• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Bátorságból jeles

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Gőci Sámuelt nem olyan fából faragták, mint aki megijed a saját árnyékától. Őt bizony nem olyan fából faragták. Bátorságáról nem egy esetben tanúbizonyságot is tett, amikor az életét is kockára téve megmentette az arra rászorulókat.

Szegény paraszti családban már korán megtanulta, mi a becsület s mennyit kell dolgozni a mindennapi betevő falatért. Mindig is úgy gondolta: segíts ott, ahol tudsz, adj, ha kölcsönkérnek, s élj becsülettel. Mindenki így ismerte, bátran fordultak hozzá tanácsért is. Fiait is erre nevelte.

Miután megjárta a Nagy Háborút, látva a sok nyomorúságot, lelke megremegett, és valami eltörött benne.

Nem volt már a régi, az emlékek sokszor gyötörték. Valaki aztán a kezébe nyomott egy könyvet, hogy olvassa csak el, mert meglátja, hogy nagy segítségére lesz annak az olvasása. Nem volt egy nagyon olvasott ember, de a felesége unszolására elhatározták, hogy mindketten elolvassák Adina leveleit. Akkortájt volt alakulóban egy új gyülekezet is a faluban. A baptisták közössége még „újszámba” ment a környéken, Kajdanóban csak néhány hívük volt.

A könyv olvasása nyomán Gőci Sámuel és felesége is megtért és békességet találtak Jézus Krisztusban. Teljesen új utak nyíltak meg számukra. A munkácsi baptista gyülekezetben ekkor már élénk gyülekezeti élet folyt, és ebbe kapcsolódtak be a kajdanóiak is. Id. Stumpf Jenőnek üzentek is, hogy szeretnék minél hamarabb felvenni a szent keresztséget, jöjjön és készítse fel a tagokat.

A bemerítés a munkácsi gyülekezetben volt, mivel ott volt bemerítőmedence is. A kis közösség növekedésnek indult, és hamarosan Gőci Sámuel lett a gyülekezet egyik vezetője, gondozója. Igyekezett bölcsen vezetni ezt a kis nyájat, házát örömmel ajánlotta fel imaháznak. Akkoriban ez nem volt újdonság. Házról házra járta a sor, mikor kinél tartották az istentiszteleteket.

Olyankor a „tisztaszobát” ajánlották fel a vasárnapi istentiszteletre.

Ebben a szobában amúgy nem lakott senki hétköznap, ezért is hívták tisztaszobának. Itt s az ehhez hasonló helyeken tisztultak meg a lelkek is bűneikből.

A szovjetek benyomulása Kárpátaljára megnehezítette a kajdanói emberek életét is. Míg eddig minden orosz és magyar gyerek együtt játszott s együtt járt iskolába, ezután már aki magyarul akart tanulni, kénytelen volt Munkácsra bejárni, ami nem volt egyszerű feladat. A gyülekezet is hanyatlásnak indult, mivel nem volt meg a 20 tag a regisztrációhoz. Ennek ellenére mindenki, aki csak még élt és mozgott, ragaszkodott baptista vallásához és az Úr Jézusba vetett hitéhez.

Gőczi Sámuel úgy mesélte mindig gyermekeinek, hogy ő négyszer is életet mentett.

Először, amikor fogságban volt, egyik tisztje úgy gondolta, hogy kicsit megmártózik a folyóban. Nem számolt a folyó sodrásával, így az hamar felkapta és vitte sebesen. Gőczi Sámuel mit sem törődve a veszéllyel és azzal, hogy netalán lelövik, mert esetlegesen dezertálni akarna, belepattant a parton kikötött csónakba, hogy bajba jutott fogvatartóját megmentse. Mivel látták, hogy nem menekülni akar, hanem életet menteni, nem lőttek utána. Így sikeresen megmentette a tisztje életét.

Ettől kezdve tisztelettel bántak vele.

Egy másik alkalommal már az esti lefekvéshez készülődött a család, amikor hangos kiabálásra lettek figyelmesek. A szomszéd Mariska néni segítségért kiabált. Nosza menjünk, nézzük meg, mi lehet a baja – mondta fiainak, és mindannyian gyorsan karót ragadva az est sötétjében átlopództak a szomszédba. A karót amolyan elrettentésül vitték magukkal. A zakatolásra a betörők eliszkoltak, s mire odaértek, már csak hűlt helyük maradt. Mire átértek, a kiabálás is megszűnt, és a szomszéd Mariska néni a bereteszelt ajtón keresztül kérdezősködött:

– Samu, te vagy az?

– Igen, mi vagyunk, Mariska! Van valami baj, miért kiabáltál segítségért?

– Valakik be akartak törni hozzánk! Hála a Jóistennek, hogy itt vagytok.

Mint kiderült, Mariska néni férje, aki brigadéros volt, megkapta az éppen esedékes fizetését, s a tolvajok tudomást szereztek arról, hogy pénz állt a házhoz.

Harmadszorra is életet mentett Gőci Samuel, nem is akárhogyan.

Az aratás kellős közepén voltak, amikor is egyik aratónak a surcát (hosszú, férfiaknak szánt kötény) bekapta az aratógép. A hangos kiabálásra szaladt oda, s nyomban belekapaszkodott a bajba került ember derekába. Hiába kiabáltak az aratógép vezetőjének, az a nagy zajtól semmit sem hallott, így nem állította le a masinát. Haláltusát vívtak ők ketten az aratógéppel, s úgy tűnt, hogy menten összetöri őket. Amikor már majdnem baj lett, elszakadt a surc madzagja, és mindketten hátraestek. Így mentette meg Gőci Samu eme harmadik embernek is az életét.

A negyedikét is megmentette, de a lánya, Erzsike, aki nekem mindezt elmesélte, sehogy nem tudott visszaemlékezni rá. Addig Adina leveleit sosem olvasta, még csak szüleitől hallott róla. Égett benne a vágy, hogy egyszer hozzájusson. Személy szerint azt hittem, ez a könyv már nem is létezik, amíg rá nem akadtam az újra kinyomtatott verzióra. Hála érte! Nemrég sikerült neki megszereznem, köszönet az erdélyi testvérnőknek érte. Azóta fel is olvasta neki a lánya, mivel már nyolcvanon felül van, s lassan 15 éve vak. Egy idős hívő asszony élete vágya teljesedett be ezzel. Hála legyen az Úrnak!

 

#lonatörténetei

 

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp