gyanúja beigazolódik?

A bántalmazott felhívhatja az OKIT (Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat) számát +36-80-20-55-20, ami egy 24 órában elérhető és ingyenesen hívható szám. De keresheti a rendőrséget is, a családsegítő szolgálatot vagy egy papot, lelkészt. Már az is jó megoldás, ha első körben egy barátjához fordul segítségért. A családon belüli erőszak egyik legfőbb ellensége a nyilvánosság, így ha ki tud lépni valaki a titkolózás köréből, az egy jó kezdőlépés.

Milyen lelki következményei vannak a bántalmazásnak? Hogyan lehet segíteni az áldozaton?

Sajnos kifejezetten hosszú távú sérüléseket tud mindez okozni nemcsak a másik félben, hanem a gyermekekben is. Egyik lakónk esetében elég volt az, hogy egy másik áldozattal végzett a bántalmazó, és őbenne annyira felerősödött a félelem, hogy öngyilkosságot akart elkövetni. Isten kegyelme, hogy gyanússá vált számunkra, és épp, mikor azt tervezte, hogy végez magával, beültettük az autóba, és elvittük egy pszichiátriai intézetbe.

Lelkigondozás, pszichológusi segítség, sok-sok bátorítás, szakmai melléállás, új célok kitűzése, végtelenórányi beszélgetés, türelem és megannyi más támogatás szükséges hozzá, hogy ebből helyreállás és új élet lehessen.

Vannak olyan történeteitek, amelyekben megtörtént a helyreállás, az újrakezdés?

Istennek hála, nagyon sok ilyen történetünk van. Azt gondolom, ha nem lennének ezek, már rég feladták volna a kollégáink a munkát. Van, akinél épp csak egy ölelés vagy egy mondat a kulcs, másnál hosszan tartó lelkigondozás, megint másnál a gyakorlati segítségnyújtás. Legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy ahogy más-más szeretetnyelven tudunk kommunikálni különböző emberekkel, úgy az adott szeretetnyelven lehet a legjobban elérni, segíteni is az adott személyt.

Sok példát tudnék hozni változásokra: jó néhány családi eseményre hívtak már minket az elmúlt másfél évtizedben, épp a héten kaptunk egy megkeresést egy tíz évvel ezelőtt nálunk élő családtól.

Mégis, példa tekintetében hadd hozzak egy olyan esetet, ami talán egy másik szempontból közelíti meg a gyógyulást.

Érkezett hozzánk egy édesanya a két és fél éves gyermekével. A kislány amolyan tipikus filmbeli karakter volt: gyönyörű szőke haj, kis arcocska, ragyogó tekintet. Ebben az időben ketten dolgoztunk férfiak a házban. Akárhányszor beléptünk a kapun, kiléptünk egy ajtón, ő pedig épp ott volt és meglátott minket, egyből elbújt az édesanyja lába mögé, vagy elfutott. Ha a postás vagy a futár jelent meg a kapuban, hasonlóképp viselkedett. Olyan erősen bevésődött a kis elméjébe, hogy apa bármikor bánthat bárkit, hogy minden férfitól rettegett. Aztán egy hónap után már kezdte megtapasztalni, hogy biztonságban van. Az édesanyja megnyugodott, mivel korábbi párja börtönbe került, így a gyermek is kezdett oldottabb lenni. Aztán egyik alkalommal, amikor reggel mentem be a kapun, ott állt a kislány, rám nézett, egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit tegyen, aztán nem a megszokott elfutást választotta, hanem rám mosolygott. Ahogy visszamosolyogtam, elkezdett csiripelni – olyan gyermeki, érthetetlen beszéddel –, megállás nélkül járt a szája, és csak beszélt, beszélt… Utána hetekig mindenki tudta, ha ez a kislány az udvaron volt, mert a csicsergése betöltötte az egész udvart. Öröm volt látni azt a döbbenetes átalakulást, ami egy hónap alatt végbement az életében. Újra bízni kezdett.

Hegyesi Zita

Hiperlinkek:

Az ENSZ jelentése (ebben van a francia és az argentin adat is): https://www.unwomen.org/-/media/headquarters/attachments/sections/library/publications/2020/issue-brief-covid-19-and-ending-violence-against-women-and-girls-en.pdf?la=en&vs=5006

Kínai rendőr: https://www.theguardian.com/society/2020/mar/28/lockdowns-world-rise-domestic-violence

 

Fotó: pexels.com

 

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp