Szegény paraszti családban már korán megtanulta, mi a becsület s mennyit kell dolgozni a mindennapi betevő falatért. Mindig is úgy gondolta: segíts ott, ahol tudsz, adj, ha kölcsönkérnek, s élj becsülettel. Mindenki így ismerte, bátran fordultak hozzá tanácsért is. Fiait is erre nevelte.
Miután megjárta a Nagy Háborút, látva a sok nyomorúságot, lelke megremegett, és valami eltörött benne.
Nem volt már a régi, az emlékek sokszor gyötörték. Valaki aztán a kezébe nyomott egy könyvet, hogy olvassa csak el, mert meglátja, hogy nagy segítségére lesz annak az olvasása. Nem volt egy nagyon olvasott ember, de a felesége unszolására elhatározták, hogy mindketten elolvassák Adina leveleit. Akkortájt volt alakulóban egy új gyülekezet is a faluban. A baptisták közössége még „újszámba” ment a környéken, Kajdanóban csak néhány hívük volt.
A könyv olvasása nyomán Gőci Sámuel és felesége is megtért és békességet találtak Jézus Krisztusban. Teljesen új utak nyíltak meg számukra. A munkácsi baptista gyülekezetben ekkor már élénk gyülekezeti élet folyt, és ebbe kapcsolódtak be a kajdanóiak is. Id. Stumpf Jenőnek üzentek is, hogy szeretnék minél hamarabb felvenni a szent keresztséget, jöjjön és készítse fel a tagokat.
A bemerítés a munkácsi gyülekezetben volt, mivel ott volt bemerítőmedence is. A kis közösség növekedésnek indult, és hamarosan Gőci Sámuel lett a gyülekezet egyik vezetője, gondozója. Igyekezett bölcsen vezetni ezt a kis nyájat, házát örömmel ajánlotta fel imaháznak. Akkoriban ez nem volt újdonság. Házról házra járta a sor, mikor kinél tartották az istentiszteleteket.
Olyankor a „tisztaszobát” ajánlották fel a vasárnapi istentiszteletre.
Ebben a szobában amúgy nem lakott senki hétköznap, ezért is hívták tisztaszobának. Itt s az ehhez hasonló helyeken tisztultak meg a lelkek is bűneikből.
A szovjetek benyomulása Kárpátaljára megnehezítette a kajdanói emberek életét is. Míg eddig minden orosz és magyar gyerek együtt játszott s együtt járt iskolába, ezután már aki magyarul akart tanulni, kénytelen volt Munkácsra bejárni, ami nem volt egyszerű feladat. A gyülekezet is hanyatlásnak indult, mivel nem volt meg a 20 tag a regisztrációhoz. Ennek ellenére mindenki, aki csak még élt és mozgott, ragaszkodott baptista vallásához és az Úr Jézusba vetett hitéhez.
Gőczi Sámuel úgy mesélte mindig gyermekeinek, hogy ő négyszer is életet mentett.
Először, amikor fogságban volt, egyik tisztje úgy gondolta, hogy kicsit megmártózik a folyóban. Nem számolt a folyó sodrásával, így az hamar felkapta és vitte sebesen. Gőczi Sámuel mit sem törődve a veszéllyel és azzal, hogy netalán lelövik, mert esetlegesen dezertálni akarna, belepattant a parton kikötött csónakba, hogy bajba jutott fogvatartóját megmentse. Mivel látták, hogy nem menekülni akar, hanem életet menteni, nem lőttek utána. Így sikeresen megmentette a tisztje életét.
Ettől kezdve tisztelettel bántak vele.
Egy másik alkalommal már az esti lefekvéshez készülődött a család, amikor hangos kiabálásra lettek figyelmesek. A szomszéd Mariska néni segítségért kiabált. Nosza menjünk, nézzük meg, mi lehet a baja – mondta fiainak, és mindannyian gyorsan karót ragadva az est sötétjében átlopództak a szomszédba. A karót amolyan elrettentésül vitték magukkal. A zakatolásra a betörők eliszkoltak, s mire odaértek, már csak hűlt helyük maradt. Mire átértek, a kiabálás is megszűnt, és a szomszéd Mariska néni a bereteszelt ajtón keresztül kérdezősködött:
– Samu, te vagy az?
– Igen, mi vagyunk, Mariska! Van valami baj, miért kiabáltál segítségért?
– Valakik be akartak törni hozzánk! Hála a Jóistennek, hogy itt vagytok.
Mint kiderült, Mariska néni férje, aki brigadéros volt, megkapta az éppen esedékes fizetését, s a tolvajok tudomást szereztek arról, hogy pénz állt a házhoz.
Harmadszorra is életet mentett Gőci Samuel, nem is akárhogyan.
Az aratás kellős közepén voltak, amikor is egyik aratónak a surcát (hosszú, férfiaknak szánt kötény) bekapta az aratógép. A hangos kiabálásra szaladt oda, s nyomban belekapaszkodott a bajba került ember derekába. Hiába kiabáltak az aratógép vezetőjének, az a nagy zajtól semmit sem hallott, így nem állította le a masinát. Haláltusát vívtak ők ketten az aratógéppel, s úgy tűnt, hogy menten összetöri őket. Amikor már majdnem baj lett, elszakadt a surc madzagja, és mindketten hátraestek. Így mentette meg Gőci Samu eme harmadik embernek is az életét.
A negyedikét is megmentette, de a lánya, Erzsike, aki nekem mindezt elmesélte, sehogy nem tudott visszaemlékezni rá. Addig Adina leveleit sosem olvasta, még csak szüleitől hallott róla. Égett benne a vágy, hogy egyszer hozzájusson. Személy szerint azt hittem, ez a könyv már nem is létezik, amíg rá nem akadtam az újra kinyomtatott verzióra. Hála érte! Nemrég sikerült neki megszereznem, köszönet az erdélyi testvérnőknek érte. Azóta fel is olvasta neki a lánya, mivel már nyolcvanon felül van, s lassan 15 éve vak. Egy idős hívő asszony élete vágya teljesedett be ezzel. Hála legyen az Úrnak!
