• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

2020 – Az újratervezés éve

Elolvasási idő: 6 perc
Elolvasási idő: 6 perc
Emlékszem, amikor először vettem egy GPS készüléket, és beüzemeltem az autómba.

Akkor egy valódi csodaeszközt ismertem meg, amely most már a mindennapjaink része, bár most már nem külön készülék, hanem az okostelefonunk egyik applikációjaként működik. Ahogy elkezdtem használni, megismertem ezt a gyakran elhangzó mondatot: „Újratervezem az útvonalat.” Ez általában azért hangzott el, mert vagy rossz irányba fordultam, vagy valami váratlan akadály volt a tervezett útvonalon.

Ahogy visszagondoltam az elmúlt évre, ez a kép jött elém. A 2020-as év az újratervezés éve volt.

Miért? Mert amit januárban elterveztünk, annak a nagy részét át kellett ütemezni a következő hónapokban. Szinte semmit sem sikerült úgy megvalósítani, ahogy eredetileg terveztük volna. A koronavírus mint útakadály jelent meg, és a készülékünk újra meg újra kijelentette: újratervezem az útvonalat!

Ezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy ez feltétlenül rossz volt nekünk. Ha visszanézek a 2020-as évre, legalább három fontos igazságot tanultam meg. Talán már mind a hármat tudtam fejben, de ez az év segített nekem ezeket jobban megtapasztalni, elhinni és megélni a mindennapi életemben.

Íme, a három tanulság:

1. Isten szeretete, hatalma és hűsége az a fix pont, amelybe mindig kapaszkodhatunk.

Amikor az életünkben minden bizonytalanná válik, amikor az alapok meginognak, amikor az útvonal elzáródik előttünk, felértékelődnek azok a fix pontok, amelyek nem inognak meg. Pontosan ez történt ebben az évben.

Az egészségünk, a munkahelyünk, a nyaralásunk, a szolgálati terveink, az anyagi helyzetünk, a tanulásunk, a gyermekeink tanulása mind-mind bizonytalanná vált. Sőt a gyülekezeti alkalmak és szolgálatok is bizonytalanná váltak. Tehát ebben a helyzetben még jobban meg kellett keresni és ragadni azt, ami nem inog meg – ami biztosan megáll.

És ez nem más, mint Isten. Talán kiemelném az ő szeretetét, hatalmát és hűségét.

Az első karanténos időszakban mindjárt megragadtam a Római levél 8. fejezetét, és az ott található igazságokba kapaszkodtam. Ebből is az utolsó két verset emelném ki: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8,38–39)

Ebbe a listába nyugodtan beleírhatjuk a koronavírust is vagy bármi mást, ami megingatja a világot, de ezen az igazságon nem tud változtatni, hogy Isten szeret, és az életem nála biztonságban van!

2. Isten céljai sokszor nem egyeznek meg a mi céljainkkal.

Nekem voltak terveim és céljaim a 2020-as évre, de lehet, hogy ezek csak az én terveim és céljaim voltak. Hiszem, hogy Istennek más tervei és céljai voltak ránk nézve ebben az évben, mint amiket mi az év elején szépen kitűztünk. A céljai között talán az volt, hogy kevesebb kényelem, de több mélység legyen. Szerintem le akart minket lassítani és haza akart minket küldeni a családjainkhoz, szeretteinkhez.

Azt akarta, hogy gondoljuk át, mik az igazi értékek az életünkben. Azt akarta, hogy több időt töltsünk ővele, és több időt töltsünk a családjainkkal.

Hiszem, hogy a gyülekezeteinket is meg akarta újítani. Azt akarta, hogy átértékeljük, mi is a gyülekezeteink küldetése, és hogy azt a legjobban tudjuk betölteni. Arra akart elvezetni bennünket, hogy próbáljunk ki új dolgokat, és hogy a lényeget újra megragadjuk. És azt is akarta, hogy jobban figyeljünk rá: mik az ő céljai és tervei életünkre és gyülekezeteinkre nézve.

A nyáron az Úrtól tanult imádságot végigtanulmányoztuk a gyülekezetben. Talán az ragadt meg a legjobban, hogy mennyire istenközpontú ez az imádság: Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod! Rájöttem arra, hogy mennyire nem így imádkozom. Sokkal inkább az én vágyaim, kívánságaim, terveim és céljaim állnak az imádságaim középpontjában. Tanulom azt, hogy jobban keressem az ő terveit és céljait, és hogy ezekért imádkozzam.

3. Az igaz ember valóban hitből él.

Ez az igevers nem csak az üdvösségünkről szól. Ez nem csak egy egyszeri döntés, hogy hiszünk és megtérünk. Az igaz ember napi szinten is hitből él. A Zsidók 10,38–39-ben ezt olvassuk: „Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Ez a két igevers felvezeti a nagy hitről szóló fejezetet – a Zsidók 11-et. Abban a fejezetben megtanulhatjuk, hogy hogyan is néz ki ez az igazi hit a mindennapokban. Vegyük például Ábrahámot, aki hit által indult el, amikor nem is tudta, merre tart. Ott van Mózes is, aki hit által hátat fordított a világnak, és inkább csatlakozott Isten népéhez. Vagy például Józsué, aki hit által győzött a harcban.

Amikor az előttünk lévő út jól ismert és kiszámítható, sokkal kevésbé kell nekünk hitből élnünk. De amikor az útvonal újratervezésre kerül, és egy teljesen új útvonalra kell lépnünk, azt csak hitből tudjuk megtenni.

Valóban nem volt könnyű ez az év, de mégis áldásos volt, mert hiszem, hogy sokkal inkább nem a mi terveink valósultak meg, hanem Isten tervei. Bármennyire kellemetlen vagy kényelmetlen volt így, az újratervezett út közelebb vitt minket Istenhez, egymáshoz és az ő terveinek a megvalósításához – és ez mindenképpen jó! Nem szabad ezeket a tanulságokat hátrahagyni a 2020-as évben, hanem át kell vinni őket az új évbe, hogy jobban fel legyünk készülve, ha Isten újratervezi utunkat!

 

Patton Márk

Fókusz Baptista Gyülekezet

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp