„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Máté 11,28
Kis lakásunk teraszán ültem, amikor váratlan vendégem érkezett. Nyár volt és kicsit sziesztáztam. Lelkemben már a nyári tinitáborra készültem. Csenge lányom kétéves körüli lehetett ekkor, ott téblábolt körülöttem a macska társaságát keresve. Reménytelenül.
Igazából szeretem, amikor valaki bejelentés nélkül is szabadnak érezi magát arra, hogy benyissa a kapunkat, és bejöjjön beszélgetni. Örültem tehát a fiatal társaságnak. Nyomban leültettem magammal szemben, hogy kényelmesen tudjunk beszélgetni.
Dani átvette Csengét, így még zavartalanabbul érezhettük magunkat. Sejtettem, hogy komoly beszélgetésről lesz szó, hisz ok nélkül senki nem jön. Világos barna haja volt, szeme világoskék és zöld keveréke.
Csillogó szemű lány volt, ezért nevezzük Csillagszemnek.
Csillagszem családját jól ismertem, őt is, hisz kisgyerek kora óta hozzánk jártak az imaházba. Sokszor meglepődtem gyermeki imáin s azon, milyen érzékeny, finom lelke van. A családi háttér eléggé keszekusza volt, mondanom sem kell, az otthoni szeretethiány űzte hozzánk őt.
Ott ült szemben velem ez a gyönyörű gyermek tele kétségekkel, fájdalmakkal. Nem szeretik, hibáztatják, koloncnak tartják. Sokféle terhet cipel, egyedül. A felnőtteket meghazudtoló módon gondolkozik, noha csak 13 éves. Egyben viszont nagyon biztos ez a fiatal lány: Jézusnak ő igen is fontos. El is mondta, hogy szereti az Urat és sokat szokott imádkozni. Főleg, amikor otthon bántják és elutasítják.
Amikor bent nehéz a helyzet, ő kimegy a csendbe, hogy Jézussal legyen. Az iskolás társai sem veszik emberszámba, épp a családi helyzete miatt. Csúfolják. A lelkem majdnem megszakadt, annyira sajnáltam. Nem csodálkoztam érzésein, kínjain. Beszélgettünk az iskoláról, hogyan lehetne folytatni tovább. Tanácsoltam, hogy egy bentlakásos iskolát válasszon, egy gimnáziumot, hiszen megvolna hozzá az esze. Jó kitörési lehetőség a nehéz családi környezetből. Próbáltam felvázolni előtte a lehetőséget, és bátorítani arra, hogy ne hagyja, hogy az ő életét is megpecsételje a családi „hagyomány”.
Nem látott rá esélyt, hogy támogatnák ezt az ötletet. Szegények. Beszélgetésünk folyamán örömmel hallgattam, hogy az egyik fiatal lány a példaképe a gyülekezetünkből, aki fiatalon lett az Úr Jézus követője, és bemerítkezett. Ez annyira jólesett. Lám láthatatlan hatással vagyunk mások életére. Figyelnek és életünket követendő példának tartják. Bárcsak mindenkinél így működne! Elmondta, hogy ő is szeretne eljutni odáig, hogy bemerítkezhessen. Kész voltam ebben segíteni és támogatni. Megbeszéltük, hogy eljön velünk a nyári ifjúsági táborba, hogy hite még jobban megerősödjön. Két hétig csak az Úr Jézus közelségében. Örömmel és imával váltunk el egymástól s azzal, hogy megkérdezi az anyukáját, elengedi-e vagy sem.
Mondtam neki, hogy a tábor költségeit vállaljuk, amiatt ne aggódjanak. Annyira örültem, hogy nyitott a dologra. Pár nap múlva jött a válasz, hogy biztosan jön a táborba. Boldog voltam. Hatvan gyermek közül őt szerettem volna a legjobban, hogy ott legyen. Elérkezett a tábor napja. Mindenki izgatottan a megbeszélt helyen gyülekezett.
Csillagszem nem jött el.
Telefonáltam, üzenetet írtam, de semmi válasz. Nagyon csalódott voltam. Megkérdeztem a szomszéd kislányt, hogy mi történhetett vele. Az anyja felpakolt és elment a lányokkal előző nap egy másik faluba – mondta. Ott fognak lakni egy ideig.
Annyira fájt a helyzet. Éreztem, hogy nem lesz jó vége a dolognak. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam többet tenni érte. Nem volt már rá lehetőségem. Van, hogy el tudunk menni egy darabig valaki érdekében, de aztán nincs „hatalmunkban” irányítani a dolgokat. A döntést mindenki maga hozza meg.
Ebben a táborban volt az, hogy harminc fiatal előrejött, amikor a Szentlélek megérintette őket. Csillagszemnek is ott lett volna a helye. Biztos vagyok benne, hogy Isten őt is meg akarta volna szólítani. Abban is biztos vagyok, hogy ma is meg tudja őt szólítani. A táborba a család nyomorult helyzete miatt nem jöhetett, s attól kezdve megállíthatatlanul megindult a lejtőn. Ez a zuhanás még mindig tart, kérlek, imádkozzatok érte.
