Az útjuk során megismerték az Úr Jézus Krisztusról szóló örömhírt és megváltozott az életük. Ez a változás sokak életére hatással volt és van a mai napig. Abouzarral az útjukról, a hitről, a kereszténységről és a szolgálatról beszélgettem.
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.”
Hogy kerül egy iráni férfi és a fia Magyarországra? Miért vagytok itt Magyarországon Abouzar?
Iránban nem hittem az iszlámban. A mindennapi megélhetéshez, ahhoz, hogy munkám legyen állandóan azt kellett hazudnom, hogy hithű muzulmán vagyok. Egy idő után belefáradtam ebbe – nem szeretek hazudni–, így munkanélküli lettem. Először Törökországba mentünk, onnét illegális határátlépéssel Bulgáriába. Három hónapig voltunk ott, majd Szerbiába kerültünk, ahol két év és három hónapot töltöttünk.
Eleinte féltem Magyarországra jönni, nem is igazán akartam. Szerbiában azt hallottam a hírekben, hogy Magyarországon nem szeretik a menekülteket.
Imádkoztam Istenhez: „Kérlek, Istenem! Nem akarok Magyarországra menni!”
Két évet így imádkoztam, aztán Isten azt mondta: „Téged Magyarországért hívtalak el.” Féltem ide jönni, de Isten azt mondta: „Ne félj! Én veled leszek.” 2018. december 5-én érkeztünk Magyarországra. Eleinte nagyon rossz volt. Sokat kérdeztem Istent: „Miért?! Azt ígérted Uram, velem leszel, most egyedül vagyok.” Ilyenkor Isten újra és újra megerősített: ez az ő terve, és Ő velem van. Azt is mondta: „Azért vagy itt, hogy halljad a hangomat, hogy szeress minden menekültet, akik veled laknak.”
Ekkor már a röszkei tranzitzónában voltam. Másfél évet töltöttünk ott Árminnal. Azt tudni kell, hogy a tranzitzóna olyan, mint a börtön. Csak szögesdrótos kerítést látsz, konténerben laksz, és nem hagyhatod el azt. Orvoshoz is csak rendőri kísérettel mehetsz. A fiam nem járhatott iskolába. Nem értettem, mi történik velünk. De hallottam Isten hangját szólni hozzám, és szabadnak éreztem magam a nehéz körülmények között. Sőt! Reményt adtam másoknak is.
Isten szólt hozzám, hogy változtassam meg az imádságom témáját. Ne csak magamért, a saját szabadságomért, hanem a többiekért is könyörögjek. 2020 májusában Isten csodát tett: egy óra leforgása alatt minden megváltozott. Isten az én esetemet használta fel sok más menekült helyzetének megváltoztatására is.⃰ Nagyon boldog voltam, mert láttam: Isten harcol értem, nem vagyok egyedül. Van egy Atyám, aki velem van. Boldog voltam, hogy mindenki kiszabadult.
A fiam is boldog volt, mert a gyerekek is szabadok lettek.
Beszélj egy kicsit a táborokban folyó életről!
Amikor Magyarországra jöttem, azt hallottam, hogy ez az ország egy tökéletes, keresztény ország. Aztán elutasították a kérelmemet és rossz dolgok történtek velem. Nem értettem, miért. Hithű keresztény vagyok, miért okoznak nekem problémát? Ugyanakkor a táborban tudtam Istent imádni. Volt szobám, helyem és szabadságom ezt tenni (Abouzár sírva fakad…).
Szerbiában erre nem volt lehetőség, mert másokkal együtt voltunk egy szobában. Ki kellett menjek az erdőbe, hogy Isten imádjam, énekeljek, imádkozzak hangosan. Most már értem, miért töltöttem másfél évet a tranzitzónában: Isten formált engem, közel voltam hozzá. Sok időm volt Bibliát olvasni. Sok emberrel találkoztam, hasonló sorsokkal, mint az enyém, és láthattam: Isten győzelmet adott, változást hozott az ő életükben is – mindez Őt dicsőíti.
Azt gondolom, Isten meg akarta dicsőíteni a nevét az életemben, mert nélküle az életem üres volt: semmim sem volt – Ő mégis használt engem.
Nagyon nehéz szögesdrótok mögött élni, de Istennel szabad vagy. Azt is megértettem, hogy a kerítésen túl élő emberek bár szabadok, a bűn és a fájdalmak fogságában élnek Isten nélkül. Nekem pedig ott van Isten, és ez igen jó nekem! A tábori létet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Dániel barátai az égő kemencében voltak.
Egy hónappal a röszkei tábor bezárása előtt volt egy imaalkalom. Isten szólt hozzám, hogy imádkozzam Magyarországért, azokért, akik miatt ilyen helyzetben voltunk és hogy meg tudjak bocsátani. Ez nagyon nehezemre esett. Legálisan léptem be az országba és ennek ellenére már több, mint egy éve ott voltam a fiammal, nagyon nehéz körülmények között.
Isten Szentlelke nélkül képtelen voltam Isten kérését teljesíteni. De Ő erőt adott ehhez az imához.
Azt is megláthattam, hogy Magyarországon sokan imádkoznak értünk, sokan kifejezik szeretetüket felénk, keményen dolgoznak a helyzetünk javulása érdekében, és reménykednek, hogy találkozhatnak velünk. Miután kikerültünk Röszkéről, békesség volt a szívemben Magyarországgal kapcsolatban – korábban ezt el sem tudtam volna képzelni! Ármint is megkérdeztem, hogy itt maradjunk, vagy menjünk-e tovább, egy másik országba. Ő is azt válaszolta, hogy szereti Magyarországot. Én is szeretem. Ez a szeretet nem tőlem van, hanem Istentől. Számomra ez egy ajándék. Nincs bennem harag – hasonlóan, mint amikor Dánielnek és barátainak még csak füstszaguk sem volt, amikor kijöttek a kemencéből. Én sem vagyok „füstös” a Röszkén eltöltött idő után.
Szeretnék maradni Magyarországon – mondja magyarul és mosolyogva Abouzar. Jelenleg a menekültkérelmem újbóli elbírálását várom. Remélem, hogy megadják.**
Hány éves volt Ármin, mikor elhagytátok Iránt? Milyen az apa-fia kapcsolat köztetek ebben a különleges élethelyzetben?
Hét éves volt Ármin, amikor elhagytuk az otthonunkat. Akkor nem volt vele jó a kapcsolatom, mert nem ismertem az igazi szeretetet. Nehéz gyerekkorom volt, és azt gondoltam, nem leszek jó apa. Miután Jézus megmentette az életemet megváltoztam, megismertem a mennyei Apukámat, aki szeret engem. A Szentlélek is segít, hogy jobb legyen a kapcsolatom a fiammal. Megértettem, hogy úgy kell szeretni a fiamat, ahogy az én Atyám szeret engem.
Hogyan élte meg Ármin az utatokat?
Szerette, hogy sok helyen megfordultunk: négy országban, nyolc táborban éltünk. Sok nemzetből szerzett barátokat, ez nagy élmény volt számára. De természetesen a menekült élethelyzet nagyon nehéz egy gyermek számára. Időről-időre megkérdezte: „Miért vagyunk itt?” Volt, amikor nem tudtam válaszolni: nem tudtam, mi következik, ha tovább állunk.
Ármin most nagyon boldog: vannak magyar barátai, járhat iskolába, boldog, hogy itt lehet.
Azt is tudom, hogy Isten a jövőben használni akarja őt és a tapasztalatait a menekült élettel kapcsolatban.
Tudom, hogy ő is szereti Jézust. Kérlek, beszélj Ármin hitéről!
Szerbiában már hitt Jézusban. Ármin születésétől, genetikai okokból hallásproblémával élt, hallókészüléket használt. Hittem Jézusban, és reméltem, hogy a jövőben majd Isten meggyógyítja valamikor, de a hitem nem volt elég ezzel kapcsolatban. Egyszer, amikor gyülekezetbe mentünk, hallottunk egy lelkipásztorról, aki ima és gyógyító alkalmat tartott. Mondtam Árminnak: „Menjünk el, és kérjük meg, hogy imádkozzon érted!” Ármin azt mondta: „Oké, de szeretném megtartani a hallókészülékemet (szerette, mert olyan volt, mint egy rendőr, amikor használta). Ha Jézus meg is gyógyít, én továbbra is szeretném azt megtartani, mert tetszik.”
Így hát elmentünk az alkalomra, ahol imádkoztak Árminért, de semmi különös nem történt. Akkor éppen egy kurd családdal éltünk együtt a táborban. Két nappal az imaalkalom után, odajött hozzám Ármin és azt mondta: „Apa! Jézus meggyógyított, nincs szükségem a készülékre.” Azt gondoltam viccel, de Ármin erősködött, hogy tisztán hall.
Elkezdtem tesztelni: suttogni, halkan beszélni, és MINDENT HALLOTT és VÁLASZOLT!
A velünk élő család azt mondta, hogy nem is beteg, hazudunk – pedig papírunk is volt a betegségéről! Aztán egyszer Jézus hangját is meghallotta Ármin! „Ármin! Szeretlek!” – szólt hozzá Jézus. El sem tudtam képzelni, de ő hallotta Jézus hangját. Amikor megkérdeztem, hogy biztos-e abban, hogy Jézus szólt hozzá, azt válaszolta: „Igen, tudom, hogy Jézus Isten.” Imádkozni is elkezdett Ármin, és Isten válaszolt neki! Isten megadta, amire szüksége volt. A barátai is megkérték, hogy imádkozzon értük: imádkozott ruháért, és más szükségekért.
Amikor a tranzitzónába érkeztünk, kértem Isten Szentlelkét, hogy tanítsa Ármint a bűnről. Egy hét után egyszer csak odajött hozzám, és elkezdte sorolni azokat a bűnöket, amiket gyermekként Iránban elkövetett. Azt is megértette egy film kapcsán, hogy Krisztus a mi bűneinkért halt meg a kereszten. Szeretett volna az élő Krisztussal találkozni. Egy nap meglátta őt a konténerszobában, egy angyal társaságában! Megértette, hogy Jézus vele van. Átadta az életét Jézusnak. A táborban élő gyerekeknek beszélt Jézusról, elmondta nekik, hogy Ő él. Néha odajött hozzám, és mondta, hogy ehhez a kurd, vagy ahhoz az afgán családhoz menjek oda, és beszéljek nekik Istenről. Együtt imádkoztunk a családokért, néha a családokkal együtt. Közülük volt, aki megtért.
Kérlek, oszd meg megtérésed történetét! Mesélj a lelki utazásodról!
Egy muszlim nagycsaládban nőttem fel. Hét fiú, és két lánytestvérem van. Nehéz gyerekorom volt, úgy gondoltam, nem szeretnek. Öngyilkossággal is próbálkoztam már öt-hat éves koromban. Tele voltam fájdalommal. Mérges voltam Istenre, nem hittem, hogy szeret. Sok bűnt elkövettem. Próbálkoztam a szerelemmel, de csalódottan tapasztaltam, hogy a barátnőm sem szeret. Úgy éreztem senki sem szeret, ismét megpróbáltam véget vetni az életemnek.
Egyszerűen éheztem, kutattam a szeretetet. Ki az, aki szeret engem?
Családot alapítottam, de mivel tele voltam fájdalommal, nem működött a házasságom és elváltam. Akkor is öngyilkos akartam lenni. Ekkor láttam először Mel Gibson Passió című filmjét. Láttam Krisztus fájdalmát, és arra gondoltam, hogy hasonlít rám a fájdalmai elszenvedésében. Nem értettem, miért mondja a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”. Ez nem lehet igaz! Hogyhogy megbocsát?! Én nem tudok a családomnak megbocsátani.
A válás után nagyon magányos lettem. Azt gondoltam, elhagyom az országot. Itthon is, egy másik országban is idegen vagyok, de legalább ott nem ismernek engem. Közönségkapcsolatokat tanultam az egyetemen, egy kórházban dolgoztam. Volt egzisztenciám: otthonom, autóm. Eladtam néhány dolgot, és Törökországba repültem.
A másik problémám az iszlám vallás volt. Hittem, hogy Isten teremtett, de az iszlámban nem találkoztam vele. Arabul kellett hozzá beszélnem, egy idegen nyelven, amit nem értettem. Úgy éreztem, Isten sem ért meg engem. Mekka felé fordulva kellett imádkoznom. Ha kicsit is eltértem az iránytól, már nem figyelt rám Isten. Ezt sem értettem, miért kell így csinálnom. Apám azt mondta, hogy így kell, ha nem így teszem, bűnös vagyok.
Azt gondoltam, hogy az összes problémám Istentől való büntetés, a fiam halláskárosodása is.
Harmincéves koromra oda jutottam, hogy az iszlám istene nem az én Istenem. Kutatni kezdtem az evangéliumot, de Iránban nem találtam. Nem lehet Bibliát kapni, még az internetet is megszűrik – nem akarják, hogy elérje az embereket a Jézusról szóló örömhír. Belefáradtam és feladtam. Bulgáriában voltam már, amikor a táborba eljöttek néhányan, és mondták, hogy lesz egy alkalom Jézusról. Mivel státuszt akartam elérni, azt mondtam, hogy megváltoztattam a vallásomat, keresztény vagyok, így Iránba nem mehetek vissza – hazudtam, csakúgy, mint odahaza az iszlámról, hogy legyen munkám. Akkor kaptam egy Újszövetséget! Perzsa nyelven! A kezembe foghattam (a Korán olyan szent könyv, hogy rituális mosakodás után foghatod csak meg)!
A Bibliát bármikor megfoghatom! Bárhol olvashatom!
Mivel Mohamed azt mondta, hogy miénk a tökéletes vallás, és ő tökéletes, az Újszövetségben azt kerestem, hogy mi a baj Jézussal. Aztán amikor azt olvastam, hogy áldjátok ellenségeiteket, azt mondtam: ez lehetetlen! Ez nem igaz! A sátán azt hazudta nekem, hogy mivel elhagytam az iszlám vallást, Isten haragszik rám. A táborba hetente jöttek-mentek az emberek, én pedig ott voltam, negyvenkét napot. Azt gondoltam, Isten valóban haragszik rám. Kértem, mutassa meg nekem az igazságot. Eljártam a gyülekezetbe, ahol ételt és ruhákat kaptunk. Tanítottak is minket, de nem hallottam meg, amit mondanak. Egy dolog érdekelt, hogy adjanak papírt arról, hogy megkeresztelkedtem, hogy keresztény vagyok.
Emlékszem, Bulgáriában valaki azt mondta, hogy Krisztus a bűnösökért jött. Ez nagyon megfogott, mert tudtam: én is bűnös vagyok, értem is eljött Krisztus. Azt gondoltam, hogy keresztényként kijutok majd a táborból. Imádkoztak értem, megkereszteltek, és én hálás voltam: most már keresztény vagyok! Aztán találkoztam az OM szervezettel. Szerbiában a menekülteket segítették. Boldog, reménnyel teli, őszinte emberek, igazi keresztények voltak. Mondtam nekik, hogy segítsenek nekem tovább menni egy másik országba. Ők azt mondták, imádkoznak értem. Azt is láttam, hogy egyformán szeretnek mindenkit: afgánt, iránit, mindenkit.
Megtudtam, hogy önkéntes munkát végeznek, nem kapnak fizetést azért, amit tesznek. Nem értettem. Hogy tudnak vadidegen emberek felé szeretettel fordulni, ingyen?
Majd nagyon megbetegedtem. Azt hittem, meghalok. A fiamra gondoltam, mi lesz vele? Eszembe jutott, hogy még Bulgáriában azt olvastam: ha Jézus nevében imádkozunk, megadja a szükségünket. Azt mondtam Istennek: „Ha vissza kell mennem Iránba, visszamegyek. Nem tudom mi lesz Árminnal, ha meghalok. Kérlek, válaszolj nekem Jézus nevében.” Akkor megnyitottam a telefonom, amin egy bibliaidézet volt: A Zsolt 32,8: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Elolvastam, és sírva fakadtam, mert ez az igevers volt a válasz az imádságomra. Isten azt mondta: megmutatja melyik úton járjak, és Ő tanít majd!
Nem tudom mi történt velem akkor, de néhány nap múlva meggyógyultam. Elmondtam a táborban lévő irániaknak, hogy Jézus Isten Fia. Azt gondolták viccelek, nem mondok igazat. De akkor már igazán hittem, nem hazudtam. Azt is mondtam: hiszem, hogy a Biblia Isten élő igéje. A mennyei Atyámhoz fordultam, megkértem, hogy védjen meg minket a fiammal.
Békességem és reménységem lett. Mindenem lett: egy nagy családom. Elkezdtem növekedni a hitben.
Egy kis szerb gyülekezet tanított és segített minket. Az OM misszió segítségével kapcsolatba kerültem egy USA-ban élő iráni családdal, akik tanítványozást végeznek. Ők a mai nap is mentorálnak engem. Több, mint négy éve mellettem állnak, bátorítanak, imádkoznak értem. Láttam Jézust a filmen, látom Jézust a Bibliában, és látom Jézust a keresztény emberekben. Rajtuk keresztül munkálkodik az életemben. Miért? A Jn 13,35 így szól: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Ezt tapasztaltam meg.
Miután megértettem Isten irántam való szeretetét, Krisztus áldozatát a bűneimért, még egy miért kérdés maradt bennem a gyerekkorommal kapcsolatban. Miért volt olyan nehéz, miért voltam annyira magányos? Hol volt akkor Isten? Akkor a Szentlélek arra bátorított, hogy beszéljek erről a mentorommal. Megértettem, hogy ez egy szellemi megkötözöttség az életemben. Imádkoztunk, Istenhez kiáltottunk Jézus nevében, és éreztem, hogy felszabadulok. Megbocsátásért is imádkoztam, és azért, hogy Isten mentse meg a családomat. Számomra ez nagyon drága. Isten meggyógyította a lelkemet. Imádkozom a családomért, megbocsátottam nekik, felvettem velük a kapcsolatot, és elmondtam nekik az evangéliumot.
Hogyan ismertetek meg magyar keresztényeket? Hogyan kerültetek Győrbe?
Néhányan bejárnak a táborokba, hogy a menekültekkel találkozzanak, imádkozzanak értünk. Ők vették fel velem a kapcsolatot. Röszke után Balassagyarmatra kerültünk, ahonnét Vámosszabadiba irányítottak. Itt ismertem meg a győri testvéreket. Azt hittem, hogy Győr teljesen katolikus város, és nem fogok találni protestáns gyülekezetet. Amikor először látogattam el a baptista gyülekezetbe (Hajnalcsillag Baptista Gyülekezet, Győr), meglepődtem, hogy milyen nagy, és mennyi ember jár oda. Soha sem láttam előzőleg ilyet. Mennyi testvér! Sokan odajöttek hozzám, érdeklődtek felőlem. Hiszem, hogy ez a gyülekezet Istentől van az én életemben.
Kérek, mesélj egy kicsit a munkádról, a szolgálatodról!
Kapcsolatban állok muszlim háttérből megtért keresztényekkel. Segítek nekik növekedni, interneten tanítom őket. Vannak tanítványaim Iránból, Nagy-Britanniából, Szerbiából és más országokból is. Örülök, hogy segíthetek ezeknek az embereknek.
Hogy találnak rád ezek az emberek?
Isten adja őket – mosolyog Abouzar. Van, aki a Facebook-on talál meg, más a kapcsolataim segítségével, legtöbbjükkel a táborokban éltem együtt.
Művészember is vagy. Mit alkotsz?
A művészetem Istentől kapott ajándék. A kalligráfiát eleinte egyes iszlám szent nap alkalmából készítettem. Amikor megtértem, elkezdtem keresztény üzeneteket, Jézus nevét is ilyen módon megjeleníteni. Isten dicsőségére szeretném használni a művészetem. Eleinte perzsa nyelven írtam. Aztán angolul: bibliaverseket, üzeneteket, keresztény szimbólumokat. A szeretetemet és a hálámat az alkotásaimmal szerettem volna kifejezni azok felé, akik segítettek engem. Ez az én szeretetnyelvem. Márciusban tarthattam egy alkalmat festészetből Ármin iskolájában a gyerekeknek. Szeretnék majd a gyülekezet gyermekeivel is foglalkozni. Sok ötletem van, és nagyon örülök ezeknek a lehetőségeknek.
A mobiltelefonom segítségével készítettem filmeket is. A Fish (Hal) című kisfilmemet bemutatták néhány nemzetközi filmfesztiválon, és megnyertem a 9. Brèves d’Images International Film Festival (Franciaország) „legjobb nemzetközi film” díját 2021. júliusában. A filmet Röszkén forgattam és Árminról szól. Azért készítettem, hogy életbe tartsam a kisfiam álmait.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon szeretem a telefonomat. Annak segítségével olvasok Bibliát, végzek bibliatanulmányt, készítek filmeket. A mobilom egyben a fegyverem is a sátán elleni harcban.
Mit üzensz a magazin olvasóinak?
Néha feltesszük a kérdést: „Miért vagyunk itt?” A mi esetünkben elmondhatom, hogy Istennek terve van azzal, hogy itt vagyunk. Bennünk és körülöttünk Ő munkálkodik. Néha belefáradunk, máskor gyengék vagyunk, és nincs reménységünk. Az 1Kor 13,13 így szól: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Ezzel a három dologgal kell együtt élnünk! Ez az ige nagyon fontos számomra manapság. Mert reménykednem kell Isten tökéletes tervében az életünkre nézve. Hinnem kell, hogy minden lehetséges számára, és tudom, hogy Ő nagyon szeret engem. Velünk van, nem hagyott el. Isten nem változik – Ő egy jó Édesapa. Ő mindent megváltoztat, kívül és belül egyaránt. Tegyél meg még egy lépést! Ne gondolj a tegnapra! Ne aggódj a holnap miatt! Ma kell élned, a mai napot élvezd ki Istennel! Mert Ő az ÚR, Ő a te Atyád, és szeret téged.
Mi a te álmod, és a reménységed a holnap felől?
Jó reménységgel vagyok, mert Isten jó. Ő az én reménységem, Ő az én életem. Mi az álmom? Szeretnék megtanulni magyarul. Mivel a magyar emberek szeretnek, velem vannak, és nem vagyok egyedül. Ezt a szeretetet másoknak is szeretném megmutatni. Lehet, hogy hozzám hasonlóan más is fél Magyarországtól, más is imádkozik azért, hogy ne kelljen ide jönnie.
A művészetemet is szeretném Isten dicsőségére használni. Szeretnék növekedni a hitben, a keresztény életben, hogy jobban tudjak az igével mások felé szolgálni. A menekülttáborokba járó magyar testvérekhez is szeretnék csatlakozni, és ott megosztani Jézus szeretetét az emberekkel. Készült egy színdarab a történetünkről. Remélem, hogy egy napon lehet majd saját kiállításom, és szeretnék könyvet is írni.
Úgy legyen! Alig várom, hogy ott lehessek a kiállításod megnyitóján!
Köszönöm a beszélgetést, Isten áldjon gazdagon Benneteket Abouzar és Ármin!
⃰ 2020. május 14-én Az Európai Bíróság kimondta, hogy a magyar állam jogellenesen tart őrizetben menedékkérőket Röszkén. Az ítélet alapján számolták fel a tranzitzónákat Magyarországon.
**2021 augusztus 18-án Abouzar és Ármin menekültstátuszt kaptak Magyarországon.
