Bizonyára mindannyian tudnánk írni egy ilyen listát. Nem lenne nehéz feladat, mert ezek a szavak, mondatok alapvetően meghatározták, megszépítették vagy megnehezítették, elszomorították az életünket. Még az is lehet, hogy néhány ilyen mondat felforgatta vagy romba döntötte létezésünket (legalábbis ideiglenesen). Máskor pedig olyat hallhattunk valakitől, ami életre szóló örömmel töltött be bennünket.
Én ezekben a hetekben megírtam saját listámat.
„Egészséges kisfia született” – hallotta édesanyám és én is újszülöttként Szentendrén 1970-ben.
„Ha megnyitod az ajtót, bemegyek hozzád és veled vacsorázok” – mondta nekem Jézus Krisztus 1989 áprilisában egy nagy, nyilvános evangelizáción a Budapest Sportcsarnokban, amikor hitre jutottam és újjászülettem.
„Igen, hozzád megyek, boldogan” – mondta Csilla az ünneplő menyegzői gyülekezetben Budapesten 1991-ben.
„Apuka, egészséges leánygyermeke született” – micsoda öröm volt hallani ezeket a szavakat feleségem szülészorvosától Budapesten 1994-ben! Édesapa lettem!
„Ezennel Isten és az ő egyháza szolgálatára lelkipásztorrá avatunk” – mondta Bob Moss vezető lelkipásztor az USA-beli Saint Josephben, Michigan Államban 1997 augusztusában.
„Apuka, egészséges fiúgyermeke született” – mondta második gyermekünk születésénél a nővérke 1999-ben. Most már fiúgyermekünk is van Isten kegyelméből!
„Rosszindulatú Klatskin-tumor igazolódott, mi itt nem tudunk tovább segíteni, kórházunkból elbocsátjuk” – hallottam az egyik budapesti kórház gasztroenterológiai osztályán a harmadik ERCP (endoszkópos) vizsgálat után 2024. augusztus 3-án a betegágyamon, kábán, a mély bódításból éppen csak felébredve a többtagú vizitelő orvoscsapat vezetőjétől.
„Steiner doktor, sajnos csak úgy tudjuk elvégezni az epehólyag és a teljes, daganatos, úgynevezett közös epevezeték eltávolítását, hogy eltávolítjuk májának a felét is, úgyhogy ez egy nagyon nagy műtét lesz, számos szövődménnyel járhat, és életveszélyes is, mert a fő véna mellett századmilliméter pontosan kell folyamatosan vágnunk órákon keresztül” – mondta a sebészei klinika professzora, aki műteni készült.
„Imádkozunk érted, és sokan böjtölnek is” – üzente naponta rengeteg hívő testvér, barát, ismerős, több tucat magyar lelki közösség, afrikai, amerikai, ázsiai, ukrán, orosz stb. tanítványaim által vezetett gyülekezetek a nagy műtétem előtti estén.
„Drágám, készen van a műtét, nagyon jól sikerült, nem vesztettél sok vért, még intenzív osztályra sem kellett kerülnöd – és nem kellett eltávolítani a májad felét sem” – hallottam kedvesemtől, miközben a kezemet fogta, simogatott szeptember 3-án este, a szinte elviselhetetlen műtét utáni fájdalmak között, egy 40 cm-es és további hat kis (robot által ejtett) vágással a hasamon, öt csőkivezetéssel, katéterrel, az operáció mélyaltatásából ébredezve.
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik” (Ézsaiás 26,3) – üzente nekem Isten egy testvérnőmön keresztül egy korábbi gyülekezetemből a műtétemre szóló bátorításul. És így is történt!
„József, bár nagyon bonyolult és egyedi eset az öné, a műtét előtt azt hittük, hogy életének két évvel történő meghosszabbításáról kell majd beszélnünk, most teljesen mást látunk. Önt nagyon szeretik az égiek. Nagyon jól sikerült az operációja. Nincsen most rák a szervezetében, ezért nem szükséges kemoterápiát kapnia sem” – mondta szeretett és nagyra tartott professzorom a kontrollon néhány héttel a műtét után.
Igen, egy orvosi bravúrt hajtott végre rajtam a műtő orvoscsoport. De valóban az „égiek” tették a legtöbbet. Bár magam inkább így fogalmaznék: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten maga.
Nem ez volt az egyetlen csodásnak tekinthető mozzanat betegségem kezelése során. Hálalistánkon 22 olyan elem van, amelyek könnyeket hoznak a magam és feleségem szemébe. Isten hűségéről szólnak ezek mind.
A diagnózis első napjától kezdve megfogadtuk feleségemmel, hogy ha sikerül meggyógyulnom – egy időre vagy végképpen –, akkor meg sem érintjük Isten dicsőségét. Azt teljesen meghagyjuk neki. Nem hivatkozunk erős hitünkre, érdemeinkre vagy bármi másra. Mert egyedül Istené a dicsőség, hogy visszahozott szörnyen mély állapotomból.
Amikor betoltak a műtőbe a DaVinci-robot alá, hogy elkezdődjön a hat és fél órás nagy műtétem, újra teljesen letettem életemet a Teremtő kezébe. Azt mondtam neki, hogy készen állok visszaadni az életemet. Azonban ha úgy gondolja, engedje meg, hogy még élvezhessem feleségem, gyermekeim szeretetét, és hadd hirdessem Teremtőm jóságát és kegyelmét.
Péter apostol ezt tanácsolja nekünk: „Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy amikor eljön az ideje, ő felemeljen benneteket! Minden gondotokat bízzátok rá, mert ő gondot visel rátok!” (1Péter 5,6–7)
Kedves olvasóm! A te listád hogyan hangzik? Milyen mondatok határozták meg életedet mind ez ideig?
Kétségbe ejtett már egy-egy mondat? Mondta már neked orvos azt, hogy megvan a diagnózisod, de ülj le, mielőtt ismerteti? Hívott már be munkahelyi főnököd az irodájába, hogy elbocsátásodról beszéljetek? Kaptál olyan hivatalos levelet, amely anyagi tönkremeneteled tényét írta le egy rövid közlésben?
És meghallottad-e, megjegyezted-e azokat a mondatokat is, amelyek megmutatták neked a kimenekedés útját is?
A mi Teremtőnk, az Örökkévaló a mi mennyei Atyánk is egyben. Figyel gyermekeire. Óv bennünket ebben a megromlott és gonosz világban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gondtalan örömfelvonulás lesz az egész életívünk. Ezt azonban biztosan jelenti: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.” (Róma 8,28)
Úgyhogy én sokat foglalkozom az életemet meghatározó, múltban elhangzott szavakkal és mondatokkal mostanában.
Azonban van még egy nagy-nagy vágyam ezen a területen.
Nagyon szeretném egyszer hallani a mennyek országának kapujánál:
„Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” (Máté 25,23)
Legyen így veled is!
