Felesége gyermekorvos, két kisgyermekük van. A Central Budapest (Benczúr utcai) baptista gyülekezet tagjai.
Most Bercivel beszélgetünk azokról a Covid–19-járványban mindenkit foglalkoztató kérdésekről, amelyek sok különböző véleményt és indulatot váltanak ki az emberekből, sokakat elbizonytalanítva. Viszont fontosnak tartottam, hogy beszéljünk egy olyan szakemberrel, aki a kórházi Covid-ellátást úgymond első kézből látja, és ennek fényében olvassuk véleményét.
Kedves Berci, milyen tapasztalataid vannak, a mostani Covid–19-fertőzések tavaszi, harmadik hullámát tekintve, ha összehasonlítod a tavaly novemberi kórházi helyzettel?
A járvány tavaszi hullámában azt tapasztaltuk, hogy berobbant a járvány. Egy viszonylag lecsengő állapotban hirtelen (2021. február közepétől) megemelkedett a kórházba beáramló és az intenzív osztályon lévő betegek száma. Ahol én dolgozom, ott három héten belül hatszorosára kellett emelnünk a Covid-ellátó ágyaink számát.
Ez azzal magyarázható, hogy valóban a brit variáns olyan gyorsan terjed, hogy szinte minden kontaktus megfertőződéshez vezet. Ezt tapasztaljuk abban is, hogy ha egy családba bekerül a vírus, akkor már nem az történik, mint 2020 végén, hogy egy-egy családtag megbetegszik és a többiek nem, hanem nagyon sokszor teljes családok lesznek betegek és kerültek be a kórházba. De ez tapasztalható egyes intézményekben is, vagy például ha egy kórterembe bekerül a vírus, akkor a kórteremben majdnem minden beteg megfertőződik.
Kik jönnek leggyakrabban az osztályotokra Covid–19-panaszokkal? Tényleg csak az idősek, vagy a fiatalokat is jobban érintette a brit mutáció okozta megbetegedés? Egészségesek is vannak közöttük, és ha igen, súlyosak vagy jobban átvészelik?
Abszolút érzékelhető, amit előre jeleztek és a híradásokban láttuk is, hogy Nagy-Britanniában és Portugáliában mekkora hullámot gerjesztett és milyen gyorsan terjedt. Azt is megtapasztaltuk és ez kevésbé volt ismert számunkra és a világ számára, hogy ez az új vírusvariáns súlyosabb betegséget és kórlefolyást okoz, ami pedig ahhoz vezetett, hogy nagyon sokan fiatalabbak is megbetegedtek, kórházba és intenzív osztályra kerültek, sőt tragikus módon elhunytak.
Végeztem egy összehasonlítást a járvány első hulláma és a harmadik hulláma között az elhunytak tekintetében, és azt láttam, hogy a 70 évnél fiatalabb elhunytak aránya jelentős mértékben, 82%-kal megemelkedett, azaz majdnem megduplázódott.
Lelkileg mennyire lehet hívő orvosként túlélni a fokozott stresszel és a sok súlyos beteg kezelésével járó napokat, illetve azt, hogy elvesztetek betegeket?
Nehéz megtapasztalni azt, amikor egy-egy ügyeletben több tucat új beteg érkezik felvételre, és közülük jó néhányan súlyos állapotban vannak. Sokszor összeszorul a szívünk, amikor érkezik egy-egy család vagy házaspár. Még a saját lábukon jönnek be, és bennünk már felmerül a kérdés, akik Covid-osztályon dolgozunk és láttunk szomorú eseteket, hogy vajon tudnak-e majd saját lábukon, gyógyultan hazamenni. Sajnos, jönnek elém az emlékek…
Érkezett olyan házaspár az ügyeletemben, akik közül csak az egyikük ment haza.
Vagy amikor viziteltünk, és az egyik kórteremben is, majd a másik kórteremben is elmondták a betegek, hogy előző nap veszítették el a házastársukat, akik egy másik Covid-osztályon feküdtek. Elveszítettünk huszonéves beteget, minden súlyos alapbetegség nélkül.
Szintén érzelmileg nagyon megterhelő helyzet, amikor egy kismama kerül be egy Covid-osztályra. Nem felejtem el azt az ügyeletemet, amikor egy kismamát az intenzív osztályra helyeztem, és néhány óra alatt került olyan állapotba, hogy lélegeztetőgépre, majd néhány napon belül testen kívüli oxigenizációra, vagyis műtüdőre helyezték, de sajnos elveszítettük őt is.
Ezek nagyon megrázó történetek, amelyeket az ember nem tud és nem is akar elfelejteni. Ezekből a történetekből társadalmi szinten is tanulságot kell levonni.
Ezek azok a helyzetek, amelyek aláhúzzák a társadalmi felelősség fontosságát a védekezés tekintetében, jelenleg elsősorban a védőoltások szükségességét, de természetesen a maszkviselést és a többi járványügyi szabályt is.
A kismamák Covid-ellátásában az is nagyon nagy nehézség, hogy őket nem tudjuk kezelni azokkal a vírusellenes gyógyszerekkel, amiket a többi beteg esetén tudunk alkalmazni, tekintettel arra, hogy várandósok esetében ezen gyógyszerek alkalmazásával nincsenek tapasztalatok.
Hogyan is lehet ezt túlélni és feldolgozni?
Nekem nagyon sokat segít az, hogy lehetőségem van arra, hogy én magam is imádkozzam rendszeresen a betegeimért, magamért és a kollégáért, és arra is, hogy másokat is kérjek erre, és erre is van példa.
Nagyon sokan a betegeim és a barátaink közül is jelzik maguktól, hogy rendszeresen imádkoznak értünk, értem is és a feleségemért is, és mindazokért, akik az egészségügyben és a Covid-ellátásban dolgoznak, dolgozunk.
Én nagyon örülök minden egyes imádságnak, amit a betegek vagy a hozzátartozók, barátok mondanak el értünk. Magam is azt tapasztalom, hogy a terheimet és a betegek szenvedésének terhét vagy a gyógyulásának vágyát – azon túl, hogy igyekszem a munkámat a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint elvégezni – Isten elé tudom letenni, és őt tudom segítségül hívni. Nekem alapelvem, amit el is szoktam mondani a betegeknek, van egy latin közmondás: Medicus curat, natura sanat – ezt magamnak úgy szoktam lefordítani, hogy
„Az orvos kezel, Isten gyógyít”.
Ajánlanád-e a Covid-védőoltásokat? Kiknek ajánlanád, a fiatalabbaknak is, esetleg pont a kismamáknak?
Teljes mértékben ajánlom a védőoltást. Ha röviden szeretnék válaszolni, azt mondanám, mindenkinek. Az elmúlt hónapokban sokan felhívtak védőoltással kapcsolatos kérdésekkel, félelmekkel, adott esetben tévhitekkel kapcsolatban tették fel kérdéseiket. Én röviden szemléletesen azt próbáltam mondani nekik, hogy ha összehasonlítjuk a vírus által okozott potenciális veszélyt a védőoltásnak tulajdonított, sokszor csak feltételezett mellékhatásokkal, olyan, mintha egy kutyaharapást hasonlítanánk össze egy oroszlánharapással.
Ha valaki racionálisan végiggondolja, hogy betegség vagy oltás, akkor nem nagyon juthat más következtetésre, mint hogy: igen, a védőoltás.
Az idősebbeknek is, akiknek vannak alapbetegségeik, egyértelműen azt tudom mondani, hogy oltás, mert ismereteink szerint azt tudjuk mondani, hogy ők vannak nagyobb veszélyben. De azt látjuk, hogy a fiatalabbak is veszélyben vannak. A fiatalabbak között is alapbetegség nélkül alakulhat úgy Covid-fertőzés, hogy súlyos szövődménnyel vagy intenzív osztályos kezeléssel vagy még súlyosabb módon, elhalálozással végződik. Így a fiataloknak is azt tudnám mondani, hogy a védőoltás a lehetőség az ebből a helyzetből való menekülésre vagy a betegség súlyosságának kivédésére.
Ugyanezt tudom mondani a kismamáknak vagy akik gyermekvállaláson gondolkodnak. Az ő számukra is nagyon fontos, hogy be legyenek oltva, mivel az ő esetükben a kezelésnek is akadályai vannak, mint mondtam, és maga a terhesség, a várandósság fokozott rizikó a Covid esetén.
Azoknak is ajánlanám a védőoltást, akik már átestek a betegségen. Tudjuk, hogy ezt a betegséget többször is el lehet kapni.
Én magam is kétszer átestem a betegségen, hála Istennek, a másodikat úgy kaptam el, hogy már az első oltás bennem volt, de még nem alakult ki a teljes védettség, így enyhébb tünetekkel zajlott le. Az ismereteink szerint az oltással lehet nagyobb védettséget elérni, mint a megbetegedéssel.
Sok érvet lehetne felsorolni az oltás mellett, a nyájimmunitástól elkezdve, hogy újra megnyithasson az ország, működhessen a gazdaság, hogy utazhassunk stb. Én kettőt mondanék:
azért oltakozzunk mindenképpen, mert ezzel megmenthetjük a saját életünket is és potenciálisan megmenthetjük mások életét is.
Az élet védelmének elve mindenképpen egy magasabb szintű szempont minden egyéb érv mellett. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy oltassa be magát, és győzzön meg, valamint bátorítson erre mást is, hogy regisztráljon, kérje az oltást, és menjen is el a védőoltásra.
A feleséged gyermekorvosként hogyan látja, mennyire vannak veszélyben a gyerekek, a Covid brit variánsa mennyire érinti a gyerekeket? Ajánlanád-e majd a gyerekeknek is, vagy a feleséged ajánlaná-e a védőoltást a gyerekeknek, ha majd lesz, őszre, talán a Pfizer 12–15 éves korig teszteli most. Ezek a kérdések is parázs vitákat generálnak még keresztény körökben is.
Azt látjuk, és a feleségem tapasztalataiból azt lehet elmondani, hogy a gyermekeknél nem is elsősorban maga a Covid betegség, hanem a betegség után kialakuló poszt-Covid-szindróma az, ami nagyobb veszélyt jelent. A felnőtteknél is van poszt-Covid-szindróma, bár jelenleg inkább a betegség gyógyításával vagyunk elfoglalva, de már indulnak a felnőttellátásban a poszt-Covid-ambulanciák és -osztályok. A gyerekeknél a nagyobb problémát a vírus okozta betegség lezajlása után kialakuló, több szervet is érintő gyulladásos betegség okozza.
A legtöbb szülő, így mi is arra törekszünk, hogy a gyermekeink is elkerülhessék ezt a betegséget.
Én úgy gondolom, hogy lesz létjogosultsága a gyerekek beoltásának is. Jelenleg a 16–18 éves krónikus beteg gyermekek kerülnek beoltásra, de ez a kör nőni fog. És előbb-utóbb a 16 év alattiak beoltásáról is dönthet majd a gyermekgyógyászati szakma, ha az említett gyermekek körében végzett klinikai vizsgálatok jó eredményt mutatnak. Azt javaslom a szülőknek, hogy türelemmel várjuk meg, hogy milyen eredményt hoznak a védőoltásokkal kapcsolatos klinikai vizsgálatok. Általában a gyermekek védőoltásával kapcsolatban nem szokott fenntartásunk lenni. Ha itt is lezajlanak a megfelelő vizsgálatok, és szükséges lesz a gyermekek oltása, akkor ne zárkózzunk el ez elől sem.
Köszönöm szépen az interjút és azt is, hogy imádkozva és szívvel-lélekkel gyógyítod a betegeket! Sok erőt ehhez neked és feleségednek, és áldást kívánunk a családotokra is! Reméljük, lecsengőben a járvány, és a védőoltásokkal megakadályozhatunk egy negyedik hullámot is.
Fotók: unsplash.com
